Égi kalendárium: 2015. február | MCSE

Égi kalendárium: 2015. február

A legrövidebb hónapban még mindig nagyon hosszúak az éjszakák – érdemes kihasználni a ritkán adódó derült időszakokat! Oppozícióban a Jupiter, itt az állatövi fény időszaka!

Bolygók

Merkúr. Február 8-a után már kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján, ekkor közel egy órával kel a Nap előtt. Láthatósága sajnos nem javul a Naptól való távolodásával együtt, mivel az Ekliptika egyre laposabb szögben látszik a horizonthoz képest. 24-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 26,7°-ra a Naptól, de továbbra is kihívás a megpillantása.

Vénusz: Fényesen ragyog magasan az esti délnyugati égen. A hónap elején kettő, a végén két és fél órával nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9m, átmérője 11,1″-ről 12,1″-re nő, fázisa 0,92-ról 0,87-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Vízöntő, majd a Halak csillagképben. Este nyugszik, napnyugta után még kereshető a délnyugati horizont közelében. Gyorsan fényesedik, fényereje 1,2m-ról 1,3 m-ra, látszó átmérője 4,4″-ről 4,2″-re csökken.

Jupiter: Folytatja hátráló mozgását az Oroszlán, majd 4-étől a Rák csillagképben. Egész éjszaka megfigyelhető, 6-án szembenállásban van a Nappal. Fényessége -2,6m, átmérője 45″.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Skorpió csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti égen. Fényessége 0,5m, átmérője 17″.

Uránusz: Sötétedés után kereshető a Halak csillagképben. Késő este nyugszik.

Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 26-án együttállásban a Nappal.

2015-evkonyv-meteor-h

Jupiter-szembenállás magasan a fejünk felett

A február 6-án szembenállásba kerülő bolygó 59° magasan delel az égen, igézően ragyog a -2,6m fényességű, 45”-es bolygó.

Rajzoljuk és fotózzuk a bolygót minél többször! Nagy érzékenységű kamerákkal próbálkozzunk RGB szűrős képeket, értékes infravörös és metánsáv-felvételeket készíteni. Forgó korong-animációk mellett készítsünk szalagtérképeket – egy hosszú éjszaka lehetőséget ad a teljes bolygófelszín megörökítésére. Észleljük az 1,0” és 1,67” közötti  látszó méretű Galilei-holdakat! Nagyobb, 20-30 cm-es műszerrel és némi gyakorlattal felszíni részleteket láthatunk elsősorban a két nagyobb holdon, melyeket rögzíthetünk is.

A Jupiter 2015. január 26-án. Szitkay Gábor felvételén jól látható a Nagy Vörös Folt.

A Jupiter 2015. január 26-án. Szitkay Gábor felvételén jól látható a Nagy Vörös Folt.

Itt az állatövi fény!

Meglepően fényes, a téli Tejutat is felülmúló hatalmas, kúp alakú fénylés a nyugati látóhatár fölött – az állatövi fény.

Ez a kúp alakú képződmény a Tejútnál sokkal halványabb. Mégis, a zavaró fényektől mentes, vidéki égbolton szembetűnő jelenség — egy újabb égi csoda, ami a városlakók számára láthatatlan. Így a kíváncsiaknak szükségszerű magunk mögött hagyni a zajos utcákat, a rohanó hétköznapokat, és a természettel körülvéve átadni magunkat az élménynek. Azt hiszem, mindenképpen megéri.

De mi is okozza az állatövi fényt? A kérdés megfogalmazódott már a 1600-as években, Cassini és Fiato korában, ők írták le ugyanis először a zodiákus fényt. Érdekes dologra figyelhetünk fel, ha nyomon követjük ezt az égi ezüst szalagot: amint egyre lejjebb kerül a Nap, süllyed a horizont felé az állatövi fény is. Tehát van valami kapcsolata a Nappal ez már bizonyos. És miért pont tavasszal?

Tavasszal az ekliptika — a Nap éves látszó útja az égbolton — meredek szögben hajlik a horizonthoz, ez a különösen jól észlelhetőség oka. A kapcsolat központi csillagunk és az égi jelenség között pedig a bolygóközi porfelhő. Ez egy lapult, ekliptikára szimmetrikus és a Nap körül forgásszimmetrikus porfelhő, amely a Jupiter pályájáig terjed. Sűrűsége mindössze néhány részecske köbkilométerenként, össztömege pedig csupán egy nagyobb üstököséhez mérhető.

A por utánpótlása üstökösökből, kisbolygókból származik. Ez a rendkívül ritka anyag mégis elég ahhoz, hogy a Nap fénye megcsillanjon a szemcséken. Ezt észleljük mi innen a Földről zodiákus fényként, és ez a magyarázat arra is, hogy miért bújik a Nap után a jelenség a látóhatár alá: minél inkább a horizont alatt van a Nap úgy húzza maga után a jelenséget is.

A Napunkkal való kapcsolatát a színképelemzés is bizonyította: az állatövi fény színképe ugyanis egyezik életadó csillagunkéval. Infravörös tartományban is jól megfigyelhető a jelenség, ugyanis a porszemcsék a napfényt elnyelik, és egy részét később infravörös hullámhosszon kisugározzák. A fény nem homogén, itt-ott eltérő intenzitása van, és holdfény- és közvilágításmentes égen észlelhető igazán jól.

Az állatövi fényt 2014. március 19-én örökítette meg Kovács Attila Eger mellől.

Az állatövi fényt 2014. március 19-én örökítette meg Kovács Attila Eger mellől.

 

Belépés az MCSE-be

Észlelések feltöltése



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close