Rianások II. | MCSE

Rianások II.

A Mare Nubium nyugati szélén található az impozáns
megjelenésű, 61 km-es Bullialdus-kráter. Klasszikus holdkráter, azaz
teraszos sáncfala és összetett felépítésű központi csúcsa van. Délről
egy jókora kráter telepedett a külső falára (A jelű), és egy kissé
távolabbra egy másik (B jelű), melyekkel a Bullialdus egy semmi mással
össze nem téveszthető kráterhármast alkot.

A
Bullialdusszal egy holdrajzi szélességen, de vagy 150 km-rel nyugatra
húzódik az 50 km-es Agatharchides rianás. A Mare Nubiumot és a Mare
Humorumot elválasztó, rendkívül lepusztult ősi vidéken a névadó
romkrátertől kissé keletre fekszik a nem ke­vésbé lepusztult P jelű
kráter. Ennek a kráter­nek a lávával feltöltött felszíne ad otthont
vi­szonylag kicsi, de mégis könnyen megfigyel­hető rianásunknak.

Idén
szeptember 8-án, a közepesnél vala­mivel rosszabb légkörnél kerítettem
távcső­végre. A terminátor körülbelül 5°-kal haladta túl, így már
szépen látszott a belsejében hú­zódó sötét árnyékcsík mellett a
megvilágított nyugati rész is. A rianás környezete nagyon szép,
mondhatni festői látványt nyújtott. Egyébként a Meteor 1991/7-8.
számának címlapfotóján a kép legtetején még éppen kivehető a rianás (a
képet Farkas Ernő ké­szítette az Uránia 200/3020-as
Heyde-refraktorával).

Ha már a Mare Nubiumban
járunk, akkor „kötelező" megnéznünk a Rupes Recta és a Birt-kráter
környékét! Ez az a hely a Holdon, ahol egy kis területen minden
ér­dekes formáció megtalálható. Láthatunk itt krátert, vetődést, dómot
és még egy ria­nást is. Ráadásul ez a rianás a legszebbek közé
tartozik, amiket idáig láttam. Különle­gessé az teszi, hogy átszel egy
meglehetősen nagy dómot, melyet még egy 5 cm-es refraktorral is minden
nehézség nélkül megpillanthatunk. Magát a rianást ugyan hi­ába
keresgéljük egy ekkora műszerrel, de a látvány így sem okoz csalódást.
Valami­vel nagyobb műszerben viszont már feltűnik ez a szintén 50 km-es
rianás, és nem is akárhogyan.

Jómagam
idén június 10-én rajzoltam le ezt a vidéket 9 cm-es refraktorommal,
200-szoros nagyítás és rendkívül jó légköri nyugodtság mellett. A Rupes
Rectával párhuza­mosan, tehát nagyjából észak­déli irányban húzódó
rianás igen könnyű prédának bizo­nyult. A rianás délről a Birt-kráter
által vetett hatalmas há­romszög alakú árnyékban ért véget, míg
északról éppen a dóm kellős közepén, ahol rá­adásul egy kissé ki is
szélese­dett. Ez a látvány a megfi­gyelőben óhatatlanul azt a
be­nyomást kelti, hogy a rianás a dómból ered. A rajz készíté­sének
időpontjában a terminátor itt is mintegy 5°-kal haladta túl
„áldozatunkat", ezért jól látszott a sötét árnyék és a megvilágított
belső fal is. Hosszabb szemlélődés után még az is könnyen kivehető
volt, hogy a rianás kissé egyenetlen, azaz hol széle­sebb, hol
keskenyebb. Igazából ellentétes holdfázisnál is fontos lenne rajzot
készíteni – és persze nem csak erről – a rianásról!

Harmadik
objektumunk az első kettőtől rendkívül messze, már a Hold északi
féltekéjén található, a La-cus Somniorum keleti szé­lén, a hatalmas
Posidonius-krátertől keletre. Egy meglehetősen jelentékte­len,
körülbelül 20 km-es kráter kapta G. Bond, egy múlt századi amerikai
csillagász nevét. Ettől a krátertől nyugatra húzó­dik a 150 km-es G.
Bond-rianás, közelítőleg észak-déli irányban. A kráter és a rianás
környéke nagyon részletgazdag, rengeteg kráterrel, falmaradvánnyal,
ezért szinte lehetetlen pontos raj­zot készíteni.

 

 

Tavaly
május 3-án próbálkoztam a rianás és szűkebb környezete lerajzolásával,
de csak mintegy 100 km-es szakaszt örökítettem meg. Amúgy a rianás
könnyedén lát­szott a gyengébb ég ellenére is. A kráter közvetlen
közelében kiszélesedett és kissé irányt változtatott. Ennél a rianásnál
- csakúgy, mint az első kettőnél – jól kivehető volt  a 
sötét  árnyékcsíkon  kívül  a  megvilágított 
belső  rész  is.   A   fogyó  Hold
colongitúdója az észlelés végére 129°72 volt, ami azt jelenti, hogy a
szép lassan közeledő terminátor még legalább 15°-ra tartózkodott.

 A
következő két rianással ugyancsak meggyűlt a bajom, ezért aztán nem is
merem őket úgy elkönyvelni, mint amiket biztosan, minden kétséget
kizáróan láttam. Sikeres megpillantásukhoz remek légköri nyugodtság,
megfelelő megvilágítottság és a Cardanus-rianás esetében még erős
nyugati libráció is szükségeltetik. Ha már a Cardanust említettem
elsőként, érdemes pár szót ejteni a környékéről. Az Oceanus Procellarum
nyugati felén ugyanazon a holdrajzi hosszúságon, de egymástól 60 km-re
fekszik két nagyon hasonló kiné­zetű, 50 km átmérőjű kráter. A ferde
rálátásnak köszönhetően alakjuk erősen ellipti­kus. Az északi a Krafft,
a déli a Cardanus nevet viseli. Mindkét kráter elég idős lehet már,
ugyanis sok apró kráterecske telepedett rájuk az évmillók során.
Kettejük között húzódik egy nagyon szép kráterlánc, ami nagyon hálás
célpont a kisebb távcsövekkel dolgozó amatőrök számára. Egyébként ennek
a kráterláncnak abszolút rianás kiné­zete van, ami nem is csoda, hiszen
majdnem oldalról látunk rá. A Cardanustól délre, északkelet-délnyugat
irányban húzódik az észlelőt és távcsövét egyaránt próbára tevő rianás.

Idén
szeptember 9-én jó légköri viszonyok mellett „kerestem fel", de a
látvány nem volt meggyőző. Mivel a terminátor az észlelés időpontjában
már 10°-kal nyugatra hú­zódott, abban reménykedtem, hogy világos
csíkként esetleg megpillanthatom. Alapos odafigyeléssel sikerült is
észrevennem valami hasonlót a megadott helyen, de a mai napig nem
vagyok meggyőződve ar­ról, hogy a rianást láttam. Elképzelhető, hogy
csak egy fényesebb hegyhátat raj­zoltam le jóhiszeműen, míg a rianás
rejt­ve maradt.

{mosimage}

Ötödik
rianásunk a Mare Tranquillitatis északi szélén fekvő Jansen-kráter
mellett húzódik. Hossza mindössze 35 km, iránya északnyugat -
délkeleti. Itt már valamivel nagyobb sikerrel jártam, mint a Cardanus
esetében. Úgy gondo­lom, hogy jobb nyugodtságra és valami­vel
alacsonyabb napállásra lett volna szükség a rianás egyértelmű
megpillantásához. így is láttam, ha nehezen is, egy hal­vány fehér
csíkot a rianás feltételezett helyén, de ezzel az eredménnyel még nem
va­gyok megelégedve. Talán majd egy másik alkalommal.

Görgei Zoltán 

Forrás: Meteor 2000/12 

Rianások II.

A Mare Nubium nyugati szélén található az impozáns megjelenésű, 61 km-es Bullialdus-kráter. Klasszikus holdkráter, azaz teraszos sáncfala és összetett felépítésű központi csúcsa van. Délről egy jókora kráter telepedett a külső falára (A jelű), és egy kissé távolabbra egy másik (B jelű), melyekkel a Bullialdus egy semmi mással össze nem téveszthető kráterhármast alkot.

A Bullialdusszal egy holdrajzi szélességen, de vagy 150 km-rel nyugatra húzódik az 50 km-es Agatharchides rianás. A Mare Nubiumot és a Mare Humorumot elválasztó, rendkívül lepusztult ősi vidéken a névadó romkrátertől kissé keletre fekszik a nem ke­vésbé lepusztult P jelű kráter. Ennek a kráter­nek a lávával feltöltött felszíne ad otthont vi­szonylag kicsi, de mégis könnyen megfigyel­hető rianásunknak.

{mosimage}

Idén szeptember 8-án, a közepesnél vala­mivel rosszabb légkörnél kerítettem távcső­végre. A terminátor körülbelül 5°-kal haladta túl, így már szépen látszott a belsejében hú­zódó sötét árnyékcsík mellett a megvilágított nyugati rész is. A rianás környezete nagyon szép, mondhatni festői látványt nyújtott. Egyébként a Meteor 1991/7-8. számának címlapfotóján a kép legtetején még éppen kivehető a rianás (a képet Farkas Ernő ké­szítette az Uránia 200/3020-as Heyde-refraktorával).

Ha már a Mare Nubiumban járunk, akkor „kötelező" megnéznünk a Rupes Recta és a Birt-kráter környékét! Ez az a hely a Holdon, ahol egy kis területen minden ér­dekes formáció megtalálható. Láthatunk itt krátert, vetődést, dómot és még egy ria­nást is. Ráadásul ez a rianás a legszebbek közé tartozik, amiket idáig láttam. Különle­gessé az teszi, hogy átszel egy meglehetősen nagy dómot, melyet még egy 5 cm-es refraktorral is minden nehézség nélkül megpillanthatunk. Magát a rianást ugyan hi­ába keresgéljük egy ekkora műszerrel, de a látvány így sem okoz csalódást. Valami­vel nagyobb műszerben viszont már feltűnik ez a szintén 50 km-es rianás, és nem is akárhogyan.

{mosimage}

Jómagam idén június 10-én rajzoltam le ezt a vidéket 9 cm-es refraktorommal, 200-szoros nagyítás és rendkívül jó légköri nyugodtság mellett. A Rupes Rectával párhuza­mosan, tehát nagyjából észak­déli irányban húzódó rianás igen könnyű prédának bizo­nyult. A rianás délről a Birt-kráter által vetett hatalmas há­romszög alakú árnyékban ért véget, míg északról éppen a dóm kellős közepén, ahol rá­adásul egy kissé ki is szélese­dett. Ez a látvány a megfi­gyelőben óhatatlanul azt a be­nyomást kelti, hogy a rianás a dómból ered. A rajz készíté­sének időpontjában a terminátor itt is mintegy 5°-kal haladta túl „áldozatunkat", ezért jól látszott a sötét árnyék és a megvilágított belső fal is. Hosszabb szemlélődés után még az is könnyen kivehető volt, hogy a rianás kissé egyenetlen, azaz hol széle­sebb, hol keskenyebb. Igazából ellentétes holdfázisnál is fontos lenne rajzot készíteni – és persze nem csak erről – a rianásról!

Harmadik objektumunk az első kettőtől rendkívül messze, már a Hold északi féltekéjén található, a La-cus Somniorum keleti szé­lén, a hatalmas Posidonius-krátertől keletre. Egy meglehetősen jelentékte­len, körülbelül 20 km-es kráter kapta G. Bond, egy múlt századi amerikai csillagász nevét. Ettől a krátertől nyugatra húzó­dik a 150 km-es G. Bond-rianás, közelítőleg észak-déli irányban. A kráter és a rianás környéke nagyon részletgazdag, rengeteg kráterrel, falmaradvánnyal, ezért szinte lehetetlen pontos raj­zot készíteni.

 

{mosimage}

 

Tavaly május 3-án próbálkoztam a rianás és szűkebb környezete lerajzolásával, de csak mintegy 100 km-es szakaszt örökítettem meg. Amúgy a rianás könnyedén lát­szott a gyengébb ég ellenére is. A kráter közvetlen közelében kiszélesedett és kissé irányt változtatott. Ennél a rianásnál – csakúgy, mint az első kettőnél – jól kivehető volt  a  sötét  árnyékcsíkon  kívül  a  megvilágított  belső  rész  is.   A   fogyó  Hold colongitúdója az észlelés végére 129°72 volt, ami azt jelenti, hogy a szép lassan közeledő terminátor még legalább 15°-ra tartózkodott.

{mosimage}

 A következő két rianással ugyancsak meggyűlt a bajom, ezért aztán nem is merem őket úgy elkönyvelni, mint amiket biztosan, minden kétséget kizáróan láttam. Sikeres megpillantásukhoz remek légköri nyugodtság, megfelelő megvilágítottság és a Cardanus-rianás esetében még erős nyugati libráció is szükségeltetik. Ha már a Cardanust említettem elsőként, érdemes pár szót ejteni a környékéről. Az Oceanus Procellarum nyugati felén ugyanazon a holdrajzi hosszúságon, de egymástól 60 km-re fekszik két nagyon hasonló kiné­zetű, 50 km átmérőjű kráter. A ferde rálátásnak köszönhetően alakjuk erősen ellipti­kus. Az északi a Krafft, a déli a Cardanus nevet viseli. Mindkét kráter elég idős lehet már, ugyanis sok apró kráterecske telepedett rájuk az évmillók során. Kettejük között húzódik egy nagyon szép kráterlánc, ami nagyon hálás célpont a kisebb távcsövekkel dolgozó amatőrök számára. Egyébként ennek a kráterláncnak abszolút rianás kiné­zete van, ami nem is csoda, hiszen majdnem oldalról látunk rá. A Cardanustól délre, északkelet-délnyugat irányban húzódik az észlelőt és távcsövét egyaránt próbára tevő rianás.

Idén szeptember 9-én jó légköri viszonyok mellett „kerestem fel", de a látvány nem volt meggyőző. Mivel a terminátor az észlelés időpontjában már 10°-kal nyugatra hú­zódott, abban reménykedtem, hogy világos csíkként esetleg megpillanthatom. Alapos odafigyeléssel sikerült is észrevennem valami hasonlót a megadott helyen, de a mai napig nem vagyok meggyőződve ar­ról, hogy a rianást láttam. Elképzelhető, hogy csak egy fényesebb hegyhátat raj­zoltam le jóhiszeműen, míg a rianás rejt­ve maradt.

{mosimage}

Ötödik rianásunk a Mare Tranquillitatis északi szélén fekvő Jansen-kráter mellett húzódik. Hossza mindössze 35 km, iránya északnyugat – délkeleti. Itt már valamivel nagyobb sikerrel jártam, mint a Cardanus esetében. Úgy gondo­lom, hogy jobb nyugodtságra és valami­vel alacsonyabb napállásra lett volna szükség a rianás egyértelmű megpillantásához. így is láttam, ha nehezen is, egy hal­vány fehér csíkot a rianás feltételezett helyén, de ezzel az eredménnyel még nem va­gyok megelégedve. Talán majd egy másik alkalommal.

Görgei Zoltán 

Forrás: Meteor 2000/12 



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close