Égi kalendárium: 2015. február | MCSE

Égi kalendárium: 2015. február

A legrövidebb hónapban még mindig nagyon hosszúak az éjszakák – érdemes kihasználni a ritkán adódó derült időszakokat! Oppozícióban a Jupiter, itt az állatövi fény időszaka!

Bolygók

Merkúr. Február 8-a után már kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján, ekkor közel egy órával kel a Nap előtt. Láthatósága sajnos nem javul a Naptól való távolodásával együtt, mivel az Ekliptika egyre laposabb szögben látszik a horizonthoz képest. 24-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 26,7°-ra a Naptól, de továbbra is kihívás a megpillantása.

Vénusz: Fényesen ragyog magasan az esti délnyugati égen. A hónap elején kettő, a végén két és fél órával nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9m, átmérője 11,1″-ről 12,1″-re nő, fázisa 0,92-ról 0,87-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Vízöntő, majd a Halak csillagképben. Este nyugszik, napnyugta után még kereshető a délnyugati horizont közelében. Gyorsan fényesedik, fényereje 1,2m-ról 1,3 m-ra, látszó átmérője 4,4″-ről 4,2″-re csökken.

Jupiter: Folytatja hátráló mozgását az Oroszlán, majd 4-étől a Rák csillagképben. Egész éjszaka megfigyelhető, 6-án szembenállásban van a Nappal. Fényessége -2,6m, átmérője 45″.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Skorpió csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti égen. Fényessége 0,5m, átmérője 17″.

Uránusz: Sötétedés után kereshető a Halak csillagképben. Késő este nyugszik.

Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 26-án együttállásban a Nappal.

2015-evkonyv-meteor-h

Jupiter-szembenállás magasan a fejünk felett

A február 6-án szembenállásba kerülő bolygó 59° magasan delel az égen, igézően ragyog a -2,6m fényességű, 45”-es bolygó.

Rajzoljuk és fotózzuk a bolygót minél többször! Nagy érzékenységű kamerákkal próbálkozzunk RGB szűrős képeket, értékes infravörös és metánsáv-felvételeket készíteni. Forgó korong-animációk mellett készítsünk szalagtérképeket – egy hosszú éjszaka lehetőséget ad a teljes bolygófelszín megörökítésére. Észleljük az 1,0” és 1,67” közötti  látszó méretű Galilei-holdakat! Nagyobb, 20-30 cm-es műszerrel és némi gyakorlattal felszíni részleteket láthatunk elsősorban a két nagyobb holdon, melyeket rögzíthetünk is.

A Jupiter 2015. január 26-án. Szitkay Gábor felvételén jól látható a Nagy Vörös Folt.

A Jupiter 2015. január 26-án. Szitkay Gábor felvételén jól látható a Nagy Vörös Folt.

Itt az állatövi fény!

Meglepően fényes, a téli Tejutat is felülmúló hatalmas, kúp alakú fénylés a nyugati látóhatár fölött – az állatövi fény.

Ez a kúp alakú képződmény a Tejútnál sokkal halványabb. Mégis, a zavaró fényektől mentes, vidéki égbolton szembetűnő jelenség — egy újabb égi csoda, ami a városlakók számára láthatatlan. Így a kíváncsiaknak szükségszerű magunk mögött hagyni a zajos utcákat, a rohanó hétköznapokat, és a természettel körülvéve átadni magunkat az élménynek. Azt hiszem, mindenképpen megéri.

De mi is okozza az állatövi fényt? A kérdés megfogalmazódott már a 1600-as években, Cassini és Fiato korában, ők írták le ugyanis először a zodiákus fényt. Érdekes dologra figyelhetünk fel, ha nyomon követjük ezt az égi ezüst szalagot: amint egyre lejjebb kerül a Nap, süllyed a horizont felé az állatövi fény is. Tehát van valami kapcsolata a Nappal ez már bizonyos. És miért pont tavasszal?

Tavasszal az ekliptika — a Nap éves látszó útja az égbolton — meredek szögben hajlik a horizonthoz, ez a különösen jól észlelhetőség oka. A kapcsolat központi csillagunk és az égi jelenség között pedig a bolygóközi porfelhő. Ez egy lapult, ekliptikára szimmetrikus és a Nap körül forgásszimmetrikus porfelhő, amely a Jupiter pályájáig terjed. Sűrűsége mindössze néhány részecske köbkilométerenként, össztömege pedig csupán egy nagyobb üstököséhez mérhető.

A por utánpótlása üstökösökből, kisbolygókból származik. Ez a rendkívül ritka anyag mégis elég ahhoz, hogy a Nap fénye megcsillanjon a szemcséken. Ezt észleljük mi innen a Földről zodiákus fényként, és ez a magyarázat arra is, hogy miért bújik a Nap után a jelenség a látóhatár alá: minél inkább a horizont alatt van a Nap úgy húzza maga után a jelenséget is.

A Napunkkal való kapcsolatát a színképelemzés is bizonyította: az állatövi fény színképe ugyanis egyezik életadó csillagunkéval. Infravörös tartományban is jól megfigyelhető a jelenség, ugyanis a porszemcsék a napfényt elnyelik, és egy részét később infravörös hullámhosszon kisugározzák. A fény nem homogén, itt-ott eltérő intenzitása van, és holdfény- és közvilágításmentes égen észlelhető igazán jól.

Az állatövi fényt 2014. március 19-én örökítette meg Kovács Attila Eger mellől.

Az állatövi fényt 2014. március 19-én örökítette meg Kovács Attila Eger mellől.

 

Belépés az MCSE-be

Észlelések feltöltése