Két éjszaka – egy új szerelem | MCSE

Két éjszaka – egy új szerelem

Nyözöt és Tepit már régebb óta ismerem, de csak most ajánlották
nekem, hogy menjek el, nézzek körül a Polaris háza táján. Már
korábban is gondoltam rá, hogy esetleg meg kellene ismerkednem ezzel
a dologgal, de magamtól sosem vettem volna rá magam. Most már
tudom, mit hagytam volna ki! Most tehát, hogy Tepi felhívta figyelemet
a 23-i rendezvényre, örömmel — és bevallom picit izgatottan —
látogattam el a Laborc utcába.

Az előadások kezdete előtt nem sokkal értem oda. Tepi bemutatott
néhány tagtársnak, majd érdeklődve kezdtem figyelni a
bemutatkozásokat, bemutatókat, vetítéseket. Ez magában az elején
még nem fogott meg. Láttam a képeket, hallgattam az előadókat, de
ez még nem jelentett annyi újdonságot. Közben Nyözö körbevezetett, —
megmutatta az épülelet, a műszereket, mesélt egy kicsit "mindennapi"
életükről.

{mosimage}
Nagy Z. A. fotói a 23-i Csillagászat Napja alatt készültek

Az előadások után kezdődtek a távcsöves bemutatók, és itt kezdődött
valami bennem is. A Szíriusz, a Hold, a Jupiter és a Szaturnusz
megtekintése után már egy picit át tudtam érezni mi tartja lázban
ezeket az embereket. Fantasztikus volt, de tudtam, ez csak egy
töredéke annak amit itt láthatok, amiért ők itt mind odavannak.

Egy éjszaka alatt megfertőztek, a szó teljesen pozitív értelmében.
Pár nap után már írtam Nyözönek, faggattam mikor lesz kint
legközelebb, alig vártam, hogy újra ott lehessek. Ismerőseim közül
mindenkinek csak arról tudtam mesélni, milyen jó volt a fent
töltött éjszaka.

Alig vártam az újabb, 30-i estét. Már elég sok ember volt fent,
mire felértem. A kupolában tanyázó kis csoporthoz csapódtam, akikkel
végigpásztáztuk az ég látnivalóit, miközben Nyözö folyamatosan mesélt,
válaszolgatott a kérdésekre.

Valamivel később a teraszon szemléltük a felkelő Holdat, mely vöröses
színben pompázott. A tiszta égbolton végignéztük a csillagképeket is,
jókedvvel hallgattuk egymás elképzeléseit, ki melyik csillaghalmazba
milyen formát, lényt tud beleképzelni.

Aztán az irodában melegedni összegyűlt kis csapat jó hangulatú
beszélgetésbe kezdett. Szó esett sok mindenről, könyvekről, a
közeljövő látnivalóiról, a múlt kalandjairól. Bár már előző héten is
találkoztam velük, kicsit kívülállónak éreztem magam, de senki nem
éreztette ezt velem. Ugyanúgy viselkedtek velem, mintha rég közéjük
tartoznék és ezt nagyon köszönöm nekik.

Nagyon jól éreztem magam mindkét estén, hála ennek a kis csapatnak,
akik jókedvvel, barátságosan vezetik be a látogatókat a csillagászat
világába. Úgy érzem nagyon hamar nagyon közel kerültem ahhoz, hogy rendszeres
látogató, talán "Polaris-lakó" legyek, és hogy Tepit azért piszkáljam,
vegyen már fel a tagtársak listájára…