Szökőnapi észlelések

Szökőnap volt éppen, február 24-e, ráadásul nagyon szép derült derült vasárnap délután. Éppen azon törtem a fejemet,
hogy vétek lenne kihagyni ezt a jó alkalmat és észlelni kellene. Hamarosan
csörgött a telefon, a vonal túlsó végén Görgei Zoltán barátom arról érdeklődött,
hogy nem volna-e kedvem egy kicsit észlelni a Polaris Csillagvizsgálóban.
Azonnal igent mondtam. Gyorsan összekészítettem észlelő felszerelésemet és
néhány perc múlva már úton is voltam a csillagvizsgáló felé.

Fönt egészen
tűrhető ég fogadott bennünket, a napnyugtakor még az égen kószáló cirruszfelhők
is teljesen eltűntek. Első célpont a magasan az égen látszó Mars volt. A
Polaris 20 cm-es refraktora ismét megmutatta, mit tud. A nyugodtság nem volt a
legjobb, de így is sok részlet volt megfigyelhető a bolygón. Mindketten hoztunk
saját távcsövet is, ezért az este folyamán három műszer között járkáltunk
fel-alá izgatottan. Zoltán egy 80/400-as remek lencsés távcsövet hozott,
jómagam egy 100/1000-es refraktorral érkeztem. Az előbbi műszer elsősorban
változócsillagok és nagyobb kiterjedésű mélyég-objektumok megfigyelésénél
mutatja meg igazi tudását, hatalmas látómezőt biztosítva. De a Hold és bolygók
esetén is meglepően jó képet nyújt, nagy fényerejéhez képest.

  {mosimage} 
A Mars és az Eszkimó-köd a nagyrefraktorral 

A Marsról
mindketten azonnal rajzot készítettünk. Csodálatos látvány volt az  Orion-köd a 100/1000-es refraktorral. A
budapesti ég ellenére rengeteg részletet mutatott meg magából. Szinte
rajzolhatatlanul sok sötét hasadék és inhomogenitás látszott a belső vidékeken.
Sokáig néztük, alig tudtunk betelni a látvánnyal. Hiába, a téli égbolt sztárja mindig
megunhatatlan! Közben egyre-másra kerültek lencsevégre a téli ég változói,
ezeket Zoli kereste föl kis refraktorával. Persze ha már ott virítottak a
látómezőben, mindketten végeztünk róla fényességbecslést. Közben a 20-as
refraktorral mélyég-objektumok nyomába eredtem, a méltán híres Eszkimó-ködről
rajzot készítettem. Döbbenetes részleteket mutatott róla ez a távcső, a belső
terület nehezen volt rajzolható. Mindeközben jócskán elment az idő, már csak
arra futotta, hogy a Szaturnuszt megnézzük. Sajnos még nagyon alacsonyan
tartózkodott a horizont fölött, így nem mutatta meg igazi szépségét. Mindezek
után elégedetten pakoltuk el műszereinket, hiszen nem volt eredménytelen az
este. Számtalan változóészlelés, néhány bolygó- és egy mélyég-rajz született.
Bizony többször kellene följárni egy kis észlelésre…