A hónap témája a Polarisban: Interjú Balázs Bélával | MCSE

A hónap témája a Polarisban: Interjú Balázs Bélával

Ez év májusában töltötte be 80. életévét Balázs Béla, a magyarországi csillagászat meghatározó alakja, kerületünk polgára. Október 6-án a Polaris Csillagvizsgálóban a Kozmikus Fény c. őszi sorozatunkban előadást tart a csillagászat tudományos, gyakorlati és világnézeti jelentőségéről.

– Miért kezdett el a csillagászattal foglalkozni?

– Két okból is. Egyrészt engem mindig nagyon vonzott a természet szépsége. Kiskoromban például erdész akartam lenni, hogy mackókkal találkozhassak. Másrészt pedig fiatal koromtól kezdve érdekelt a matematika. Érettségim évében az országos matematika versenyen 3. helyezést értem el, így nem kellett külön felvételiznem az egyetemre, rögtön bekerültem az ELTE Természettudományi Kar Alkalmazott Matematika Szakára.

– A matematika mely területei iránt érdeklődött leginkább?

– A geometria és a valószínűség számítás iránt. Az előbbit Hajós György professzor, az utóbbit Rényi Alfréd professzor tanította akkoriban az egyetemen. Az évfolyam egyik legjobb hallgatója voltam és gyakran nyertem könyvjutalmakat, így amikorra lediplomáztam, már sokan ismerték a nevemet.

– Hogyan került kapcsolatba Detre Lászlóval, aki akkoriban az MTA Csillagászati Intézete igazgatója volt?

– Professzorként oktatott a Csillagászati Tanszéken, és látta az eredményeimet. Még meg sem száradt a diplomám, mikor bekerültem az intézetbe. 56 miatt az intézet számos dolgozója nyugatra ment, vagyis sok hely megüresedett.

– Milyen feladatokat látott el az intézetben?

– Alkalmazott matematikusként először kisbolygó pályaszámításokat végeztem. Magyarországon talán először én számoltam holdrakéta pályát. Később a Tejútrendszer szerkezetével foglalkoztam.

– Ekkoriban kezdett el a csillaghalmazok után kutatni?

– Időben ráébredtem a korlátaimra, így arra, hogy nem érdemes pusztán a Tejútrendszer teoretikus vizsgálatával foglalkoznom. Észrevettem, hogy a XIX. század óta nem készültek átfogó csillaghalmaz katalógusok, ezért egy cseh és egy amerikai kollégával hármasban hozzáfogtunk a modern csillaghalmaz katalógus elkészítéséhez. Ez rendkívül aprólékos munka volt, de végül elkészült az angol nyelven íródott katalógus (Catalogue of Star Clusters and Associations), ami a Magyar Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg három kötetben (1981). Jelentőségét mutatja, hogy bár szinte minden csillagászati obszervatóriumban megtalálható, a strasbourg-i Nemzetközi Csillagászati Adatcentrum (CDS) honlapjáról is letölthető.

– Hogyan kapcsolódott be a Piszkéstetői Obszervatórium kezdeteibe?

– Detre László hegyi csillagvizsgálóról álmodozott. Látta rajtam, hogy fiatal, dinamikus ember vagyok, így – az akadémiai engedély megszerzése után − megbízott a beruházás szakmai ügyeinek intézésével. A több éven át folyó építkezések alatt, én tartottam a kapcsolatot a jénai Zeiss céggel. Mikor eljöttek felszerelni a távcsöveket Piszkéstetőre, nagyon meg voltak velem elégedve, mert nem csak az előkészületi munkálatok voltak rendben, hanem szinte az utolsó csavarnak is tudtam a szakszerű német nevét. 1974-ben elkészült az Obszervatórium (sajnos) utolsó nagy beruházása. (A Detre-centenáriumon tartott idevágó előadásom tanszéki honlapomról is megtekinthető. http://astro.elte.hu/~bab/piszkes.ppt)

– Hogyan lett a Csillagászati Tanszék vezetője?

– Detre László halálával (1974) megüresedett a csillagda igazgatói széke. Ketten pályáztunk a pozícióra, Szeidl Béla és én. Sajnos nem én nyertem el az igazgatói posztot, azonban – szinte kárpótlásul − Nagy Károly (fizikus, az egyetem rektora) javaslatára engem neveztek ki a Csillagászati Tanszék vezetőjévé. Több mint 20 évig, egészen 1990-ig voltam a tanszékvezető. (Külföldi tevékenységem idején általában Marik Miklós helyettesített.)

Balázs Béla

Az 5. Kulin György Országos Csillagászati Diákvetélkedőn Dr. Balázs Béla professzor átnyújtja az elismerő oklevelet az első helyezett Dálya Gergelynek az ELTE Csillagászati Tanszékén. (2012)

– Ez idő alatt több évet Bécsben töltött. Hogyan került oda?

– A feleségem a Nemzeti Banknál dolgozó osztályvezető közgazdász volt, és 1983-ban (igazgatóhelyettesként) kihelyezték a Nemzeti Bank bécsi leánycégéhez, ezért kiköltöztünk Bécsbe. Mivel nem akartam a szakmából kiesni, megkerestem a bécsi csillagvizsgáló igazgatóját, akivel jó kapcsolatban álltam, és megkérdeztem, hogy tudna-e valamilyen szakmai munkát adni nekem. A válasz igenlő volt és kineveztek a bécsi egyetem részfoglalkozású vendégprofesszorának. Itt 1988-ig stellár-statisztikát oktattam.

– Ezen kívül mivel foglalkozott még Bécsben?

– Pályázatot írtak ki a bécsi követség kulturális tanácsosának posztjára, amit a feleségem biztatására megpályáztam, és legnagyobb meglepetésemre meg is nyertem (1990). Tanácsosként öt éven keresztül vezettem a bécsi Collegium Hungaricumot. Ez idő alatt például megalapítottam az első Goldmark Károly Zenebaráti Társaságot, koncertek, irodalmi estek, kiállítások, színi előadások, követségi vernisszázsok és tudományos konferenciák egész sorát szerveztem. (Emlékeztetnék arra, hogy a csillagászat még Kepler korában is a hét szabad művészet közé tartozott.) A diplomáciai testület tagjaként sok jelentős osztrák személyiséggel ismerkedtem meg; így a bécsi polgármesterrel, akinek egyik magyar származású kulturális/oktatási segítőjével nagyon jó viszonyba kerültem. Hazautazásom előtt többször megemlítette, hogy reméli, pár év múlva visszatérek Bécsbe.

– Mivel kezdett el foglalkozni, amikor visszatért Magyarországra?

– Kineveztek kari (TTK) professzori szóvivőnek. Pár évnyi munka után elmentem az egyetemről, mert megüresedett egy hely a Felsőoktatási Fejlesztési Alapnál, ahol főigazgatóként dolgoztam tovább. Később visszamentem az egyetemre oktatni.

– Rengeteg helyen járt a világ különböző pontjain. Mesélne nekem erről?

– Szokták azt mondani, hogy nem csak a szputnyikok keringenek a Föld körül, hanem a csillagászok is. Ehhez persze az kell, hogy az embernek csillagászként némi nemzetközi híre legyen. (Én tagja vagyok a Nemzetközi Csillagászati Uniónak [IAU], az Európai Fizikai Társulatnak [EPS], a német Csillagászati Társaságnak [AG] és a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiának [IAA].) Köztudomású, hogy Magyarországon nagyon mérsékelten finanszírozzák a csillagászatot, mert az átlag magyar ember fejében felesleges tudományágnak számít. (Ezt sajnos figyelembe veszik a honi döntéshozók is.) Azonban a hozzám hasonló magyar csillagász, ha itthonról csak elvétve is, de külföldről megfelelő támogatást kaphat ahhoz, hogy utazzon, határainkon túl dolgozhasson.

Balázs Béla 1

Dr. Balázs Béla beszélt a balatonfűzfői Csillagvizsgáló LEADER Kulturális Központban tartott, a Piramisok csillagászati titkai című előadásán. (2014)

– Mely országokba látogatott el?

– A legészakibb hely, ahol jártam, Izland volt. Egy bioasztronómiai konferencián vettem részt ott. Az izlandiakról azt kell tudni, hogy rendkívül büszkék viking származásukra. Sehol a világon nem tapasztal-tam másutt olyat, hogy elvárták volna tőlem egy kis országban, hogy ismerjem a népük saját nyelvét. Érdekes, hogy pont Izlandon szerez ilyen tapasztalatot az ember, holott egy kis szigetországról beszélünk. Később Svédországban is megfordultam, amiről annyit mondhatok, hogy az egyik legrendezettebb ország a világon. Angliában, Brighton-ban voltam éppen egy kongresszuson Almár Ivánnal együtt, amikor kitört az évszázad vihara, ami a szálloda tetejét is elvitte (Almár szobája is csúnyán megrongálódott). Másnap utaztunk volna haza, de a tomboló idő miatt késve értünk ki a Heatrow-i repülőtérre, ezért egy éjszakát a terminálon kellett töltenünk. Németországban, Hamburgban 2 évet töltöttem az ottani csillagvizsgálóban és az egyetemen. Ott tanultam meg, hogy mit jelent a német precizitás, munka- és rendszeretet. Vonzó szépsége mellett ennek is szerepe volt abban, hogy baranyai sváb lányt vettem feleségül. A három legemlékezetesebb élményem a riói Krisztus-szobor körüli, az arizonai Grand Canyon szélén és a kínai nagy falon tett séta volt.

– Visszagondolva mit nyújtott Önnek a csillagászat?

– Szerencsésnek érzem magam, hogy életpályámul a csillagászatot választhattam. „Mi csodálatosabb, mint az égbolt, mely minden szépet magában foglal” − mondta joggal Kopernikusz. Emellett csillagászként jobban tudom értékelni a Földet, melynek jelentős részét bejárhattam. (New York-tól Moszkván át Pekingig, Londontól Párizson át Berlinig, Rómától Trieszten át Athénig, Helsinkitől Belgrádon át Isztambulig és Jeruzsálemig, Chicago-tól San Francisco-n át Austin-ig, Tucson-tól Mexikó-városon át Rio de Janeiro-ig, Los Angeles-től Hawaii-n át − ahol a világ egyik legjelentősebb nemzetközi csillagászati obszervatóriuma működik − Sidney-ig stb.).