Már egy kisebb, 5-8 cm-es lencsés, vagy egy 10-15 cm-es tükrös teleszkóppal is érdemes próbálkoznunk megfigyelésükkel. Ezekkel az átmérőkkel a nagyobb rianásokat már biztosan látni fogjuk. Nem árt azonban tisztában lennünk sikeres megfigyelésük érdekében pár alapvető dologgal. Észlelhetőségük függ méretüktől, elhelyezkedésüktől, a nappalt és az éjszakát elválasztó vonal az ún. terminátortól való távolságuktól. A megfigyelési célpontunk láthatóságát tovább befolyásolja az alkalmazott műszer átmérője és annak minősége, valamint leginkább a légköri nyugodtság.

{mosimage}
A Delambre-krátertől délkeletre húzódó Rimae Hypatia nem tartozik a legkönnyebben megfigyelhető rianások közé (155/1035 T; Parks 2x Barlow; Kocsis Antal)

Egy 5 cm-es távcsővel nagyjából 4"-es, míg egy kétszer akkora műszerrel már 2"-es szögfelbontást érhetünk el. Ezek a szögek a holdkorong közepe tájékán 8 és 4 km-es méreteknek felelnek meg. Ezek az értékek a Hold elnyúlt pályája miatt csak közelítőleges értékek. Egy-egy kisebb alakzat megfigyelésekor ezért amellett, hogy tudnunk kell távcsövünk felbontóképességét, nem árt tisztában lennünk, hogy a Hold éppen földközelben, vagy földtávolban van-e.

A rianások megfigyelésénél általános tapasztalatként elmondható, hogy azok akkor látszanak a legjobban, ha a terminátor vonal már, vagy még viszonylag messze jár. A kelő ill. nyugvó Nap fénye ekkor kínálja megfigyelésükhöz a legkedvezőbb alkalmat.

Vallis Schröter

A holdkorong északnyugati részének legfényesebb, nagyobb távcsővel szinte szemet kápráztató, 45 kilométer átmérőjű krátere az Aristarchus. Nyugaton egy fennsíkba megy át, ami közvetlenül kapcsolódik a Herodotus-kráterhez. Egy különös kígyózó alakzat található itt, a Vallis Schröter, azaz a Schröter völgy. Az amatőrcsillagász berkekben csak "kobrának" becézett völgy legnagyobb szélessége 24 km, míg mélysége eléri az 500 m-t. Egy kiszáradt folyómederhez hasonlatos. Már kisebb átmérőjű távcsövekkel is jól látszik így kezdőknek ideális célpontot jelent.

{mosimage}
Az Aristarchus-kráter és a Herodotos-kráter környezetéből induló Vallis Schröter
(bal oldalt: Meade LX-90; Pillips ToUcam Pro, Gyarmathy István; középen: 250/3550 Cassegrain; Pillips ToUcam Pro, Ladányi Tamás; jobb oldalt: 130/780 TMB APO; Nikon Coolpix 4300; Éder Iván)

Rimae Triesnecker

A hozzávetőleg 25 km átmérőjű Triesnecker-kráter szinte majdnem a holdkorong kellős közepén található. Ezért megfigyelésére leginkább első és utolsó negyed tájékán nyílhat lehetőségünk. A kráter keleti peremén egy észak-déli irányban húzódó, tekintélyes rianás-rendszer, a Rimae Triesnecker található. Az egyik szakadék kettős és azok végei egymásban találkoznak. A rendszer közvetlen kapcsolatban van az ettől kicsivel északabbra található Rima Hyginusal. Mindkét rianás szintén a könnyebben megfigyelhetőek közé tartozik.

{mosimage}
A Rimae Triesnecker
(250/3550 Cassegrain; Philips ToUcam webkamera; Ladányi Tamás)

Rimae Mersenius

A Hold délnyugati részének közelében található Mersenius-kráter nagyjából 75 km hosszú és 50 km széles. A Merseniustól keletre húzódik a Rimae Mersenius. Ennek a két egymással páthuzamos tagból álló, észak felé hosszan húzódó rianás-rendszernek a megfigyelése nehezebb az előzőekhez képest. Maga a rianás-rendszer a Mersenius-kráter és a tekintélyes Gassendi-kráter között félúton húzódik. A terület legjobban I. negyed után négy nappal figyelhető meg a legkedvezőbb körülmények között.

{mosimage}
A Rimae Mersenius és a Mersenius valamint a Gassendi-kráter belsejében található további rianások
(bal oldalt: Meade LX-90; Gyarmathy István; jobb oldalt: 130/780 TMB APO; Nikon Coolpix 4300; Éder Iván)

Magában a Mersenius-kráterben, annak keleti fala alatt is megfigyelhető egy kisebb szakadék, míg a 88 km széles, látványos Gassendi-kráter belsejében is van egy rianás-rendszer, a Rimae Gassendi. Ez utóbbi két alakzat megfigyelése akár igazi távcsőteszt is lehet. Megfigyelésükhöz igen jó légkör mellett is tökéletes optikájú, nagyobb átmérőjű távcsőre és nagyításra van szükség. 

Rima Hesiodus, Rimae Ramsden, és a Rimae Hippalus

Rövid kirándulásunkat a Hold rianásai között három további klasszikus, hasonló kráterek környezetében található, közepes műszert igénylő rianással zárjuk.
A Capuanus 50 km széles kráternek északi lejtője közelében, délkeleti irányban hosszan húzódik a Rima Hesiodus. A mintegy 230 kilométer hosszú rianás szinte rámutat a Capuanustól 4 fokkal nyugatabbra található Ramsden-kráterre és az annak környezetében megfigyelhető, Y alakban szétágazó Rimae Ramsden nehezebben megfigyelhető rianás-rendszerére.

{mosimage}
A Capuanus és a Campanus-kráter közelében található Rima Hesiodus, Rimae Ramsden, és a Rimae (Hippalus 155/1035 T; Parks 2x Barlow; Kocsis Antal)

A Capuanustól 6 fokkal északabbra található Campanus-kráter nyugati oldalán három egymással párhuzamos, markáns megjelenésű szakadék fut. Ez a Rimae Hippalus.

A fentiekben felsorolt rianások megfigyeléséhez már egy 15 cm-es tükrös távcső is elegendő, de munkánk során nagyobb nagyítást szükséges alkalmaznunk.

Forrás: webcam.csillagaszat.hu