2013. március: Napsúroló üstökösök | MCSE

2013. március: Napsúroló üstökösök

A Lovejoy-üstököst (C/2011 W3) 2011. november 27-én, 18 nappal a napközelpontja előtt fedezte fel Terry Lovejoy ausztrál amatőrcsillagász. A pályaszámításokból kiderült, hogy a Nap felszínétől mindössze 800 000 km-re fog elhaladni, tehát egy napsúroló üstökösről van szó. Ezeknek az üstökösöknek több csoportjuk van, a legnépesebb csoportot a Kreutz-féle napsúrolók adják. A SOHO (SOlar and Heliospheric Observatory) napkutató űrszonda 1996 óta tartó működése alatt több ezer Kreutz üstököst talált. A Kreutz üstökösök jellemzője, hogy egymáshoz képest nagyon hasonló pályájuk van, tehát feltételezhető, hogy egy nagyobb üstökös maradványai. De van más érdekesség is. Körülbelül 80 évente ezek az üstökösök
nagyobb csoportokban érkeznek, legutoljára az 1960-as években. Éppen ezért merült fel a kérdés, hogy a Lovejoy üstökös a 21. századra jósolt nagyobb csoport egy tagja-e?

Ennek érdekében ki kell deríteni, hogy mennyi a Lovejoy keringési ideje: ha 400 év alatt van a periódusideje,
akkor a pályája a 17. században megfigyelt napsúrolókéhoz hasonló, és semmi köze sincs a 21. századra jósolt halmazhoz. Ha viszont nagyobb, mint 400 év a keringési idő, akkor viszont az új halmazhoz kell tartoznia. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a keringési ideje 698 ± 2 év, ami azt jelenti, hogy a Lovejoy-üstökös az 21. századra jósolt Kreutz üstököscsalád tagja. Így az üstökös nem lehet tagja a 17. században észlelt halmazoknak, ellentétben a korábbi sejtésekkel. A Lovejoy napközelpontja (800 000 km) nagyon hasonló a korábbi fényes napsúroló üstökösök napközelpontjához, például a C/1843 D1, C61880 C1 és C/1963 R1 üstökösökhöz. Ez azt mutatja, hogy létezhet egy másik csoport, amit eddig nem vettek figyelembe a Kreutz-üstökösök fejlődési táblázatában.

A korábban említett üstökös a szülőobjektum, mely egy napközelség alkalmával két nagyobb csoportra szakadt szét. Ennek a két csoportnak a pályaelemei jelentősen különbözhetnek, de az egyes csoportokban található üstökösmaradványok pályái viszont nagyon is hasonlóak. Az űrszondás megfigyelések kimutatták, hogy ezek a csoportok nem csak nagyobb darabokból állnak, hanem több száz, több ezer kisebb darabból állnak.

Nagyobb napsúroló üstökös volt például az Ikeya-Seki. A kométa 1965-ben jelent meg, két japán amatőrcsillagász,
Karou Ikeya és Tsumoto Seki fedezte fel. Az üstökös körülbelül 450 000 km-rel haladt el a Nap felszíne felett, melynek következtében olyan nagy fényességet ért el, hogy még nappal is látható volt a Nap korongja mellett. A napközelség előtt azonban három darabra esett szét, látványos csóvát húzva maga után.

2030301-mcnaught-dienes
Az Ikeya-Seki-üstökös 1965-ben

 

Hasonló látványban lehet majd részünk idén novemberben, amikor az ISON nevű üstökös éri el napközelpontját. Az International Scientific Optical Network kisbolygókereső program keretében fedezte fel két orosz csillagász, Vitali Nevki és Artyom Novichonok. Az üstökös pályája közel parabola alakú, így csillagászati értelemben nemrég került a belső Naprendszerbe az Oort-felhőből. Néhány pályaeleme az 1680-as nagy üstököséhez hasonló, vagyis gyanítható, hogy az ISON és az 1680-ban felbukkant üstökös ugyanabból a darabból származik. Érdekesség, hogy a Föld 2014 januárjában az üstökös pályáján át fog haladni, és az üstökösről levált porszemcse méretű darabok egy kisebb meteorrajt okozhatnak. Látványban hasonló lehet majd a Perseida meteorrajéhoz.

20130301_panstarrs_keresoterkep
A PANSTARRS-üstökös útja az esti égbolton

 

 

Viszont nem kell várni novemberig, hogy üstököst láthassunk! Március elején éri el napközelpontját a PANSTARRS üstökös. Hasonlóan az ISON-üstököshöz, ezt is egy keresőprogram révén, a Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System rendszerrel fedezték fel. 2011 júniusában fedezték fel, de akkor még a távcsövekkel is alig volt látható. 2012 októberére az üstökös kómája már 120 000 km átmérőjű volt. Legnagyobb földközelségét március 5-én éri el 1,09 csillagászati egység távolságra (163 500 000 km), de ekkor még csak a Föld déli féltekéjéről lesz látható. Tőlünk március 10-e után lesz látható az ekkor már szabadszemes üstökös, nem sokkal a napközelsége után. Napközelben 0,302 csillagászati egység távolságban lesz a Naptól az üstökös, látványos csóvát húzva maga után.

2030301-mcnaught-dienes
A McNaught-üstökös a budai hegyek fölött 2007 januárjában, Dienes Péter felvételén. Ehhez hasonló lehet a PANSTARRS-üstökös látványa.

 

Március második felében a kora esti égen alacsonyan, nyugat felé lehet majd megfigyelni. Sajnos a Polarisból nézve azt az égterületet épp kitakarja a Hármashatár-hegy. Épp ezért mindenkinek azt javasoljuk, a Hármashatár-hegy csúcsáról kísérelje meg a csóvás égi vándor megfigyelését az esti szürkületben. Ez a hegycsúcs egyébként egész Budapest területén a legalkalmasabb helyszín a PANSTARRS-üstökös megfigyelésére.A Polarisból inkább csak a hónap legvégétől lehet megfigyelni az üstököst.