A hónap témája a Polarisban: Óbuda csillagai II. | MCSE

A hónap témája a Polarisban: Óbuda csillagai II.

Folytatjuk óbudai csillagászati kalandozásainkat. Még tart a Galilei-év (450 évvel ezelőtt született a tudós), ezért emlékezzünk most Horváth Árpád tudománytörténészre is, aki a harmincas évek végén kereste fel Galilei emlékhelyeit.

Horváth Árpád (1907. augusztus 3., Győr – 1990. január 6., Budapest) elsősorban technikatörténeti munkái után ismert, azonban csillagászattörténeti munkássága is igen jelentős. Gimnáziumi évei során kezdett el érdeklődni a csillagászat tudománya iránt, egyetemi tanulmányai során pedig Kövesligethy Radó előadásai tettek rá nagy hatást. Műszaki doktorátust 1941-ben szerzett, a világháború után pedig már 1946-ban csatlakozott a Magyar Csillagászati Egyesülethez. Megszervezte az MCSE Győri Csoportját, rendszeresen írt cikkeket az egyesület Csillagok Világa című folyóiratába. Az ötvenes években részt vett a győri csillagász szakkör megszervezésében, majd a ma is működő győri bemutató csillagvizsgáló megszervezésében.

A bevezetőben említett itáliai útjára 1938-ban került sor, és a Csillagok Világa 1949/1. számában írt róla Galilei katedrája című cikkében. Járt Pisában, Firenzében és Padovában is, ahol láthatta Galilei katedráját, sőt, fel is mehetett rá (ma már szigorúan elkerítik az ormótlan deszkaalkotmányt):

” Felmentem a nyikorgó, ropogó alkotmányra. Mikor – 1592-ben – összeácsolták, úgy gondolták, majd nemsokára újat csinálnak, de – hisz mindig az ideiglenes a legállandóbb – csak maradt a régi. Volt ideje kiszáradni, ropogott kegyetlenül, mikor felballagtam rá. Nem járt senki a sötétedő teremben, s én fent megállva, rátettem kezemet a korlátra, mint ő tehette naponkint 3 évszázaddal ezelőtt. Becsuktam a szemem s elképzeltem, hogyan beszélt innen a fizika apja; magam előtt láttam a többszáz főnyi hallgatóságot…”

(A Csillagok Világa 1946-49 közötti számait a tervek szerint hamarosan elérhetővé tesszük honlapunkon pdf formátumban.)

Horváth Árpád Csillagnézők című könyve a Polaris könyvtárában.

Horváth Árpád Csillagnézők című könyve a Polaris könyvtárában.

1958-tól haláláig lakott a Pacsirtamező u. 61. sz. házban (korábban, 1990-ig Korvin Ottó utca), itt írta csillagászati vonatkozású műveinek zömét. Emléktábláját 2007-ben avatták, az ott szereplő mottó (Nulla dies sine linea) arra utalhat, hogy meglehetősen termékeny szerző volt. Csillagászati vonatkozású munkáinak zöme itt született. Csillagnézők című, 1961-ben megjelent könyvében a csillagászat történetének nagy alakjait és nagy “történeteit” mutatja be. Ugyancsak a tudománytörténet jelentős eseményeivel és jeles csillagászatival indul A végtelen világegyetem (1963) című kötet, azonban itt már a modern ismeretek is bő teret kapnak, olyannyira, hogy az utolsó részben az űrhajózással kapcsolatos legfrissebb ismeretekkel foglalkozik a szerző. A csillagok felé című, Nagy István Györggyel közösen írt könyvében (1975) pedig az űrhajózással kapcsolatos régi elképzelések és modern eredmények kaptak helyet.,Utolsó jelentős műve, az 1988-ban megjelent A távcső regénye a távcső felfedezésétől követi nyomon a fontos eszköz fejlődését, egészen napjainkig – mármint a nyolcvanas évekig.

Olvassuk hát Horváth Árpád könyveit ma is, hiszen egy jeles óbudai szerzőről van szó, aki egyaránt jó érzékkel nyúlt a technikatörténet és a tudománytörténet izgalmas témáihoz!



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close