2011. augusztus: A Vesta kisbolygó | MCSE

2011. augusztus: A Vesta kisbolygó

A Vesta kisbolygót 1807. március 29-én fedezte fel Heinrich Olbers. A Vesta volt a negyedikként felfedezett kisbolygó, utána 38 éven keresztül egyet sem találtak a csillagászok. Két évszázaddal ezelőtt még azt feltételezték, hogy az akkor ismert négy kisbolygó mindegyike egy-egy bolygó, ezért a nagybolygókhoz hasonló jeleket kaptak. William Pickering 1879-ben 513 km-t számolt ki a Vesta átmérőjére, ami nagyon közel áll a modern mérésekhez. A következő évszázadban már nagy szórásokkal vannak mérési eredmények. 1991-ben a Vesta csillagfedését Amerikából és Kanadából is észlelték, így még pontosabban meg tudták határozni a méretét, ami 550 km-nek adódott. A mai hivatalos érték 521 km. A Vesta ugyan a második legnagyobb kisbolygó a Mars és a Jupiter között, mégis a Ceres tömegének mindössze 28%-át teszi ki. Felszíni hőmérséklete -60 és -130 fok között mozog

.

 

A Vesta a Hubble Űrtávcsővel

A Vestán található legnagyobb alakzat a kisbolygó déli pólusánál található kráter, melynek az átmérője 460 km. A központi csúcs 18 km-rel magasodik a kráter alja fölé. A becslések szerint a becsapódás a Vesta tömegének az 1%-át lökte ki, az ebből származó anyagot V típusú aszteroidáknak hívjuk. Ezeknek a színképük megegyezik a földi akondrit meteoritok egy csoportjának spektrumával – ezek az ún. HED (howardit-eukrit-diogenit) bazaltos, Vesta eredetű meteoritok. A kisbolygót még az teszi különlegessé, hogy belső szerkezete differenciálódott, réteges szerkezetű. Ennek az oka a radioaktív Al 26, mely egy közeli szupernóvarobbanásból ered, mely a bolygókba és a kis égitestekbe is jutott. A radioaktív anyag felfűtő hatásaival előidézte az olvadásos differenciálódást.

Meteorit a Vestáról

2007. szeptember 29-én Cape Canaveralból, egy Delta II típúsú rakétával útnak indították a Dawn (“Hajnal”) űrszondát, melynek egyik célja a Vesta kisbolygó. Elnevezése onnan ered, hogy elsődleges célja a Naprendszer “hajnalát”, azaz korai állapotának folyamatait tanulmányozni. Négy éves útja során 2009. februárjában elhaladt a Mars mellett, majd 2011. július 16-án Vesta körüli poláris pályára állt. Az égitestet egy földi éven keresztül vizsgálja, majd 2012 júliusában közel 3 évig tartó útra indul a Ceres kisbolygó felé, amit viszont fél éven keresztül vizsgál. A tervek szerint egy, a Ceresbe történő becsapódással befejezi küldetését. Azonban megvan annak is a lehetősége, hogy a Pallas kisbolygót is meglátogatja, de ez majd a Ceresnél fog eldőlni.

A Dawn tenkintélyes méretű űreszköz: 1,64 x 1,27 x 1,77 m-es. Nagy hatótávolságú antennája 1,52 m átmérőjű, az energiaellátást két 8,3 x 2,3 négyzetméteres napelemtábla biztosítja. A tudományos műszerek közül két kamerával hét szűrőn keresztül ad információt a Vesta, és majd a Ceres fotometriai tulajdonságairól, felszíni részleteiről és ásványi összetételéről. A gammasugár- és neutron-detektor az elemi összetételt és a vízhez köthető hidrogént kutatja. A látható és az infravörös spektrométer a felszín ásványi összetételét határozza meg.

{mosimage} 

A Dawn felvétele a Vesta kisbolygóról (2011. július 17.)

Nem ez volt az első terv a Vesta űrszondás kutatására. Az 1980-as években több ország, köztük Franciaország, Németország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok is tervezett küldetést, de mindegyik terv az asztal fiókban végezte. A végül megvalósult Dawn űrszonda a NASA Discovery programjának része.

A Vesta felszíne a ráeső fény nagy részét visszaveri. Ez teszi az égbolt legfényesebb kisbolygójává, amelyet szabad szemmel is lehet látni, megfelelő térkép birtokában tudjuk azonosítani. Augusztus első napjaiban eléri maximális, 5,6 magnitúdós fényességét. A Capricornus déli részén, fényes csillagok között halad délnyugat felé. A hónap végén már csak 6,1 magnitúdós lesz.