2006. július – Idegen naprendszerek nyomában | MCSE

2006. július – Idegen naprendszerek nyomában

Manapság a csillagászati hírekben egyre gyakrabban olvashatunk más csillagok körül keringő, ún. exobolygókról, idegen Naprendszerek tagjairól. Nem véletlenül, hiszen a műszertechnika fejlődése csak a közelmúltban tette lehetővé, hogy
ilyen kicsi és távoli égitesteket, illetve az általuk okozott hatásokat megfigyelhessük. Ugyan közvetlenül a mai technika sem képes ezeket az égitesteket megfigyelni, de számos olyan hatást fejtenek ki környezetükre, ami alapján létezésük kimutatható.

Az exobolygók felfedezési módszerei

Amikor egy bolygó kering anyacsillaga körül, a gravitációs törvényeknek megfelelően kölcsönösen vonzzák egymást. Így amíg egy magányos csillag egyenletesen mozog a térben, addig egy nagyobb méretű, körülötte keringő csillag hol az egyik irányba, hol éppen ellenkezőleg ható vonzóerőt fejt ki rá: így a csillag látszólag a bolygó keringési idejének megfelelő periódussal hullámzó mozgást végez. Ez a hatás ugyan kicsi, de pontos pozíciómérésekkel, hosszú idő alatt kimutatható. Ezzel a módszerrel csak a meglehetősen nagy tömegű kísérők mutathatóak ki.

A csillagok mozgási sebessége színképvonalaik eltolódásából kimérhető. Ha megfigyeljük a látóirányú, radiális sebességüket, akkor egy bolygó vagy halvány társcsillag hatására ez a sebesség is periodikusan ingadozni fog: amikor a kísérő pályájának hozzánk közelebbi részén van, a csillagot kicsit felénk húzza, amikor átellenben akkor éppen ellenkező hatást fejt ki. A legtöbb jelenleg ismert exobolygót ezzel a módszerrel sikerült kimutatni.

A fedési kettőscsillagok olyan különleges objektumok, amelyeknek a pályasíkja kb. a látóirányunkba esik, így keringésük során amikor az egyik csillag elfedi a másikat, a rendszer összfényessége lecsökken. Hasonlóképpen, ha egy távoli exobolygó halad el központi csillaga előtt, az is kicsit lecsökkenti a hozzánk érkező fénymennyiséget. Igaz, ez a hatás nagyon kicsiny, de ideális esetben kimérhető. Ennek a módszernek eddig tíz, ún. fedési exobolygó felfedezését köszönhetjük.

A fedési exobolygók fontosságát növeli, hogy a jelenség időbeli lefolyásának vizsgálatával a bolygó méretére, pályájára is
sokkal pontosabb értékeket kaphatunk.

Az XO-1b exobolygó felfedezése

P.R. McCullough (STScI) és munkatársai fedezték fel a 10. fedési exobolygót a Corona Borealis csillagképben. A felfedezésre az XO projekt keretein belül került sor, ami amatőrök és szakcsillagászok együttműködésére építve keres csillaguk előtt átvonuló bolygókat. A projekt a hawaii-szigeteki Haleakala csúcsán két automatikus robottávcsővel kutat 2003 szeptember óta.

A Haleakala obszervatóriumban ideálisak a körülmények. Nálunk hiába lenne kint egy ilyen tábla…

Egy-egy területet két hónapon át mérnek, átlagosan 5 percenként készítve egy 7° látómezejű képet, amelyen aztán számítógépekkel keresnek kicsiny, periodikusan jelentkező elhalványodásokat a százezernyi csillag között. A leginkább gyanús csillagokat a radiális sebességmérési módszerrel is megvizsgálják — ennek függvényében erősítik meg, vagy vetik el a felfedezéseket.

Az XO projekt első exobolygója, az XO-1b egy 11,19 magnitúdós csillag körül kering 3,94 napos periódussal. A bolygó átvonulása 173 percig tart, a teljes fényességcsökkenés mindössze 2% nagyságú. Maga a bolygó a forró Jupiterek közé tartozik, tömege 0,9000,07 jupitertömeg, sugara pedig 1,3000,11 jupitersugár.

A Polaris észlelői az XO-1b nyomában

A Polaris Csillagvizsgáló nemrégiben megkapta az eddig Kereszty Zsoltnál levő ST7-es CCD-kamerát. Ezt a nagyszerű eszköz az AAVSO és a Curry Alapítvány támogatásával használhatjuk — fotometriai mérésekért cserébe. Mivel júniusra volt előrejelezve az első négy fedési jelenség, gondoltunk egyet, és az első komolyabb méréseket erről az objektumról végeztük.

Az első, június 17-i éjjelen nem volt túl jó égbolt, az adatok elég erősen szórtak, de a fénygörbén így is egyértelműen látszott a 0,02 magnitúdós zökkenő. A következő két éjszakán — 21-én ill. 24-én — jobb időjárás volt, és jóval pontosabban sikerült
a teljes szakasz kimérése. Sajnos 28-án a rossz ég miatt már nem sikerült újabb adatokat szerezni.

Az XO-1 (GSC 02041-01657) fázisdiagramja 2006. június 16–25. között

Félpercenként készítettünk egy-egy felvételt a 280/2800-as Schmidt-Cassegrainnel, így éjszakánként 3-400 fényességadat született a csillagról. Ez alapján készült a mellékelt fénygörbe, amely Polaris Fotometriai Csoport első értékelhető
eredménye. Fedési exobolygó kimutatása hazánkban eddig csak Kereszty Zsoltnak sikerült.

Csapatunk jelenleg három főből áll: Tordai Tamás, Balogh Emese és Nagy Zoltán A. személyében. A későbbiekben figyelemmel kísérjük az exobolygó szeptemberi fedési sorozatát, de emellett szoros fedési változócsillagok rendszeres mérésével is szeretnénk foglalkozni.

Linkajánlat



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close