2012. február: Napkitörések | MCSE

2012. február: Napkitörések

Egy napkitörés töltött elemi részecskékből, nagyrészt protonokból és elektronokból áll. Egy napkitörést általában napfoltok és aktív területek környezetében figyelhetünk meg, amikor a mágneses erővonalak hirtelen leadják a tárolt energiájukat. Ezt egy látványos, villanykörteszerű
jelenség követi, mely a H-alfa tartományban megfigyelhető. Több űrszondát indítottak útnak, hogy ezeket a hihetetlenül nagy energiájú jelenségeket tanulmányozza.

Egy ilyen flerjelenség több millió tonna plazmát tartalmaz, melynek hőmérséklete a napkoronánál is melegebb, akár a 10 millió kelvint is elérheti. A kitörés nagyságától függően sebessége elérheti az 1200 km/másodperces sebességet is. Ekkora sebességgel másfél-két nap alatt elérheti bolygónkat.

20120201-honaptema-napkitores_abra1

A napkitörések, amellett, hogy a H-alfa tartományban látványosak, bizonyos veszélyt jelentenek számunkra. A Föld körül keringő műholdak és egyéb űreszközök ki vannak téve a Nap hatásainak. Ha egy napitörés eléri a Föld környezetét, a műholdakban található elektronikai eszközökben, de főként a mikrochipekben túlfeszültséget jöhet létre, ami tönkretehetik az egész szerkezetet. Egy ilyen eszközt könnyű kicserélni, csak a pénz az egyetlen hátráltató tényező… A holdraszállások idején naptevékenységi maximum volt. Ez egy súlyos következménnyel jár: Ha egy napkitörés pont akkor éri el a Holdat, amikor ott emberek tartózkodnak, akkor akkora sugárzási dózist kaphatnak az asztronauták, hogy akár meg is halhatnak. Szerencsére nem történt ilyen “esemény”.

Szerencsére a Földnek jelentős mágneses védőpajzsa van, amely megvéd bennünket a kitörésektől, de a kidobott anyag egy nagyon kis hányada mégis a Föld közelébe érhet. Ekkor a mágneses mező a mágneses pólusok felé irányítja tovább a részecskéket, melyek később kölcsönhatnak a levegő részecskéivel, látványos fényjelenséget idézve elő, melyet sarki fénynek vagy aurorának hívunk.

20120201-honaptema-napkitore_abra2

A napkitöréseket különböző osztályokba soroljuk, ezeket a fluxus alapján határozzák meg (watt/négyzetméter). Ezt a GOES-röntgentávcső méri, mely 100 és 800 pikométeres tartományban dolgozik. A kitöréseket A, B, C, M, és X jelzésű osztályokba sorolják, melyek közül az A a leggyengébb és az X a legerősebb.

20120201-honaptema-napkitores_abra3

A történelem folyamán sok napkitörést jegyeztek fel. Az eddigi legnagyobb, mely még a műholdas megfigyelések előtt történt, akkora volt, hogy szabad szemmel is látni lehetett. Ez az esemény az 1859-es Nagy Napkitörés volt. A modern korban a legnagyobb napkitörés 2003. november 4-én következett be. Olyan erőteljes volt, hogy a GOES műszerei már nem is tudták mérni erősségét…

A Polaris Csillagvizsgáló rendszeres nappali nyitvatartásokat is tart (l. a naptárban), melyek során az érdeklődők különféle műszerekkel figyelhetik meg központi csillagunk érdekes jelenségeit.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close