2010. február – Üstökösök 2010-ben | MCSE

2010. február – Üstökösök 2010-ben

Június végén, július elején egy újabb McNaught-üstökös érheti el a szabad szemes láthatóság határát (jól emlékszünk még a C/2006 P1 (McNaught)-üstökös tündöklésére 2007 elején), míg az év végén egy jól ismert periodikus üstökös, a 103P/Hartley 2 kerül évszázados földközelségbe, melynek eredményeként optikai segédeszköz nélkül is látható lehet. Hozzájuk csatlakozik várhatóan négy binokulárral is megfigyelhető vándor, bár mindegyiknek megvan a maga bizonytalansága.

Fényes üstökösök

A legnagyobb várakozással a C/2009 R1 (McNaught)-üstökös napközelsége elé tekintünk, amely 2009. szeptember 9-ei képeken szúrt szemet a rendkívül sikeres ausztrál felfedezőnek. A Jupiter pályáját alig átlépő, 17,3 magnitúdós égitestről archív felvételek alapján kiderült, hogy július közepén még csak 18,5-19 magnitúdós volt, ám szeptember óta nem sokat fényesedett. Ez nem jó előjel, ráadásul a pályaszámítások szerint egy dinamikailag új üstökössel van dolgunk, vagyis az égitest most látogat először a Naprendszer belsejébe. Ez azt jelenti, hogy már nagy naptávolságban kifényesedik, de később az aktivitás már csak az átlagosnál kisebb mértékben növekszik. Mindezek ellenére még nem kell temetnünk az üstököst, hiszen az elmúlt 40 év legfényesebb kométája, a C/2006 P1 (McNaught) is csak közvetlenül a napközelsége előtt kezdett látványosan fényesedni, és az is egy dinamikailag új égitest volt. A C/2009 R1 július 2-án fogja elérni 0,405 CsE távolságú napközelpontját. Hazánkból május közepétől lesz megfigyelhető a hajnali égen, de ekkor még csak közepes, 11 és 9 magnitúdó között fényesedő vándorként. Júniusban további 4 magnitúdós fényesedéssel számolnak az előrejelzések, de a Naptól való szögtávolság 44 és 17 fok között csökken majd, így nem lesz egyszerű megfigyelni. Az Andromeda, a Perseus, majd az Auriga csillagképben lesz látható, és a hónap végére fényessége még a pesszimista becslések szerint is eléri a 4,5 magnitúdót, az optimista forgatókönyv szerint viszont a 2-3 magnitúdó sem lehetetlen. Pályájának legészakibb pontját június 18-án éri el +48 fokos deklinációnál, földközelben pedig három nappal korábban lesz (Δ= 1,139 CsE). Míg a hónap nagy részében inkább hajnalban lesz jól megfigyelhető, az utolsó napokban már inkább este érdemes keresni. Július első napjaiban már csak akkor fogjuk megpillantani az esti égen egyre alacsonyabban látszó vándor, ha fényessége az optimista becsléseket követi.

 MISSING DST IMAGE!!!!

 Dienes Péter felvétele a C/2006 P1 (McNaught)-üstökösről 2007. január 10-én készült Budapesten.

Az év másik nagy látványossága az 1986-ban felfedezett, és azóta rendszeresen visszajáró 103P/Hartley 2-üstökös lesz. A földközeli égitestek csoportjába tartozó vándor október 20-án 0,121 CsE-re megközelíti bolygónkat, ami az 1900 és 2100 közötti időszak legjelentősebb földközelsége lesz. A kis távolság miatt rövid idő alatt igen nagy távolságot fog megtenni egünkön. A szeptember elején még a Lecertában látszó vándor a téli Tejút mentén haladva november végére a Monocerosba jut. Közben fényessége 9-4,5-7 magnitúdós utat fog bejárni, vagyis jó égről esély lehet a várhatóan nagy és diffúz üstökös szabad szemes megpillantására. Mivel a McNaught-üstökös várható fényességét több ismeretlen paraméter teszi bizonytalanná, a Hartley 2 viszont 1991-ben és 1998-ban is 8 magnitúdóig fényesedett, vagyis fénymenete eddig stabilnak tűnik, ha fogadni kéne a szabad szemes láthatóságra, ez utóbbi égitest mellett tennénk le voksunkat. A már említett visszatérések alkalmával egyébként sokan látták hazánkból is, így ismerős vándorként köszönthetjük majd az őszi hónapokban.

 MISSING DST IMAGE!!!!

 A 103P/Hartley 2-üstökös 1998. január 6-án a piszkés-tetői 60 cm-es Schmidt-távcsővel fotografálva (Kiss László és Sárneczky Krisztián felvétele)

Négy további binokulárral megfigyelhető üstököst várunk 2010-ben, melyek közül három a tavaszi hónapokat fogja színesíteni. A C/2009 K5 (McNaught) egy évvel felfedezése után, 2010. április 30-án 1,423 CsE-re közelíti meg a Napot. Bár nagyjából ugyan ilyen messe lesz bolygónktól, a számítások szerint fényessége elérheti a 9-10 magnitúdót. Ennél jelentősebb fényesedésre nem számítunk, mivel ez az üstökös is most először látogat hozzánk az Oort-felhőből. A Sagittariusban tűnik fel január végén, és április végéig a nyári Tejút mentén halad. Ekkor már cirkumpoláris égitestként láthatjuk, május közepén pedig 7 fokra megközelíti az északi pólust, így megfigyelhetőségére biztos nem lesz panasz. Magas deklinációját egészen vizuális láthatósága végéig megtartja.

 MISSING DST IMAGE!!!!

Robert McNaught a a Siding Spring Survey vezérlőtermében éppen egy kisbolygót vizsgál.

Sokkal biztatóbbnak ígérkezik a C/2009 O2 (Catalina)-üstökös 2010. március 24-ei napközelsége, amikor 0,693 CsE-re megközelíti majd csillagunkat. Fényessége elérheti a 8-9 magnitúdót, de viszonylag kicsi perihélium-távolsága, és „öreg kora” miatt jelentősebb felfényesedés is elképzelhető. Az üstökös legjobb láthatóságához kapcsolódva április 9-11. között észlelőhétvégét is szervezünk az Ágasvári Turistaházban. Érdekes, hogy ez az égitest is a Tejút ívét követi majd az égen, csak márciusban és áprilisban kerül kicsit a síkjától délre.

 MISSING DST IMAGE!!!!

 A Catalina Sky Survey új építésű 68 cm-es Schmidt-teleszkópja.

Két híres, régóta ismert ekliptikai üstököst várunk még a binokuláros égitestek közé. A 10P/Tempel 2 rendszeresen eléri a kistávcsöves láthatóság határát, így hazánkból is sokszor megfigyelték már Az idén július közepére jelzik maximális fényességét, de az időnként aszimmetrikus fénygörbéje miatt ez akár augusztusra is eltolódhat. Az optimista becslések 8 magnitúdós fényességet jósolnak, de tudvalevő, hogy a Tempel 2 fényessége napközelségről napközelségre meglehetősen erős ingadozásokat mutat, így csak annyi biztos, hogy a nyár folyamán kis távcsövekkel végig megfigyelhető lesz. Típusához hűen az ekliptika környékén mozog majd a teljes láthatóság alatt, de szerencsére attól valamelyest északra, így láthatósága kedvezőnek mondható.

 MISSING DST IMAGE!!!!

Ernst Wilhelm Leberecht Tempel (1821-1889)

A 81P/Wild 2-t csak 1978-ban észlelték először, ám a Stardust űrszonda 2004-es látogatása miatt szinte mindenki hallott már az égitestről. Idei visszatérése rendkívül kedvezően alakul, napközelsége (február 22.) és földközelsége (április 5.) között alig több mint egy hónap telik el, így 2042-ig ez lesz a legjobb láthatósága. Kis földtávolsága ellenére az év első hat hónapjában ugyan abban a csillagképben, a Virgoban kell keresnünk, maximális fényességét márciusban fogja elérni 9 magnitúdó környékén.

Nagytávcsöves célpontok

A közepes fényességű üstökösök között két halványodó vándor kívánkozik az élre. A régóta várt, de csalódást okozó C/2007 Q3 (Siding Spring)-üstökös 10-11 magnitúdós fényességről halványodik majd hosszú hónapokon keresztül, miközben február végétől már cirkumpoláris égitest lesz. A 88P/Howell az őszi hónapokban 8-9 magnitúdóig fényesedett, de csak a déli félteke észlelői számára volt elérhető. Januárban azonban már tőlünk is látható lesz alacsonyan, az esti égen, várható fényessége viszont nagyon bizonytalan. Lehet 10-11 magnitúdós, de elhalványodhat akár 12-13 magnitúdóra is. Érdemes lesz próbálkozni vele, bár a kicsi horizont feletti magasság nem segíti az észlelőket.

MISSING DST IMAGE!!!!

A C/2007 Q3 (Siding Spring)-üstökös Kárpáti Ádám 2009. október 29-énfelvételén, amely budapesti a Polaris Csillagvizsgálóból készült  (28,0 SC + ST-7E, 13 perc)

Mindig kérdéses a híres 29P/Schwassmann-Wachmann 1-üstökös fényessége, de az utóbbi években nem múlt el láthatóság kitörés nélkül, így most is reménykedhetünk abban, hogy a 13-14 magnitúdós, diffúz égitest közepén egyszer csak megjelenik egy 11-12 magnitúdós csillagszerű mag, melyből néhány nap, egy-két hét alatt hasonló fényességű, 1-2 ívperces porkóma fejlődik. A Leoban látszó üstökös fő láthatósága értelemszerűen az év első felére esik, de októbertől ismét megfigyelhető lesz a hajnali égen.

{mosimage}

A 29P/Schwassmann-Wachmann 1-üstökös egy kitörés kezdetén 2009. január 8-án. Sánta Gábor 18 perces felvétele a Szegedi Csillagvizsgáló 40 cm-es távcsövével készült.

A 20-30 cm-es távcsövek hatókörébe esik majd egy nagyon hosszú és egy nagyon rövid láthatóságú periodikus üstökös. A 65P/Gunn már régi ismerős, a közel kör alakú pályán járó égitest 7 évenként 12-13 magnitúdóra fényesedik, így a mostani visszatérése már a harmadik lesz, amit sikerrel megfigyelünk. Sajnos azonban 2010-es láthatósága nagyon kedvezőtlenül alakul, deklinációja végig -20 fok alatti lesz, a nyári hónapokban pedig -30 fok alá csökken. Tiszta légkör, jó horizont és legalább 30 cm-es műszer kell majd észrevételéhez. Érdekesnek ígérkezik a 169P/NEAT villámlátogatása január végén, február elején. A földközeli égitestek csoportjába tartozó, gyenge aktivitású égitest január 12-én 0,194 CsE-re megközelíti bolygónkat, de ekkor csak a déli égről lesz látható. Nekünk csak két-három hét áll rendelkezésre, hogy megfigyeljük, de ez az időszak is pont a telehold környékére esik. A szembenállás közelében mutatkozó vándor megpillantására a januári telehold utáni napok, a február 1-5. között időszak lehet a legalkalmasabb. Vigyázzunk, mert könnyen előfordulhat, hogy az égitest teljesen csillagszerű lesz, így megfigyeléséhez egy jó határfényességű térkép mindenképpen szükséges.

Nagy talány a 118P/Shoemaker-Levy 4 és a 43P/Wolf-Harrington visszatérése. Az előbbiről nagyon ellentmondó, 11,5-13,5 magnitúdó közötti fényességbecslések készültek az előző két visszatérés alkalmával, az utóbbi pedig csak az év első hónapjában, illetve utolsó harmadában lesz megfigyelhető, de akkor is nagyon gyengén. Talán októberben 13 magnitúdó körül még el lehet csípni a hajnali égen, de reményeink szerint ekkor már túl leszünk két szabad szemes, és több binoklis üstökös láthatóságán, így nem lesz tragédia, ha mégsem látjuk.

 

Kapcsolódó internetes oldalak:

 

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info