Az Orion-köd | MCSE

Az Orion-köd

Az égbolt egyik legismertebb ún. diffúz köde. A benne keletkező fiatal csillagok gerjesztik a körülöttük levő gázanyagot — mi ennek eredményeképpen látjuk a fénylő ködösséget. A különbözőmérések alapján 1600-1900 fényévre lehet tőlünk, így valódi átmérője 30 fényévre tehető. Látványos objektum, pedig sűrűsége milliószorta kisebb, mint a legjobb földi előállítású vákuum, holott össztömege 10.000 szerese Napunkénak.

M42-43_w20L

Valószínűleg már az ókorban is ismert volt, de az első rajzos megfigyelést Christian Huygens közölte róla 1656-ban. A Charles Messier katalógusában M42-43 néven említett köd volt az első, fényképen is megörökített csillagközi gázköd. Ez Henry Draper nevéhez fűződik 1880-ból. Az akkori technika mellett 28 cm átmérőjű műszerével 51 perc kellett a megörökítéséhez. Az itt bemutatott felvétel a Polaris Csillagvizsgáló 20 cm-es főműszerével készült, mindössze 30 másodperces expozíciós idejű felvételekből. (Canon EOS 350D, ISO1600, Unioptik mélyég-szűrő)

» További asztrofotók a szerzők honlapján