2007. április – Újra magyar a világűrben! | MCSE

2007. április – Újra magyar a világűrben!

Egy magyar a Szilícium-völgyben

Ifjabb Simonyi Károly 1948. szeptember 10-én született Budapesten. Édesapja Simonyi Károly fizikus, a Fizika Kultúrtörténete című könyv megírásával a nevét a fizikatörténetbe kitörölhetetlenül beíró kutató volt, aki 1946-ban részt vett a Bay Zoltán vezette Hold-radar kísérletben, mely kísérlet máig a hazai űrkutatás történetének kezdőpontját jelöli. Az ifjabb Simonyi Károly 13 évesen elnyerte a lehetőséget, hogy a magyar "gyermekűrhajósok" (akkori elnevezéssel talán úttörő űrhajósok — az eredeti dokumentumokat eleddig nem sikerült fellelni) versenyén helyezést elérve Moszkvába látogathatott, s ott találkozott az első kozmonautákkal. Máig nagy élményként tekint vissza a látogatásra. Simonyi — e sorok írójának ez külön öröm — a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait. Ekkor ismerte meg a kb. kétezer elektroncsövet tartalmazó szovjet Ural-II számítógép (ez 80-100 négyzetméteres teremben fért el) működését, s mind a mai napig rejtett ereklyeként őrzi féltett kincseit: az Ural-II lyukkártyáit — az Ural-II számítógép mérnökeitől tanulta meg a programozás alapjait.


Az ifjú Simonyi és az Ural számítógép. Bővebben az Uralról

17 éves korában komoly elhatározásra jutott; útnak indult, hogy szerencsét próbáljon a világban — az akkori hazai körülményeket és lehetőségeket jól ismerjük. 1966-1968 között Dániában dolgozott, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol végül letelepedett.

1968-tól a Berkeley Egyetemen tanult, ahol alkalmazott matematikus szakon B.S. fokozatú oklevelet szerzett, majd matematikus és statisztikus irányba specializálódott, amit 1972-ben végzett el. A Stanford Egyetemen folytatta tanulmányait, miközben a különböző számítástechnikai cégekkel már szerződésben állt. A Szilícium-völgyben működő Xerox PARC cégnél Butler Lampsonnal közösen fejlesztette ki a Bravo programot, az első alakhű dokumentum-készítési szoftvert. A vállalatot 1981-ben hagyta el, majd az akkor már hat éve létező Microsoft munkatársa lett. A "számítógépes menü" bevezetésének lelkes támogatójává vált a kezdetektől. Simonyi így érvelt emellett:

Képzeljük azt, hogy Franciaországban vagyunk, és nem beszélünk franciául. Belépünk egy vendéglőbe. Az idegen környezetben bátortalanul mozgunk, és félünk a megszégyenüléstől. A pincér Moliére nyelvén kezd beszélni hozzánk. Tenyerünk izzadni kezd. Hasonlót érezhet a könyvelő is, amikor először ül számítógép elé. Mi fog történni vele? A vendéglőben mindig ránézhetek az étlapra, és arról választhatok. Legrosszabb esetben valami mást kapok, nem azt, amit elképzeltem. A pincér esetleg csigát hoz báránysült helyett, de legalább elkerültem, hogy magam leégjek. Ugyanilyen helyzet állhat elő kereskedelmi számítógépes program használatakor. Egy menüt kell ajánlanunk. Minden használó láthatja a programválasztékot, és egyszerűen rámutat valamelyikre. Nem kell vastag könyveket böngésznie, hogy mit tegyen.

 

1982-ben egyik vezető fejlesztője lett a VisualCalc táblázat kezelőprogram számára új versenytársat adó Multiplan programnak, mely a későbbi Microsoft Excel közvetlen elődjeként volt képes futni a legkülönbözőbb számítógéptípusokon. A Bravo alapjain elindulva Simonyi másodmagával megkezdte a Multi-Tool Word fejlesztését, melyet a Microsoft 1983. október 25-én Microsoft Word néven piacra dobott. Ezt követően bevezette az elsősorban C programozási nyelvre épített s a számítástechnikában magyar jelölésként (Hungarian notation) nevezett elnevezési megállapodást.

1995-ben tanszéket "a tudománynak nagyközönség körében való megértetésére" tanszéket alapított az Oxfordi Egyetemen. A másfél millió font adományból létrehozott oxfordi tanszék (nem a hazánkban megszokott tanszéki struktúrára kell gondolni, inkább egy projektre épülő egyetemi részlegre) jelenlegi vezetője a tudománynépszerűsítésben éllovas Richard Dawkins professzor.

1998-ban jelent meg a "Hör zu" (Idehallgass) című német hetilapban az a Simonyiról készült cikk, melyet azóta is idéznek. A lap címoldalán szereplő Simonyi képe alá nemes egyszerűséggel csak annyit írtak: "Az ember, aki Bill Gatest gazdaggá tette". A cikk szerzője szerint "egy Budapestről érkezett számítógép-bolond fiatalember feje tetejére állította a számítógépek világát azzal, hogy álmaiból valóságot csinált".

2002-ben már a világ egyik legelismertebb programozójaként otthagyta a Microsoftot, hogy Gregor Kiczalesszel közösen megalapítsa az Intentional Software Co.-t. 2004-ben számítástechnikai munkásságának az iparra gyakorolt jelentős hatásának elismeréseként elnyerte a Pennsylvania Egyetem és az Infosys Technologies Ltd. közös díját, a Wharton Infosys Business Transformation Award díjat. 2004 januárjában megalapította a Charles Simonyi Tudományos és Művészeti Alapítványt, melynek célja Seattle város művészeti, tudományos és oktatási életének támogatása. (Így pl. 10 millió dollárral a Seattle Symphony zenekart, 3 millióval a Seattle Könyvtárat, 2005-ben pedig 25 millió dollárral az Institute for Advanced Study intézetet, melynek korábban kutatója volt Neumann János matematikus is.) Simonyi családot még nem alapított, jelenlegi partnere Martha Stewart, akit az USA-ban tévéműsorairól és cikksorozatairól nemes egyszerűséggel csak "Amerika háziasszonyának" neveznek.

Egy "marslakó" a világűrben

Miután Dennis Tito 2001-ben az első űrturistaként eljutott a Nemzetközi űrállomásra, Simonyi egyre erősödött elhatározásában: kijutni a világűrbe. 2006-ban az ISS fedélzetén eltöltendő 10 napos űrutazásra írt alá szerződést az űrturista-utakat szervező Space Adventures Ltd. céggel vélhetően 20-25 millió dollár közötti összeg ellenében. 2006 augusztusában megfelelt az előzetes orvosi vizsgálatokon, így 2006 szeptemberében megkezdhette a Moszkva melletti Csillagvárosban történő kiképzést. 2007. január 15-én ült be a centrifugába, január 19-én került sor a téli túlélő próbára, február 5-én a Szojuz-TMA rádiókommunikációs rendszeréből vizsgázott. Mindezt tette természetesen orosz nyelven, hiszen a hónapok során el kellett sajátítania az oroszt is, ami saját bevallása szerint az egyik legnehezebb feladat volt számára.

Űrturisták 2001-2007 között

Dennis Tito
amerikai
2001. április 28–május 6.
Mark Shuttleworth
dél-afrikai
2002. április 25–május 5.
Gregory Olsen
amerikai
2005. október 1–október 11.
Anousheh Ansari
iráni–amerikai
2006. szeptember 18–szeptember 29.
Simonyi Károly
magyar–amerikai
2007. április 6–április 20.


Farkas Bertalan és a Pille dózismérő

Az Űrkutatási Tudományos Tanács 2006. november 14-i ülésének javaslatára a Magyar Űrkutatási Iroda a már Farkas Bertalan repülése idején sikerrel használt Pille sugárdózismérő ISS-en lévő orosz példányának használatáról kezdett tárgyalásokat az Orosz Szövetségi Űrügynökséggel és Dr. Simonyi Károllyal. A megkeresést és a lehetőséget mindketten szívesen fogadták, ezért a Pille használatát megtanulandó Simonyi 2007. február 15-én az MTA KFKI Atomenergia Kutató Intézetében (AEKI) tett látogatást, ahol Deme Sándor elmagyarázta a Pille doziméter használatát, a készülék működésének alapjául szolgáló dozimetriai alapfogalmakat, és röviden összefoglalta a Pillével korábban a világűrben végzett mérések eredményeit. Simonyi megtekintette édesapja emléktábláját is. (Simonyi egyébként gyakran látogat Magyarországra, hiszen családja itt él, emellett külső tagja az MTA Műszaki Tudományok Osztályának, valamint a Természet Világa Szerkesztőbizottságának, s gyakran szakmai előadásokat tart a különböző egyetemeken is. 1999-ben az MTA-nak kutatások támogatására 25 millió forintos támogatást nyújtott.)

Az egyeztetéseket követően vált teljessé Simonyi világűrben végzett tervezett munkája; mert bár turistaként élvezhetné a lebegés (feltételezi e sorok írója) semmivel össze nem hasonlítható élményét, a Martha Stewart által összeállított különleges "luxusételeket" (melyek a Nemzetközi űrállomáson mindenképp annak számíthatnak: a borban sült fürj csak egyetlen példa a terítékről), ő szeretne dolgozni is.

Amellett, hogy magyar kisiskolások rajzait viszi magával az űrbe, hogy közvetlen kapcsolatot létesít a Budapesti Műszaki és Gazdasági Tudományegyetemmel és válaszol a hallgatók kérdéseire, a Pillével még a tervezettnél is több mérést végez. (Itt jegyzem meg, már több Pille is repült a világűrben, melyek példányait az évek során a magyar kutatók folyamatosan továbbfejlesztették. A sugárdózismérővel már mértek a Szaljut-6 és Szaljut-7, a Mir űrállomások, a Challenger űrrepülőgép és a Nemzetközi űrállomás fedélzetén, ahol jelenleg két példány is található — egy az orosz, egy az amerikai modulban.) Simonyi felvisz magával egy memória-kártyát a műszer számára, amivel lecseréli a régit. Összeszedi és leméri a Pilléhez készült összes dózismérőt, s a többségüket újra elhelyezi az ISS különböző szegmenseiben, néhányat más helyeken. Ezen túlmenően egy saját dózismérőt is magánál tart, melyet naponta leolvas. Hálóhelyén egy újabb dózismérőt helyez el, amit a küldetés végén olvas le. Űrrepülésének végeztével az összes dózismérőt ismét összegyűjti és széthelyezi, ismét lecseréli a memóriakártyát, majd az általa felvittet a régebbi kártyával együtt visszahozza Budapestre.


A Szojuz-TMA-10 legénysége és a repülés emblémája
Forrás: charlesinspace.com

A repülés emblémáján a magyar zászlót is szerepeltető Dr. Simonyi Károly március 27-én érkezett Bajkonurba, ahonnan a tervek szerint április 7-én indul a Szojuz-TMA-10 űrhajóval, hogy Föld körüli pályára álljon, majd csatlakozzon a Nemzetközi űrállomáshoz. Az odaúton vele együtt repülő Fjodor Jurcsihin (parancsnok) és Oleg Kotov lesznek a 15. állandó űrállomás-legénység tagjai. A fél éve fent dolgozó Michael Lopez-Alegria és Mihail Tyurin április 20-án tér haza Simonyival egy űrhajóban.

Marx György ifjabb Simonyi Károlyt is a "marslakók" közé sorolta. (Akiknek első képviselői Szilárd, Neumann, Wigner és társaik voltak.) Az egyik marslakó tehát 2007-ben "visszatér" a világűrbe. Az ételspecialitások, a képek és a műszerek mellett egy különleges, földi emléket is magával visz útjára. Egyet azok közül a lyukkártyák közül, melyeket még maga programozott Budapesten az Ural-II számítógépen?