Észlelőmunka a Polarisban – egy este az ég alatt | MCSE

Észlelőmunka a Polarisban – egy este az ég alatt

Mindenki a saját érdeklődésének, észlelési területének megfelelően készült elő. Voltak, akik az aktuális pályaadatokat töltötték le, míg mások a változózáshoz elengedhetetlen térképeik között válogattak. Néhányan a bolygó- és mélyeges vizuális megfigyelésekhez készítették elő az észlelőlapokat és ceruzákat. A fotometriával foglalkozó amatőrök a számítógépeket és a kamerákat állították csatasorba.

A kupolában lévő műszerrel (200/2470 refraktor) megindult a bolygós munka. Távcsővégre került az Uránusz, melyet még sikerült a kora esti égen elcsípni, majd követte a 2012-2013-as láthatóság közepén járó Jupiter. Az Uránuszt – és egy igaz a Neptunuszra is – meglehetősen ritkán észlelik. Sajnos a legtöbb amatőr számára a Szaturnusszal vége is a bolygós látnivalóknak. A belső bolygók is elhanyagoltak az észlelésszámok tekintetében – ez leginkább a Merkúrra vonatkozik, de a telivénuszt is kevesen keresik fel, pedig a látványos felhőzet gyors mozgása izgalmas észleléseket eredményezhetne). A Jupiter a már megszokott mozgalmas képét mutatta. A poláris régiók közül az NPR mutatkozott sötétebbek, míg a SPR intenzitásban alábbmaradt. Sikerült a CM-en átmenő GRS-t is elcsípni (18:24 UT), mely színét tekintve jelenleg inkább nevezhető halvány narancssárgának, mint vörösnek. A GRS mögötti füzérsor szépen látszott, és a NEB déléi határán megjelenő sötétkékes-szürkés kondenzációk és rögök is szembetűnők voltak. Készültek a videók, melyek később feldolgozásra kerültek, és vizuális észlelés is történt az elmaradhatatlan intenzitásvázlatokkal (az Uránusz esetében is).

{mosimage}

Ezen az éjszakán igazi csemegék is születtek. Kis Áron Keve sikeresen észlelte a Vestát és a Cerest. Ez önmagában nem kuriózum (pláne egy goto-s mechanika segítségével), viszont ha azt vesszük figyelembe, hogy mekkora az említett objektumok látszó átmérője és vizuálisan történt a megfigyelés, melynek kíséretében természetesen intenzitásvázlat is készült, akkor már igen nehéz célpontnak bizonyultak.

Természetesen nem csak a kupolában lévő műszerrel folyt az észlelés, hisz’ számtalan amatőrtársam települt ki a teraszra. Mayer Marci az egyik legaktívabb észlelőtársam a fiatalabbak között (aki lelkes bemutató is egyben és a visszajelzések alapján meglehetősen jól csinálja – pedig még csak 13 éves!) bebarangolta az égboltot egy 200/1000-es Dobsonnal. Kis időbeni eltéréssel tulajdonképpen szimultán észleltük a Jupitert, melynek eredményét a kidolgozásokat követően természetesen összevetjük.

Beindult az üstökös vadászat is. A mostani nagy sláger a C/2012 K5 Linear is a repertoár részét képezte. A napközelségét követően a fényessége csökkent, de még így is szép képet nyújt. Mindenképpen érdemes felkeresni a jelenleg már 10 magnitúdó környékén járó vándort. Egy kis segítség a megtalálásához:
http://mpcapp1.cfa.harvard.edu/cgi-bin/returnprepeph.cgi?d=c&o=CK12K050
http://cometchasing.skyhound.com/comets/2012_K5.pdf

Jakabfi Tamás és Fidrich Róbert fotometriával illetve vizuálisan változókat észleltek. Fidusz mezítlábas módszerrel, egy Canon EOS 1000D digitális tükörreflexes fényképezőgép alapobjektívével fotózott, míg Tamás egy 102/500-as akromáttal és a Polaris Canon 1100D fényképezőgépével készített tesztképeket először kettősökről, majd változókról is, végül áttért a vizuális észlelésre.

A 2011-2012 évben megszokott derült téli éjszakák idén elmaradtak, illetve jóval kevesebb volt/van belőlük, ennek ellenére az időjárás most kedvezőnek bizonyult nagyszerű átlátszóság és közepes nyugodtsági értékekkel. Az éjszaka első felében élénk szél 23 óra körül alábbhagyott és a hajnali időszakra a nyugodtság is javult. Az éjszakai hőmérséklet értéke negatív előjelű maradt (-6 Celsius fok). Elkerülve az átfázást ezért időszakosan behúzódtunk melegedni, egy-egy teát elfogyasztani. Az észlelések közti kiengedési időszakokat kedélyes beszélgetések kísértek így a hangulat is jó volt.

Szép és érdekes megfigyelések születtek ezen az éjszakán, és ami különösen fontos: jó társaságban.