Rianások II. | MCSE

Rianások II.

A Mare Nubium nyugati szélén található az impozáns
megjelenésű, 61 km-es Bullialdus-kráter. Klasszikus holdkráter, azaz
teraszos sáncfala és összetett felépítésű központi csúcsa van. Délről
egy jókora kráter telepedett a külső falára (A jelű), és egy kissé
távolabbra egy másik (B jelű), melyekkel a Bullialdus egy semmi mással
össze nem téveszthető kráterhármast alkot.

A
Bullialdusszal egy holdrajzi szélességen, de vagy 150 km-rel nyugatra
húzódik az 50 km-es Agatharchides rianás. A Mare Nubiumot és a Mare
Humorumot elválasztó, rendkívül lepusztult ősi vidéken a névadó
romkrátertől kissé keletre fekszik a nem ke­vésbé lepusztult P jelű
kráter. Ennek a kráter­nek a lávával feltöltött felszíne ad otthont
vi­szonylag kicsi, de mégis könnyen megfigyel­hető rianásunknak.

Idén
szeptember 8-án, a közepesnél vala­mivel rosszabb légkörnél kerítettem
távcső­végre. A terminátor körülbelül 5°-kal haladta túl, így már
szépen látszott a belsejében hú­zódó sötét árnyékcsík mellett a
megvilágított nyugati rész is. A rianás környezete nagyon szép,
mondhatni festői látványt nyújtott. Egyébként a Meteor 1991/7-8.
számának címlapfotóján a kép legtetején még éppen kivehető a rianás (a
képet Farkas Ernő ké­szítette az Uránia 200/3020-as
Heyde-refraktorával).

Ha már a Mare Nubiumban
járunk, akkor „kötelező" megnéznünk a Rupes Recta és a Birt-kráter
környékét! Ez az a hely a Holdon, ahol egy kis területen minden
ér­dekes formáció megtalálható. Láthatunk itt krátert, vetődést, dómot
és még egy ria­nást is. Ráadásul ez a rianás a legszebbek közé
tartozik, amiket idáig láttam. Különle­gessé az teszi, hogy átszel egy
meglehetősen nagy dómot, melyet még egy 5 cm-es refraktorral is minden
nehézség nélkül megpillanthatunk. Magát a rianást ugyan hi­ába
keresgéljük egy ekkora műszerrel, de a látvány így sem okoz csalódást.
Valami­vel nagyobb műszerben viszont már feltűnik ez a szintén 50 km-es
rianás, és nem is akárhogyan.

Jómagam
idén június 10-én rajzoltam le ezt a vidéket 9 cm-es refraktorommal,
200-szoros nagyítás és rendkívül jó légköri nyugodtság mellett. A Rupes
Rectával párhuza­mosan, tehát nagyjából észak­déli irányban húzódó
rianás igen könnyű prédának bizo­nyult. A rianás délről a Birt-kráter
által vetett hatalmas há­romszög alakú árnyékban ért véget, míg
északról éppen a dóm kellős közepén, ahol rá­adásul egy kissé ki is
szélese­dett. Ez a látvány a megfi­gyelőben óhatatlanul azt a
be­nyomást kelti, hogy a rianás a dómból ered. A rajz készíté­sének
időpontjában a terminátor itt is mintegy 5°-kal haladta túl
„áldozatunkat", ezért jól látszott a sötét árnyék és a megvilágított
belső fal is. Hosszabb szemlélődés után még az is könnyen kivehető
volt, hogy a rianás kissé egyenetlen, azaz hol széle­sebb, hol
keskenyebb. Igazából ellentétes holdfázisnál is fontos lenne rajzot
készíteni – és persze nem csak erről – a rianásról!

Harmadik
objektumunk az első kettőtől rendkívül messze, már a Hold északi
féltekéjén található, a La-cus Somniorum keleti szé­lén, a hatalmas
Posidonius-krátertől keletre. Egy meglehetősen jelentékte­len,
körülbelül 20 km-es kráter kapta G. Bond, egy múlt századi amerikai
csillagász nevét. Ettől a krátertől nyugatra húzó­dik a 150 km-es G.
Bond-rianás, közelítőleg észak-déli irányban. A kráter és a rianás
környéke nagyon részletgazdag, rengeteg kráterrel, falmaradvánnyal,
ezért szinte lehetetlen pontos raj­zot készíteni.

 

 

Tavaly
május 3-án próbálkoztam a rianás és szűkebb környezete lerajzolásával,
de csak mintegy 100 km-es szakaszt örökítettem meg. Amúgy a rianás
könnyedén lát­szott a gyengébb ég ellenére is. A kráter közvetlen
közelében kiszélesedett és kissé irányt változtatott. Ennél a rianásnál
- csakúgy, mint az első kettőnél – jól kivehető volt  a 
sötét  árnyékcsíkon  kívül  a  megvilágított 
belső  rész  is.   A   fogyó  Hold
colongitúdója az észlelés végére 129°72 volt, ami azt jelenti, hogy a
szép lassan közeledő terminátor még legalább 15°-ra tartózkodott.

 A
következő két rianással ugyancsak meggyűlt a bajom, ezért aztán nem is
merem őket úgy elkönyvelni, mint amiket biztosan, minden kétséget
kizáróan láttam. Sikeres megpillantásukhoz remek légköri nyugodtság,
megfelelő megvilágítottság és a Cardanus-rianás esetében még erős
nyugati libráció is szükségeltetik. Ha már a Cardanust említettem
elsőként, érdemes pár szót ejteni a környékéről. Az Oceanus Procellarum
nyugati felén ugyanazon a holdrajzi hosszúságon, de egymástól 60 km-re
fekszik két nagyon hasonló kiné­zetű, 50 km átmérőjű kráter. A ferde
rálátásnak köszönhetően alakjuk erősen ellipti­kus. Az északi a Krafft,
a déli a Cardanus nevet viseli. Mindkét kráter elég idős lehet már,
ugyanis sok apró kráterecske telepedett rájuk az évmillók során.
Kettejük között húzódik egy nagyon szép kráterlánc, ami nagyon hálás
célpont a kisebb távcsövekkel dolgozó amatőrök számára. Egyébként ennek
a kráterláncnak abszolút rianás kiné­zete van, ami nem is csoda, hiszen
majdnem oldalról látunk rá. A Cardanustól délre, északkelet-délnyugat
irányban húzódik az észlelőt és távcsövét egyaránt próbára tevő rianás.

Idén
szeptember 9-én jó légköri viszonyok mellett „kerestem fel", de a
látvány nem volt meggyőző. Mivel a terminátor az észlelés időpontjában
már 10°-kal nyugatra hú­zódott, abban reménykedtem, hogy világos
csíkként esetleg megpillanthatom. Alapos odafigyeléssel sikerült is
észrevennem valami hasonlót a megadott helyen, de a mai napig nem
vagyok meggyőződve ar­ról, hogy a rianást láttam. Elképzelhető, hogy
csak egy fényesebb hegyhátat raj­zoltam le jóhiszeműen, míg a rianás
rejt­ve maradt.

{mosimage}

Ötödik
rianásunk a Mare Tranquillitatis északi szélén fekvő Jansen-kráter
mellett húzódik. Hossza mindössze 35 km, iránya északnyugat -
délkeleti. Itt már valamivel nagyobb sikerrel jártam, mint a Cardanus
esetében. Úgy gondo­lom, hogy jobb nyugodtságra és valami­vel
alacsonyabb napállásra lett volna szükség a rianás egyértelmű
megpillantásához. így is láttam, ha nehezen is, egy hal­vány fehér
csíkot a rianás feltételezett helyén, de ezzel az eredménnyel még nem
va­gyok megelégedve. Talán majd egy másik alkalommal.

Görgei Zoltán 

Forrás: Meteor 2000/12 

Rianások II.

A Mare Nubium nyugati szélén található az impozáns megjelenésű, 61 km-es Bullialdus-kráter. Klasszikus holdkráter, azaz teraszos sáncfala és összetett felépítésű központi csúcsa van. Délről egy jókora kráter telepedett a külső falára (A jelű), és egy kissé távolabbra egy másik (B jelű), melyekkel a Bullialdus egy semmi mással össze nem téveszthető kráterhármast alkot.

A Bullialdusszal egy holdrajzi szélességen, de vagy 150 km-rel nyugatra húzódik az 50 km-es Agatharchides rianás. A Mare Nubiumot és a Mare Humorumot elválasztó, rendkívül lepusztult ősi vidéken a névadó romkrátertől kissé keletre fekszik a nem ke­vésbé lepusztult P jelű kráter. Ennek a kráter­nek a lávával feltöltött felszíne ad otthont vi­szonylag kicsi, de mégis könnyen megfigyel­hető rianásunknak.

{mosimage}

Idén szeptember 8-án, a közepesnél vala­mivel rosszabb légkörnél kerítettem távcső­végre. A terminátor körülbelül 5°-kal haladta túl, így már szépen látszott a belsejében hú­zódó sötét árnyékcsík mellett a megvilágított nyugati rész is. A rianás környezete nagyon szép, mondhatni festői látványt nyújtott. Egyébként a Meteor 1991/7-8. számának címlapfotóján a kép legtetején még éppen kivehető a rianás (a képet Farkas Ernő ké­szítette az Uránia 200/3020-as Heyde-refraktorával).

Ha már a Mare Nubiumban járunk, akkor „kötelező" megnéznünk a Rupes Recta és a Birt-kráter környékét! Ez az a hely a Holdon, ahol egy kis területen minden ér­dekes formáció megtalálható. Láthatunk itt krátert, vetődést, dómot és még egy ria­nást is. Ráadásul ez a rianás a legszebbek közé tartozik, amiket idáig láttam. Különle­gessé az teszi, hogy átszel egy meglehetősen nagy dómot, melyet még egy 5 cm-es refraktorral is minden nehézség nélkül megpillanthatunk. Magát a rianást ugyan hi­ába keresgéljük egy ekkora műszerrel, de a látvány így sem okoz csalódást. Valami­vel nagyobb műszerben viszont már feltűnik ez a szintén 50 km-es rianás, és nem is akárhogyan.

{mosimage}

Jómagam idén június 10-én rajzoltam le ezt a vidéket 9 cm-es refraktorommal, 200-szoros nagyítás és rendkívül jó légköri nyugodtság mellett. A Rupes Rectával párhuza­mosan, tehát nagyjából észak­déli irányban húzódó rianás igen könnyű prédának bizo­nyult. A rianás délről a Birt-kráter által vetett hatalmas há­romszög alakú árnyékban ért véget, míg északról éppen a dóm kellős közepén, ahol rá­adásul egy kissé ki is szélese­dett. Ez a látvány a megfi­gyelőben óhatatlanul azt a be­nyomást kelti, hogy a rianás a dómból ered. A rajz készíté­sének időpontjában a terminátor itt is mintegy 5°-kal haladta túl „áldozatunkat", ezért jól látszott a sötét árnyék és a megvilágított belső fal is. Hosszabb szemlélődés után még az is könnyen kivehető volt, hogy a rianás kissé egyenetlen, azaz hol széle­sebb, hol keskenyebb. Igazából ellentétes holdfázisnál is fontos lenne rajzot készíteni – és persze nem csak erről – a rianásról!

Harmadik objektumunk az első kettőtől rendkívül messze, már a Hold északi féltekéjén található, a La-cus Somniorum keleti szé­lén, a hatalmas Posidonius-krátertől keletre. Egy meglehetősen jelentékte­len, körülbelül 20 km-es kráter kapta G. Bond, egy múlt századi amerikai csillagász nevét. Ettől a krátertől nyugatra húzó­dik a 150 km-es G. Bond-rianás, közelítőleg észak-déli irányban. A kráter és a rianás környéke nagyon részletgazdag, rengeteg kráterrel, falmaradvánnyal, ezért szinte lehetetlen pontos raj­zot készíteni.

 

{mosimage}

 

Tavaly május 3-án próbálkoztam a rianás és szűkebb környezete lerajzolásával, de csak mintegy 100 km-es szakaszt örökítettem meg. Amúgy a rianás könnyedén lát­szott a gyengébb ég ellenére is. A kráter közvetlen közelében kiszélesedett és kissé irányt változtatott. Ennél a rianásnál – csakúgy, mint az első kettőnél – jól kivehető volt  a  sötét  árnyékcsíkon  kívül  a  megvilágított  belső  rész  is.   A   fogyó  Hold colongitúdója az észlelés végére 129°72 volt, ami azt jelenti, hogy a szép lassan közeledő terminátor még legalább 15°-ra tartózkodott.

{mosimage}

 A következő két rianással ugyancsak meggyűlt a bajom, ezért aztán nem is merem őket úgy elkönyvelni, mint amiket biztosan, minden kétséget kizáróan láttam. Sikeres megpillantásukhoz remek légköri nyugodtság, megfelelő megvilágítottság és a Cardanus-rianás esetében még erős nyugati libráció is szükségeltetik. Ha már a Cardanust említettem elsőként, érdemes pár szót ejteni a környékéről. Az Oceanus Procellarum nyugati felén ugyanazon a holdrajzi hosszúságon, de egymástól 60 km-re fekszik két nagyon hasonló kiné­zetű, 50 km átmérőjű kráter. A ferde rálátásnak köszönhetően alakjuk erősen ellipti­kus. Az északi a Krafft, a déli a Cardanus nevet viseli. Mindkét kráter elég idős lehet már, ugyanis sok apró kráterecske telepedett rájuk az évmillók során. Kettejük között húzódik egy nagyon szép kráterlánc, ami nagyon hálás célpont a kisebb távcsövekkel dolgozó amatőrök számára. Egyébként ennek a kráterláncnak abszolút rianás kiné­zete van, ami nem is csoda, hiszen majdnem oldalról látunk rá. A Cardanustól délre, északkelet-délnyugat irányban húzódik az észlelőt és távcsövét egyaránt próbára tevő rianás.

Idén szeptember 9-én jó légköri viszonyok mellett „kerestem fel", de a látvány nem volt meggyőző. Mivel a terminátor az észlelés időpontjában már 10°-kal nyugatra hú­zódott, abban reménykedtem, hogy világos csíkként esetleg megpillanthatom. Alapos odafigyeléssel sikerült is észrevennem valami hasonlót a megadott helyen, de a mai napig nem vagyok meggyőződve ar­ról, hogy a rianást láttam. Elképzelhető, hogy csak egy fényesebb hegyhátat raj­zoltam le jóhiszeműen, míg a rianás rejt­ve maradt.

{mosimage}

Ötödik rianásunk a Mare Tranquillitatis északi szélén fekvő Jansen-kráter mellett húzódik. Hossza mindössze 35 km, iránya északnyugat – délkeleti. Itt már valamivel nagyobb sikerrel jártam, mint a Cardanus esetében. Úgy gondo­lom, hogy jobb nyugodtságra és valami­vel alacsonyabb napállásra lett volna szükség a rianás egyértelmű megpillantásához. így is láttam, ha nehezen is, egy hal­vány fehér csíkot a rianás feltételezett helyén, de ezzel az eredménnyel még nem va­gyok megelégedve. Talán majd egy másik alkalommal.

Görgei Zoltán 

Forrás: Meteor 2000/12