Műszereink

A 20 cm-es refraktor 

A 200/2470-es lencsés távcső
Mizser Attila felvétele

Kupolánkban egy igazi bemutató műszer kapott helyet, a 200/2470-es refraktor. A 20 cm objektívátmérőjű lencsés távcsövet a 2003. május 31-i részleges napfogyatkozás alkalmával avattuk fel. A távcső objektívjét a D&G Optical gyártotta, a mechanika magyar gyártású, óragépes, goto vezérlésű, Fornax 50-es típusú. Ez a távcsőtípus igen alkalmas vizuális megfigyelésekre és a nagyközönség számára tartott bemutatókra.

A műszer a hazai amatőrcsillagászok és távcsöves vállalkozások összefogására ad szép példát, hiszen számos egyesületi tagtársunk segítségével készült el ez a nagyszerű, impozáns távcső. Elkészülésének körülményeiről részletesen szól a Távcső születik című cikk. 

A nagy refraktor elsősorban a Hold, a bolygók, a kettőscsillagok, valamint a Nap észlelése terén nyújt felejthetetlen élményt, a 2003-as nagy Mars-közelség alkalmával több ezren láthatták vele a vörös bolygót.

Számos webkamerás felvételt, rajzot, sőt hagyományos fotót is készítettünk ezekről a látványos égitestekről.

Hajnali életkép webkamerázás után…
Nagy Zoltán A. mozaikfelvétele

A jó minőségű lencsés távcsövekre jellemző magas képkontrasztnak köszönhetően azonban emlékezetes látványt nyújtanak vele a gömbhalmazok, planetáris ködök és a kettőscsillagok.

Az M13 gömbhalmazban sziporkázó csillagrengeteg, vagy az M57 kicsiny "füstkarikájának" látványa sok látogatónkból csalt ki elragadtatott felkiáltást!

Az alábbi panorámaképen a Polaris Csillagvizsgáló kupolája látható — belülről. A képen az egér gombját lenyomva tartva, és az egérkurzort mozgatva a kupola teljes belső tere megtekinthető.

{kupola_panorama}

A felvételt Illés Tibor (ITB Panoráma Kft.) tagtársunk készítette, amelyet ezúton is köszönünk!

Dobson-távcsövek 

A műszerek bemutatását folytassuk a teraszra is könnyen kivihető ún. Dobson-távcsövekkel. Általában ezekkel találkozik először a Polarisba érekező
látogató, hiszen legtöbb esetben vagy már kint vannak az égbolt alatt,
vagy az előtérben várják a kiszállítást.

Ennek a nagyon egyszerű, ún. Dobson-mechanikának a lényege, hogy egy vízszintes
lapon elfordítható ún. forgózsámolyba helyezik billenthetően a távcsőtubust. A
lapok között általában telfonból készült kis párnák vannak, ezeken vajszerű simasággal
csúszik a zsámoly. Ennek az oldalába vágott két körívbe ültetik bele a távcső
tubusára szerelt csúszókorongokat.

A 200/1000-es SkyWatcher Dobson

Az égbolt bármely pontjára ráirányítgható a műszer a vízszintes és függőleges
tengelyek körül elforgatva (l. az ábrán a vörös nyilakat). Ezzel
viszonylag könnyű, olcsó de stabil állványt kaptunk, amely könnyen szállítható.
Persze ezért le kell mondanunk a motoros követés kényelméről, és a nagyobb
nagyításokkal a látómezőből folyamatosan kiúszó célobjektumokat is csak kézzel
lehet utánállítani. Ez jól szemlélteti Földünk tengely körüli forgását is.

Ebből kifolyólag fotós, CCD-s munkára nem nagyon tudjuk hasznosítani ezeket. (Ugyan
léteznek már motorizált Dobson-távcsövek is, azonban ezek már jóval bonyolultabb,
drágább szerkezetek.) A műszerek felépítésüknél fogva alacsonyabbak, így a
gyerekek is könnyen felérik azokat.

A Polarisban két Dobson teljesít szolgálatot. Kiváló optikájú a jobb
oldali képen látható SkyWatcher 200/1000-es Dobsonunk. Ez a legrégebbi
ilyen távcsövünk, 2001 elejétől használjuk. Sok visszatérő látogatónk már régi
ismerősként üdvözli az égre meredő fehér tubust. Mint az előbb adott
paraméterekből kitűnik, ennek 20 cm átmérőjű a főtükre, és éppen 100 cm a
fókusztávolsága.

A GSO 250/1250 Dobson

A másik műszer 2003 elején állt hadrendbe. Ez egy GSO 250/1250-es nagyágyú.
A városi, fényszennyezett égbolton a halvány objektumok
nehezen láthatóak. Sokan kíváncsiak távoli galaxisokra, csillaghalmazokra,
azonban ezek nagy része annyira halvány, hogy — legalábbis a városi
viszonyok között — nehezen tudjuk bemutatni a látogatóknak. Ebben a
műszerben 25 cm átmerőjű főtükör van, ami több fényt gyűjt össze — így már jóval könnyebben látható néhány halványabb
objektum. Elsősorban hidegfront utáni, tiszta levegőjű időszakban lehet szépen látni vele olyan nevezetes mélyég-objekumokat, mint tavasszal a Hercules-gömbhalmaz (M13), nyáron a Súlyzó-köd (M27), ősszel az Andromeda-köd (M31), télen pedig az Orion-köd (M42).

 A legnagyobb távcsövünk…

2006-ban állt hadrendbe legnagyobb műszerünk a Celestron 11 (28 cm-es Schmidt-Cassegrain). A távcső Fornax-50-es mechanikát tartós használatra kaptuk egy amatőrtársunktól. Az ST-7C CCD-kamerával felszerelt távcsővel elsősorban fotometriai méréseket végzünk, hiszen a kamerát az AAVSO-tól kaptuk használatra. Egyebek mellett sikeresen észleltük az XO-1b exobolygó által okozott elhalványodásokat. 2008-ban beindultak a műszerrel a rendszeres kisbolygó- és üstökösmegfigyelések.

 
 A 280/2800-as Schmidt-Cassegrain

 …és a legkisebb

Sokan hitetlenkednek: valóban ilyen kicsi volt Newton távcsöve? Nos, valóban! A 35/120-as kis orosz gyártmányú távcső meglepően hű és használható másolata Newton 1668-ban készült híres távcsövének. A kis műszert használva többet érthetünk meg a XVII. század csillagászatából is…

 {mosimage}
Egy "igazi" Newton-távcső