2009. május – Három amatőr felfedezésű üstökös | MCSE

2009. május – Három amatőr felfedezésű üstökös

Az elmúlt tíz évben alapjaiban változott meg az amatőrcsillagászok viszonya az üstökösvadászathoz. Charles Messier óta, vagyis két és fél évszázada a vizuális keresés uralta a témát, ám a technika fejlődése miatt töredékére esett vissza a vizuális felfedezések száma. A teljes égboltot figyelemmel tartó CCD-s keresőprogramok egyszerűen még az előtt megtalálják a közeledő üstökösöket, mielőtt fényességük elérné a vizuális észlelhetőség határát. S ha ez még nem volna elég, a világűrbe telepített műholdak speciális berendezései azokat a kométákat is rögzítik, melyek esetleg átcsúsztak a CCD-s védőhálón, és éppen elérik a 10-11 magnitúdós fényességet, ami a vizuális felfedezések határa. Az amatőröknek nem marad más, mint digitális technikára cserélni a vizuális módszert, hogy kiterjesztve a határfényességet 12-13 magnitúdó környékén, a műholdakat kicsit megelőzve találják meg a fényesedő vándorokat. Március második felében és április elején a műholdakkal versenyezve, illetve azokkal karöltve, a képeiket felhasználva, három fényes üstököst is sikerült felfedezniük.

Az első üstököst Koichi Itagaki japán amatőr azonosította március 14-ei felvételein. Itagaki korábban szupernóva-felfedezésekkel hívta fel magára a figyelmet, de tavaly szeptemberben már talált egy üstököst, amely akkor a rég elveszett Giacobini-üstökösnek bizonyult, így nem kaphatta meg a szorgos japán észlelő nevét. Míg a szupernóvákat egy 60 cm-es távcsővel keresi, az üstökös felfedezéséhez egy 21 cm-es reflektort és a rá szerelt CCD-kamerát használta, mellyel egyszerre 2,2 fokos területet tud rögzíteni. A képeket sem manuálisan vizsgálja át, hanem egy másik amatőrcsillagász, H. Kaneda által írt program segítségével azonosítja az elmozduló égitesteket a különböző időpontban készült felvételeken. Az esti égen, a Cet csillagképben mutatkozó üstökös fényessége 12,8 magnitúdó, átmérője pedig 70 ívmásodperc volt. A pályaszámítások szerint a C/2009 E1 (Itagaki) nevű üstökös április 7-én kereken 0,6 CsE-re közelítette meg a Napot, de sajnos bolygónktól távol maradt, így nem fényesedett 9 magnitúdó fölé, ráadásul a Naphoz is nagyon közel látszott.

Az Itagaki-üstökös március 15-én Ernesto Guido, Giovanni Sostero és Paul Camilleri felvételén, amely egy 25 cm-es, CCD-vel felszerelet robottávcsővel készült 30×30 másodperces expozíciós idővel.

A következő üstökösről április 4-én értesítették a Csillagászati Táviratok Központját, ám a világ csak április 6-án szerzett tudomást erről. Az égitest ugyanis a SOHO napkutató műhold felvételein mutatkozott, és ennyi időbe telt, mire ellenőrizték a képeket és kiszámították a koordinátákat. Azért tartott ilyen sokáig, mert a mozgó égitestet nem a vizuális hullámhosszakon észlelő kamera rögzítette, hanem a szonda SWAN nevű ultraibolya tartományban dolgozó teljes-égbolt detektora. Mivel a berendezés a teljes égboltot figyeli, szögfelbontása nem túl jó, az égitestek helyzetét kb. 1 fokos pontossággal lehet meghatározni. Ennek következtében elmozdulásuk is csak több nap alatt vehető észre, így hiába látszott már március 29-ei felvételeken az új égitest, egy hetet kellett várni a bizonyosságra. Az oda nem illő foltot egyébként Robert D. Matson kaliforniai amatőrcsillagász vette észre az interneten keresztül szinte azonnal elérhető képeken. De hogy lehet, hogy az üstökös ultraibolyában ilyen fényes, a földről viszont a látható tartományban nem fedezték fel? Ez az üstökösök hidrogén koronájának köszönhető, amely a magból kiszabadult és a napsugárzás hatására elbomló vízmolekulákból jön létre, és a távoli ultraibolya tartományban fényesen ragyog. A könnyű hidrogénatomok a Nap méretének többszörösére is eljutnak a magtól, így a korona látszó átmérője a több fokot is elérheti, ami már a rossz felbontású SWAN képeken is megmutatkozik. Ilyenkor az üstökös már közel jár a Naphoz, és vizuális fényessége eléri a 10-11 magnitúdót. Egy napig úgy tűnt, hogy az első földfelszíni észlelés a spanyol Juan Jose Gonzalez április 6-ai vizuális megfigyelése lesz, ám a C/2009 F6 jelöléssel ellátott vándor tartogatott még meglepetéseket, mivel a Cassiopeia csillagképben, a Tejút sávja előtt látszott.

Timur Krjacsko április 6-ai 10×2 perces felvétele a Yi-SWAN üstökösről egy 30 cm-es reflektorral készült.

A Tejutat viszont nóvák felfedezése céljából rendszeresen fotografálják amatőrcsillagászok is. Vajon észrevette valaki a váratlan vendéget? Mint másnap, április 7-én kiderült, igen! Dae-am Yi dél-koreai amatőrcsillagász már március 28-án értesítette a távirati központot, hogy egy két nappal korábban Canon 5D kamerával, és 90 mm-es, f/2,8-as objektívvel felvett két, 80 másodperc különbséggel készült képén egy ismeretlen üstökös, zöldes színű, 1 ívperc átmérőjű kómája látszik. A felfedezést nem sikerült megerősíteni, ám a SWAN képeken mozgó égitest koordinátáit visszaszámolva pont Yi objektumához jutunk. Így lett az égitest végleges jelölése C/2009 F6 (Yi-SWAN), ugyanis a műholdak felvételein felfedezett üstökösöket nem a megtalálójukról, hanem a berendezésről nevezik el, hiszen annak megalkotása nem a felfedező érdeme, és nem is tulajdonos, vagy finanszírozó. Yi viszont ezzel az első koreai üstökös felfedező lett! Később kiderült, hogy az orosz Sztanyilszláv Korotkij már március 25-én hajnalban lefotózta az üstököst egy Canon EOS 20D kamerával és 50 mm-es f/4-es objektívvel, de a képeken nem vette észre az új kométát. Mivel az azonosítás csak a felfedezés bejelentése után történt, nevét már nem kaphatta meg az üstökös. Az északi égen jelenleg is megfigyelhető égitest május 7-én éri el 1,275 CsE távolságú napközelpontját.

Dae-am Yi, az első koreai üstökösfelfedező.

A harmadik vándort egy másik napkutató szonda, a STEREO-B április 5-ei felvételein találta meg Jiangao Ruan kínai amatőrcsillagász. A 13 magnitúdós határfényességű képeken 10-11 magnitúdósnak látszott az új üstökös, melynek nyomát április 3-áig visszamenően megtalálták a STEREO-B képein. Mivel látszó naptávolsága 40 fok körül volt, az április 9-ei bejelentés után pár órával a japán Ken-ichi Kadota le is fotózta az Aquariusban járó, 10,6 magnitúdós, 4,5 ívperc átmérőjű új üstököst. A C/2009 G1 (STEREO) kedvezőtlen, déli fekvése miatt hazánkból csak rövid ideig és nagyon nehezen volt megfigyelhető, bár április 16-án már áthaladt 1,129 CsE távolságú napközelpontján, így nem fényesedett fel jelentősen.

{mosimage}

Az üstökös a STEREO-B szonda SECCHI H1-B kamerájának április 6-ai felvételén. A felfedezést a képekből készített animáció tett lehetővé, amely MP4 formátumban innen, avi formátumban pedig innen tölthető le.

A fenti felfedezésekből látható, hogy annak az amatőrcsillagásznak, aki manapság üstökösöket akar felfedezni, vagy bele kell tanulnia a digitális fényképezésbe és képfeldolgozásba, vagy el kell mélyednie a gyakran zajos, rossz felbontású műholdfelvételek kiértékelésében. Hogy a feladat nem ördöngösség, azt Ambrus Ádám 2006. április 21-ei felfedezése is bizonyítja, amikor a SOHO látható tartományban dolgozó koronagráfján talált egy üstököst. Sajnos ezt azóta sem követte újabb, pedig tudomásunk szerint más hazai amatőrök is bekapcsolódtak a keresésbe. Az érdeklődök számára egy meglepően részletes, igazán "észlelőbarát" honlapot üzemeltet az Amerikai Tengerészeti Kutatóintézet, melynek segítségével könnyen el lehet indulni az üstökösvadászat bizonytalan ösvényein.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close