2012. november: Az Andromeda-galaxis | MCSE

2012. november: Az Andromeda-galaxis

Az
Andromeda-köd
mindenki által
kedvelt célpont
távcsővel
és
fényképezőgéppel
egyaránt,
mivel ez egy szabad szemmel is látható
spirálgalaxis.
De a helyzet ennél
bonyolultabb, szabadszemes megpillantásához
a nagyobb városokon
kívülre
kell menni egy holdmentes éjszakán.
Látszó
méretét
tekintve egy néhány
fok hosszú
ködösség
a Nü
Andromedae mellett. A 2,5 millió
fényévre
található
galaxis a Lokális
Csoport legnagyobb tagja, melyhez a Tejútrendszer
és
vagy 30 kisebb galaxis kapcsolódik.
Szerkezetét
igen nehéz
megfigyelni, mivel lapjára
mintegy 13 fokos szögben
látunk
rá.


Az
Andromeda-köd Horváth Attila Róbert felvételén

A
galaxist távcsővel
először
Simon Marius 1612-ben figyelte meg, Charles Messier 1764-ben 31-es
sorszámmal
katalogizálta.
William Huggins vette fel először
a köd
színképét,
és
megállapította,
hogy az inkább
az egyedi csillagokéhoz
hasonlít,
mintsem egy égi
köd
színképére.
1887-ben Isaac Robertson elkészítette
az első
felvételt
a galaxisról,
a későbbi
felvételeken
pedig feltűnt
a galaxis spirális
szerkezete. 1885-ben észlelték
az első
egyedi objektumot a ködben,
az S Andromedae nevű
szupernóva
képében,
de akkor még
nem ismerték
sem a szupernóvák,
sem a galaxisok természetét,
sem azt, hogy a Tejútrendszerben
vagy azon kívül
helyezkednek-e el. Az
S Andromedae-t magyar csillagászok is észlelték, nevezetesen
Kövesligethy Radó,
Dégenfeld Schomburg Berta, Konkoly Thege Miklós és Gothard Jenő.

A
kérdés
eldöntésére
az amerikai Nemzeti Tudományos
Akadémia
1920-ban Washingtonban egy gyűlést
hívott
össze.
A cél
az volt, hogy nyilvánosan,
a kor legkiválóbb
tudósai
között
vitassák
meg nézeteiket.
Azt az elképzelést,
hogy a Tejútrendszer
az egész
Univerzumot tartalmazza, a Wilson-hegyi Csillagvizsgáló
kutatói
pártolták
Harlow Shapley képviseletében,
az ellenkező
véleményt,
hogy a kozmikus ködök
valódi,
önálló
galaxisok, a Lick Obszervatóriumban
támogatták,
Heber Curtis képviseletében.
A vita végül
döntetlennel
zárult,
mindössze
felhívta
a figyelmet a kérdés
megoldatlanságára.

A
kérdés
eldöntésére
még
két
évet
kellett várni.
1919-ben használatba
vették
a világ
addigi legnagyobb, 2,5 méter
átmérőjű
tükrös
távcsövét.
Ezzel a műszerrel
Edwin Hubble 1922-ben felvételeket
kezdett készíteni
az Andromeda-ködről,
majd egy évvel
később
három
nóvát
fedezett fel a felvételeken.
Egyről
később
kiderült,
hogy nem nóva,
hanem cefeida típusú
változócsillag.
Ez azért
jelentős
megfigyelés,
mert a cefeidákat
kozmikus távolságmérésre
lehet használni.
Az új
cefeida 31,415 napos periódussal
változtatta
a fényességét,
majd kiszámolta
a csillag abszolút
fényességét.
Kiderült,
hogy az égitest
7000-szer olyan fényes,
mit a Nap. Összevetve
a látszólagos
és
abszolút
fényességeket,
Hubble ki tudta számítani
a tőlünk
való
távolságát.
Az eredmény
meghökkentő
volt, a távolságra
900 000 fényév
adódott.


Edwin
Hubble újonnan fölfedezett változócsillagai az Andromeda-ködben

A
Tejútrendszer
átmérője
100 000 fényév,
vagyis az Andromeda-köd
semmiképpen
nem lehet annak belsejében.
Ha valóban
ilyen messze van, akkor nagyon fényesnek
kell lennie, hiszen szabad szemmel is megfigyelhető.
Ez csak úgy
képzelhető
el, ha a rendszert csillagok 100 milliárdjai
alkotják.
A Nagy Vita eldőlt.

A
cefeidákat
felfedező
Hubble vagy 130 gömbhalmazt
azonosított
a galaxisban, de több
azonosítása
tévesnek
bizonyult. De a legérdekesebb
az 1953-ban azonosított
G1 vagy Mayall II jelű
óriás.
Egy 21 fényév
átmérőjű
térrészbe
összezsúfolódva
több
millió
csillag helyezkedik el a galaxis centrumától
130 000 fényévre.
Közepében
egy fekete lyuk található,
csak néhány
éve
derült
ki, hogy egy törpegalaxis
maradványa.

A
galaxisban található
gömbhalmazok
és
csillagok már
egy kisebb távcsővel
17-18 magnitúdóig
megfigyelhetőek
digitális
képrögzítési
technikákkal,
képösszegző
eljárásokkal.
A nagyobb, 30-40 cm-es távcsövekkel
már
vizuálisan
is meg lehet figyelni néhány
nagyobb halmazt. Az NGC 206 csillagfelhőt
már
William Herschel is megfigyelte 1786 októberében.

{mosimage}
Így
fest a Tejútrendszer és az Andromeda-köd
ütközése
a NASA szimulációjában

A
legújabb
számítások
szerint négymilliárd
év
múlva
a Tejútrendszerbe
olvad az Andromeda-galaxis egy ütközés
során.
A Nap addigra már
a vörös
óriás
fázis
közelében
lesz, annyira fel fog fúvódni,
hogy az életet

ha még
lesz akkor élet
- elpusztítja
Földünkön.
A csillag-csillag ütközés
nem túl
valószínű,
inkább
az égbolt
látványa
alakulna át
drasztikusan. A számítások
viszont arra utalnak, hogy a Nap a Tejútrendszer
centrumától
távolabbra
fog kerülni.
Intenzív
csillagkeletkezés
indul meg mindkét
galaxisban, a csillagok összekeverednek,
elfogy a csillagközi
anyag, és
egy homogén
elliptikus galaxis keletkezik. 

 



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close