2010. március – Kisbolygó volt a dínók gyilkosa | MCSE

2010. március – Kisbolygó volt a dínók gyilkosa

A 41 szakértő által jegyzett, az utóbbi húsz esztendő eredményein
alapuló átfogó tanulmány szerint a körülbelül 65 millió évvel ezelőtt, a
kréta és a harmadidőszak határán (KH) bekövetkezett tömeges kihalást,
aminek következtében a Földön akkor létezett fajok fele eltűnt, s ami
véget vetett a dinoszauruszok 160 millió éves uralmának is, mégis egy
aszteroida becsapódása okozta, s nem erőteljes vulkáni tevékenység,
ahogyan azt többen is vélik. A domináns fajok nagy részének eltűnése
nyitotta meg az utat az addig a dínók árnyékában élő primitív emlősök
fejlődése előtt.

Fantáziarajz az utolsó pillanatokról.

A paleontológusok, geokémikusok, klímaszakértők, geofizikusok és
szedimentológusok (az üledékes kőzetek képződésével foglalkozó
geológusok) utóbbi 20 évben publikált eredményeinek Peter Schulte
(University of Erlangen) és munkatársai általi áttekintése arra a
következtetésre vezetett, hogy a kihalás oka nem lehet más, mint az a
körülbelül 15 kilométeres aszteroida, melynek becsapódási helye – az ún.
Chicxulub-kráter – a Yucatán-félsziget közelében, a Mexikói-öböl
fenekén van. A becslések szerint a kataklizma közben felszabadult
energia milliárdszorosa lehetett a Hirosima felett felrobbantott
atombombáénak. A becsapódás következtében rengeteg anyag lökődött nagy
sebességgel az atmoszférába, és az ennek eredményeként beálló ún.
"nukleáris tél" miatt azok az egyedek is gyorsan elpusztulhattak, melyek
valamilyen csoda folytán a becsapódás elsődleges hatásait túlélték. (A
nukleáris tél elnevezés oka, hogy hasonló, de talán kisebb hatása lenne
egy atomháborúnak is.)

Számítógéppel generált "gravitációs" térkép a
Mexikói-öböl fenekén található Chicxulub-kráterről. A legkülső gyűrű
átmérője 300 km körüli, ezzel az alakzat az egyik legnagyobb becsapódási
kráter nem csak a Földön, de az egész belső Naprendszerben is. A
kutatók cikkükben cáfolják azt a vélekedést, miszerint a kráter a nagy
kihalás előtt 300 ezer évvel keletkezett volna.

[Virgil L. Sharpton, University of Alaska, Fairbanks]

Egy másik elképzelés szerint a tömeges kihalásért valóban az időjárás
globális változása volt a felelős, ennek oka azonban nem egy
kisbolygóval történt ütközés volt, hanem az India középső részét
elfoglaló Dekkán-fennsík területén akkoriban körülbelül 1,5 millió éven
keresztül zajló erőteljes vulkáni tevékenység. Az óriási kitörések a
becslések szerint a Fekete-tenger medencéjének képzeletbeli feltöltésére
is elegendő, mintegy 1,1 millió köbkilométer bazaltlávát terítettek el a
fennsíkon. A fajpusztulás oka e nézet szerint a kitörések által a
légkörbe juttatott por okozta globális lehűlés és savas esők. Ez azonban
nyilván egy lassúbb folyamat lehetett, a geológiai rétegek azonban azt
mutatják, hogy a tengeri és szárazföldi fajok kihalása nagyon gyorsan
történt. A becsapódási elmélet mellett szól az is, hogy a Dekkán-fennsík
erős vulkáni aktivitása ellenére a KH-t megelőző 500 ezer évben a
tengeri és szárazföldi ökoszisztémák csak csekély változásokat mutattak,
illetve az, hogy számítógépes modellek szerint a vulkánkitörések
következtében a légkörbe kerülő mérgező anyagok, például a kén csak
rövid távú hatást fejtettek ki a bolygóra.

További – erős – érvek is csatasorba állíthatók a kisbolygó-elmélet
mellett. Az egyik az, hogy a világ minden tájáról begyűjtött, ebből az
időszakból származó geológiai mintákban jelentős mennyiségű irídium van.
Ez az elem egyébként ritka a Földön, viszont sok van belőle az
aszteroidákban. A mintákban rögtön az irídiumréteg után a fosszíliák
előfordulásának drámai csökkenése figyelhető meg, ami szintén azt jelzi,
hogy a kihalás a becsapódás után nagyon gyorsan bekövetkezett. Egy
másik bizonyíték a geológiai mintákban megtalálható egyik
kvarcmódosulat, az ún. sokkolt kvarc (shocked quartz). Ez akkor
keletkezik, ha a kvarckristályt egy erős lökéshullám éri, ami
deformációt okoz a kristályszerkezetében a kristály természetes síkjai
mentén. A módosulatot a Földön eddig csak nukleáris robbantások
helyszínein, illetve meteorkráterekben találták meg.

{mosimage}

Fantáziarajz egy óriási aszteroida becsapódásáról.
[Don Davis, NASA]

A kutatócsoport egyik tagja, Joanna Morgan (Department of Earth
Science and Engineering at Imperial College London) szerint tehát
egyértelműnek tűnik, hogy csak egy aszteroida becsapódása okozhatta a
tömeges kihalást. A becsapódás közvetlen hatása az egész bolygóra
kiterjedő tűzviharokban, a Richter-skálán a 10-es fokozatot is meghaladó
földrengésekben és óriási tengerárakban (cunami) nyilvánult meg. Ezek
az események nagyon gyorsan, órák, napok alatt gyakorlatilag az egész
populáció pusztulását okozhatták, de a dínók sorsát a légkörbe került, s
a bolygót hosszú időre sötétségbe borító por okozta globális
időjárásváltozás (lehűlés) pecsételte meg végleg.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close