Interjú: Görgei Zoltán távcsöves bemutató
– Hogyan kezdtél csillagászkodni?
– Én bizony már óvodás koromban álmodtam a Holddal, sok-sok részletet láttam a felszínén. Azt azért nem álmodtam meg, hogy egyszer majd a Hold-rovatot fogom vezetni… Máig emlékszem, ahogy nagymamám magyarázza a csillagképeket: az ott a Cassiopeia, az a Göncölszekér. Állítólag tátott szájjal bámultam az eget, nem tudtam betelni látványával. Kisiskolásként első olvasmányélményem egy lengyel kiadású, gyerekeknek szóló csillagászati könyv volt. Emlékszem a borítójára, egy kis sapkás fickó volt rajta. Jó lenne ismét megszerezni, mert bizony az évtizedek alatt elveszett. A Csillagászat Baráti Körébe 1986-ban léptem be, 16 évesen. De már korábban is találkoztam távcsővel, Jávori Vincétől, egy nálam jó tíz évvel idősebb ismerős családi jó barátomtól kaptam egy igazi „dióverőt”. 1987-től vagyok Meteor-előfizető, 1988-tól kezdtem el Holdat, mélyeget észlelni, rajzolni, de sokáig nem mertem elküldeni az illetékes rovatvezetőknek.
– Észlelés! Mennyire fontos neked?
– Hosszú évekig egy kis Zeiss 50/540-essel észleltem, mert a csillagászat mellett sokat zenéltem. Hangszereim: dob és népi furulya. Akik ismernek, tudják, hogy most is fontos része az életemnek. Sokat dobolok egy blues-zenekarban. Ahogy mondani szokás, dobos vagyok, tehát még nem zenész, de már nem közönség. Másik nagy szerelmem a népzene, az MTT 2008-on is zenéltem barátommal, Hingyi Gáborral, sokan hallhattak.
– Ehhez képest elég sokat foglalkozol csillagászattal is, ez jól látható.
– 1998-99-ben kezdtem el igazán komolyan észlelni. Tamásiban jó ég volt még akkoriban, és az újonnan vásárolt 90/1000-es refraktorommal sokat észleltem. Csatlakoztam az MCSE Balatonfűzfői Csoportjához, közelebb nem is volt MCSE-csoport, meg aztán nagyon megszerettem azt a társaságot: Kocsis Antit, Ladányi Tomit, Osit és a többieket. 2001-ben költöztem a fővárosba, többek között azért is, mert szülővárosomban nagyon kevés volt az álláslehetőség. Akkor még nem kapcsolódtam be a budapesti amatőr életbe, eleinte nem találtam a helyem. Nagy város ám ez a Budapest, és az emberek is nagyon másfajták, mint Tamásiban.
– Aztán mégis eljött a nagy visszatérés.
– Igen, 2005-ben visszatértem, és ezt Ladányi Tamásnak köszönhetem, akivel átészleltünk egy éjszakát a Bakonyban egy Messier-maraton kedvéért. A több év kihagyás ellenére nagyon jól ment az észlelés. Utána kezdtem a Polarisba járni, elkezdtem változócsillagokat észlelni (!) és rendszeresen bemutatni. Jelenleg Holdat, változócsillagokat, újabban mélyegeket, ritkábban kettőscsillagokat észlelek. A 20 cm-es nagyrefraktor nagyon alkalmas szoros kettőscsillagok bontására, így például a 0,5″-es 72 Pegasit, a 0,6-0,7″ körüli gamma Virginist, a 0,5″-es fi Andromedae-t, melynél 412x-es nagyításnál megnyúltságot láttam, és még hosszan sorolhatnám.
– Mi ebből a tanulság?
– Az, hogy 2005 óta csillagászkodom a legintenzívebben, legértelmesebben, mert nem magányosan, öncélúan lesem az eget, hanem bemutatok sokaknak, magyarázok, örömet okozok az embereknek. Nagyon szeretem ezt csinálni. Ma már többet mutatok be, mint észlelek, de ez is fontos, mert különben elfelejteném az eget. A 2008-as nyár volt a legsikeresebb nyaram, sok látogató, volt, hogy 50 ember is megfordult a kupolában egy hétköznapi estén.
Gyimesi népzenét játszunk Hingyi Gábor barátommal
a 2008-as tarjáni távcsöves találkozón.
Mindig próbálom színesíteni a bemutatókat, nemcsak ugyanazt azt öt-tíz dolgot állítom be: M13, M57, M31, M57, M11, Albireo, „Alcormizár”, Fiastyúk, Orion-köd, M35, Castor, epszilon 1-2 Lyr. Ezeket is, de rajtuk kívül próbálok még változócsillagokat is: R Lep, U Cyg, S Cep, ha épp kitört, a SS Cygnit. Aztán kettőscsillagokat: 61 Cyg, 70 Oph mint rövid keringési periódusú közeli csillagpárokat, a gamma Vir-t, mely jelenleg épp nyílik szét, planetáris ködöket: Pislogó-köd, M76, egzotikus bolygókat: Uránuszt, Neptunuszt, ha épp látszanak, a Barnard-csillagot stb. Ezek észlelési szempontból kommerszek, de a bemutatás szempontjából nem, és sokat lehet róluk mesélni.
– Hogyan reagálnak ezekre az érdeklődők?
– Általában értékelik, tetszik nekik, érdekes módon a mirák közül az S Cep nagyon népszerű, mert döbbenetesen vörös. (És ugye a mi Napunkból is ez lesz pár milliárd év múlva, ezt is el lehet mondani.)
– Mi a véleményed a távcsőről?
– Egyszerűen: szeretem! Nagyon-nagyon jó képet ad a Holdról, a bolygókról. Szeretem használni ezt a 200/2470-es refraktort. Még ma is meghatódom, ha belépek a kupolába. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a távcsőhöz egyáltalán hozzáférhetek.
– Mik a terveid a Polarisban?
– Szeretném tovább tökéletesíteni a bemutatásokat. Újabban szívesen használom a lézeres pointert csillagkép-mutogatásra. Kiviszem az embereket a kupolából a teraszra, és ott végigjárom velük a csillagképeket.
– Nem hiányzik a jó vidéki ég?
– Észlelőként nagyon is hiányzik. De az is igaz, hogy itt a fővárosban nagyon rossz az ég, de a közösséghez való tartozás átalakította a csillagászathoz való viszonyomat is. Valamit valamiért!
– Mit dolgozol a civil életben?
– Bár művelődésszervező diplomám van, egy ipari automatizálási cégnél vagyok vevőszolgálatos. Szeretem a munkahelyemet, pedig tényleg semmi köze a csillagászathoz. Néha a kollégáimat, sőt a vevőket is felhozom a Polarisba.
{mosimage}
Tessék befáradni a kupolába! (Részleges napfogyatkozás 2005. október 3-án)
– Mint „majdnem zenész”, mi a véleményed az űrzenéről?
– Nagyon nem szeretem. A legfantasztikusabb űrzene a csend. Mégis, ha választani kell, számomra az igazi űrzenét a Weather Report Milky Way című száma jelenti.
– Mi az, ami még lelkesít bemutatóként?
– Például az, ha nagy ritkán híres, tehetséges emberekkel találkozom. Szívesen emlékezem Alexander Brodyra és félig venezuelai kislányára. Brody kedves és igen művelt ember, ráadásul a kislányát még az MCSE-be is beléptette. Egy másik emlékezetes bemutató egy leánybúcsúhoz köthető. Nem kell “rosszra” gondolni: nagyon kedves és értelmes jogásztársaság volt, a menyasszony kívánsága volt a csillagvizsgáló meglátogatása.
– Görgeiként van közöd Görgey Artúrhoz?
– Családfám 1092-ig vezethető vissza. A Görgey Artúr-ágtól a XVI. század végén váltunk el, de ugyanaz a családi címerünk. Én a Vilmos-ághoz tartozom, ez szegényebb, jelentéktelenebb ág, hősök nélkül. Nekem már egyetlen szilvafám sincs.
– De azért saját távcsőre csak futja!
– Futja bizony, saját távcső nélkül nem amatőr az amatőr. Egy 80/400-as kisrefraktort használok fotóállványon, szinte kizárólag változócsillagokat észlelek vele. Nagyon fontos szempont a hordozhatóság, hiszen nincs autóm, és ha az ember a hátán viszi az obszervatóriumát, minden kiló számít.
