A Földön kívüli élet hónapja | MCSE

A Földön kívüli élet hónapja

Az asztrobiológia (avagy bioasztronomia, exobiológia) kifejezést gyakran hallhatjuk napjainkban a Földön kívüli élet lehetőségével kapcsolatban. A megnevezés jól jelzi, hogy a témakör a csillagászat (“asztro”) és a biológia (“bio”) átfedése révén született, amely hangzatos neve és célja ellenére nem új tudományág. Egy olyan területnek tekinthető, ahol egymástól távoli témakörök szakemberei közös cél érdekében dolgoznak együtt. A csillagászok és a biológusok mellett geológusok, vegyészek, fizikusok és mérnökök is részt vesznek a munkában.

Az együttműködésre a tudományterületek egymástól távoli jellege miatt van szükség, amelyek közül egyszerre többnek kell az ismerete. Ilyen például, amikor egy műszert vagy észlelőprogramot terveznek, amely exobolygók színképéből a légköri összetételére és abból az esetleges élettevékenységre próbál következtetni — avagy a spektrum alapján szeretnék megállapítani, vannak-e fotoszintetizáló élőlények a célbolygó felszínén.

A geológusok feladatai akkor kerülhetnek előtérbe, amikor egy bolygó felszíni formái közül azokat kell kiválasztani, amelyek az egykori vizes állapotokra utalnak. Utána a mikrobiológusok elemzik a környezetet, van-e ott elegendő kémiai avagy egyéb energiaforrás az élettevékenységhez. Ismerünk-e például a Földről olyan szervezeteket, amelyek hasonló környezetben élnek bolygónkon, és itthon tanulmányozhatók. A mérnökök pedig abban segítenek, miként kell megtervezni azt a szondát, amely a kérdéses célpontot a helyszínen vizsgálja.

Mindez csak néhány példa arra, miként lehet együttes erővel közelebb jutni annak a kérdésnek a megválaszolásához: lehet-e élet a Földön kívül. Az elmúlt évek kutatásai során sok olyan eredmény született, amely más megvilágításba helyezi a témával kapcsolatos elgondolásokat. Ezek közül több is terítékre kerül a sorozat keretében, részben az alábbi témákból.

Kiderült, hogy a csillagközi térben lévő, abszolút nulla fok közeli hőmérsékletű jégszemcsék belsejében a kozmikus sugarak hatására összetett szerves molekulák keletkeznek. Emellett több olyan összetevőt is azonosítottak, amelyek elősegítik a véletlenszerűen találkozó molekulák, atomok közötti reakciókat a csillagközi felhőkben.

{mosimage}

A kistömegű csillagoknál korábban problémának tűnt, hogy erősen ingadozik az aktivitásuk, ezért a körülöttük lévő exobolygók éghajlata instabil lehet. Az újabb vizsgálatok értelmében nem minden esetben mutatnak ilyen erős változékonyságot, tehát kedvezőbb környezetet biztosítanak, mint eddig feltételeztük.

A forró Jupitereket is tartalmazó exobolygó rendszerekben (ahol a csillagtól távol keletkezett óriásbolygó a kezdetekben befelé vándorolt) az elsőként keletkezett Föld-típus bolygók elpusztulhattak ezektől a vándorló óriásoktól. Ugyanakkor később újabbak planéták keletkezhettek ebben a zónában, a csillaghoz közelre került óriásbolygón kívül.

Olyan egzotikus planéták létezése is felmerült, amelyek bizonyos szempontból átmenetet alkotnak a bolygók és a holdak között. Emellett úgy fest, hogy a barna törpék körül is keletkezhetnek miniatűr exobolygó rendszerek. Továbbá az sem kizárt, hogy hatalmas gázbolygóra emlékeztető objektumok csillagok nélkül is kialakulhatnak, amennyiben eredetileg csillagokká történő fejlődésük félúton megrekedt.

Elképzelhető, hogy a Cassini-űrszonda által a Titanon részletesen vizsgált magas szintű szerves szmog takaróhoz hasonló az ősi Földön is létezett. Ebből a Nap ultraibolya sugárzásának hatására képződött szerves anyag záporozott a felszínre.

Kiderült továbbá, hogy a Titanon globális folyadékkörzés létezett, amelynek keretében a lehulló csapadék folyókban tavakba gyűlt össze — azonban napjainkra az ilyen tavak már csak sarkvidéki területeken maradtak meg.

A Marson az elmúlt néhány évben keletkezett felszíni folyásnyomokra akadtak, de a folyékony víz előfordulása még mindig kérdéses.

A földi extrém életformák között újabb rendkívül ellenálló csoportokat azonosítottak, elsősorban az oxigén és napfény nélkül is megélő metanogén baktériumok között, amelyek extrém alacsony hőmérsékletű környezetben is megélnek.

Magyar kutatók részéről új felismerés született, a korai földi életformák információ tárolásáról. A feltételezések alapján a mai DNS alapú élővilágot egy egzotikus RNS-világ előzte meg. Itt azonban sokáig megoldatlan problémának tűnt, hogy miként sikerült a genetikai információ másolásánál keletkező hibák ellenére hatékonyan átörökíteni azt az újabb nemzedékekre. Erre kínálnak megoldást a hazai szakemberek.

A széles paletta négy előadás keretében kerül bemutatásra az alábbiak szerint:

  • Február 6.: Az asztrobiológia legújabb eredményei (Kereszturi Ákos)
  • Február 13.: A földi élet keletkezése és extrém élőlények bolygónkon (Simon Tamás, Kereszturi Ákos)
  • Február 20.: Az élet lehetősége a jégholdakon (Horvai Ferenc, Kereszturi Ákos)
  • Február 27.: Az élet lehetősége és űrszondás keresése a Marson (Horváth András)Az előadásokra kedden este 18 órakor kerül sor a Polaris Csillagvizsgálóban. Az előadások az interneten is követhetők, a Polaris TV élő adásának segítségével.