2009. november – Még mindig jönnek a Leonidák! | MCSE

2009. november – Még mindig jönnek a Leonidák!

A Leonidák meteorraj az 55P/Tempel–Tuttle-üstökös törmeléke, az
utóbbi évek legismertebb, és egyik legjobban megfigyelt raja. A "tankönyvi leírás" szerint általában csak  néhány meteort ad óránként, ám 33 évente, a Tempel–Tuttle-üstökös visszatérései idején az aktivitás drasztikusan megemelkedik, nem ritka a meteorviharok kialakulása. Az 1998-ban esedékes visszatérés óra már egy évtized is eltelt, ám a raj csak nem akar megnyugodni, ami teljesen átírta és elavulttá tette a fenti "tankönyvi leírást". Nem csak a visszatérés évében van jelentős aktivitás, hanem utána még sok éven keresztül. A korábbi felfogás talán abból a helytelen elképzelésből származik, hogy a meteorkitöréseket a napközelben lévő üstökösből épen kiszabaduló por okozza. Ez azonban nem így van, az 1998-ban kiszabadult por, majd a XXII. század észlelőnek nyújt gyönyörű látványosságot. Az elmúlt évtizedek meteorkitöréseit, jelentős aktivitásait a korábbi évszázadok során kidobott porfelhők okozzák, melyek a Jupiter gravitációs hatása miatt távol kerültek az üstököstől. A tavalyi jelentős aktivitást például az 1466-ban kidobott porfelhő visszatérése eredményezte, idén ugyanez, illetve az 1533-as okozhat jelentős meteortevékenységet november 17/18-a éjszakáján.

 

Az 1833-as meteorzápor egy korabeli ábrázoláson.

A Leonidák meteorraj egy igen régi áramlat, az első biztosan azonosított kitörését 902-ben figyelték meg kínai csillagászok, melyet a következő évszázadokban több másik követett. A modern kori csillagászok 1799-ben fedezték fel a rajt, amikor rendkívül látványos kitörést produkált, majd 1833-ban sok százezren voltak szemtanúi minden idők egyik legnagyobb meteorviharának, amikor a legaktívabb időszakban másodpercenként több tucat meteor tűnt fel az égen. Az 1866/67-es kitörést már várták a csillagászok, ám nem várt eseményként 1865 végén Ernst Tempel és Horace Tuttle egymástól függetlenül felfedezte a raj szülőüstökösét, melyet később 1366-os kínai feljegyzésekben is azonosítottak, illetve a Gottfried Kirch által 1699. október 26-án, egyetlen éjszaka észlelt üstökössel is megegyezőnek bizonyult. Sajnálatos módon azonban a 1900-as és az 1930-as években nem volt jelentősebb kitörése a rajnak, így sokan azt gondolták, hogy a Jupiter szétoszlatta azt. Ezt a feltételezést erősítette, hogy az Tempel–Tuttle-üstököst sem sikerült megtalálni ebben a két évben. Végül 1965-ben sikerült újra megtalálni, 1966-ban pedig a már-már elfelejtett áramlat minden idők legnagyobb meteorviharát produkálta, maximumban 160 ezer meteor/órás aktivitással. A legaktívabb percekben másodpercenként 40 leonida tűnt fel és húnyt ki az égen…

 

Az 1966-os kitörés Gary Emerson 20 perces elvételén, melyen csak a fényesebb meteorok hagytak nyomot. Beszámolója szerint a legnagyobb hullás idején százával tűntek fel a meteorok minden egyes másodpercben.

A mi korunk Leonida történetei 1998-ban kezdődtek, amikor november 16/17-én, a "Tűzgömbök éjszakáján" telehold fényességű meteorok tucatjai szántották át a hajnali égboltot. Az ezt követő években hol kisebb, hol nagyobb kitöréseket láthattunk, 1999-ben és 2002-ben még meteorvihart is megfigyelhettek szerencsés honfitársaink. Ezt követően azonban lanyhult az érdeklődés, a számítások nem jeleztek előre további jelentős aktivitást. Ennek ellenére a raj évről évre mutatott valami meglepőt, az aktivitás
csak nem akar a "szokásos" 1-2-es ZHR értékére csökkenni. Tavaly
például egy ZHR=115-ös kitöréssel lepte meg az észlelőket. A
tapasztalatok, és a meteorcsillagászat elméletének fejlődése nyomán az
utóbbi években az előrejelzésekkel foglalkozó szakemberek már nem
annyira borúlátóak, mint az ezredforduló környékén. Az újra
értelmezett adatok alapján az idei esztendőben ismét jelentős
aktivitást produkálhatnak a Leonidák, melyet szerencsés esetben
hazánkból is megfigyelhetünk!

 {mosimage}

A Leonidák radiánsa az Oroszlán csillagkép fejében található.

A tavalyi kitörést az az anyagfelhő
okozta, amely az üstökös 1466-os napközelsége idején szabadult ki a
magból, és az idén is ez kerül a közelünkbe. A különbség az lesz, hogy
szinte ugyan abban az időpontban az 1533-as felhőn is áthaladunk, a két
porfelhő együttes hatása pedig akár ZHR= 200-as aktivitást is adhat,
ami már igen szép hullás. A kitörés várható időpontja november 17-én
21:45 UT környéke. Ekkor a radiáns csak néhány fokkal van a horizontunk
fölött, ami sok meteor elvesztését jelenti, ám olyan látványosságot
kínál, amelyre mindenki emlékezni fog, aki látta. A horizont közelében
lévő radiáns ugyanis azt jelenti, hogy a meteorok nagyon hosszú utat
tesznek meg a légkörben, repülésük 2-4 másodpercig is tarthat, miközben
a teljes égboltot keresztül szántják. A 2001-es maximum idején már
megfigyeltünk egy ilyen hullást a Mátrából, melyet azóta is emlegetnek
azok, akik látták. A
megfigyeléseket érdemes legkésőbb 21:00 UT-kor elkezdeni, hogy semmiről
se maradjunk le, és amennyiben az időjárás engedi, próbáljunk meg minél
keletebbre menni az országban, hogy magasabban láthassuk a radiánst. A hajnal beköszöntével az aktivitás valószínűleg csökkeni fog, ám az emelkedő radiáns kompenzálni fogja ezt, így érdemes lesz pirkadatig lesni a meteorokat. Mivel egy nappal később lesz újhold, égi kísérőnk fénye nem fogja zavarni a megfigyeléseket, csak az időjárásnak kell kedvezően alakulni, hogy ideális Leonida maximumot figyelhessünk meg.

 

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info