Első élményem az égitestek világában

A Földhöz legközelebb lévő égitest a Hold. Sokszor gyönyörködhetünk látványában, a nap szinte bármely szakában, szabad szemmel is. Rengeteg kráter található rajta (talán ettől ilyen érdekes), amelyeket meteorikus testek becsapódásai hoztak létre.

Első holdfelvételeim egyike

Életem első csillagászati megfigyelését sosem felejtem el. 2004 karácsonyára boldog tulajdonosa lettem egy Celestron teleszkópnak. Sokáig nem tudtam használni, mert nem volt kedvező az időjárás. Ezért nagyon elszomorodtam. De 2005. április 16-ára szép, derűs éjszakánk lett. Milliónyi csillag volt látható a mély és sötét égbolton. Megérte ennyit várakozni. Belenéztem a távcsövembe, és akkor éreztem először, hogy egy végtelen univerzumban vagyok. Több órán keresztül kint voltam a DNy felé néző erkélyünkön, és csak kémleltem a dagadó Holdat. Gyönyörűen látszottak a kráterei. Megpróbáltam képeket készíteni róla, egy Canon G1-es digitális fényképezőgéppel. Eleinte nem nagyon sikerült, mert még nem éreztem rá a technikájára. Finomítanom kellett az élesség beállításán is. Utána már mesés fotókat tudtam készíteni.

Másnap, amikor letöltöttem a Holdról készült képeket, összehasonlítottam a holdtérképemmel és észrevettem, hogy a legtöbb kráternek nevet adtak. Utánanéztem, hogy kikről, mikről nevezték el ezeket.

Weinek-kráter

Régen sok olyan magyar csillagász élt, akik neve mára feledésbe merült. Talán ezek közül az emberek közül is kiemelkedik Weinek László. Budán született 1848. február 13-án. Felsőbb tanulmányait 18 éves korában Bécsben kezdte, ahol  fizikát, matematikát és csillagászatot tanult. Sokat foglalkozott a fényképezéssel is. 1873-ban beválasztották a Vénusz-átvonulás-expedíció Előkészítő Bizottságába. Így került Kerguelen szigetére az átvonulást megfigyelni. Ottani kutatásainak elismeréseként 1877-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Sajnos Magyarországon nem kapott támogatást munkájához, ezért a lipcsei csillagvizsgáló obszervátora lett. Később Prágában kezdett el a Hold megfigyelésével foglalkozni. Részletes és pontos rajzokat készített a holdfelszínről. Kidolgozta a holdfényképek és holdrajzok együttes felhasználásával készített holdtérképezés módszerét, s így 1897-ben kiadta nagy holdatlaszát. Prágában hunyt el 1913. november 14-én. Tiszteletére Fauth 1936-ban elnevezett róla egy krátert: a Weinek-kráter.

A mai csillagászok számára is nagy segítséget nyújt ez a holdatlasz. Emlékszem, nekem is milyen jól jött, amikor az 5 mm-es okulárral készült holdfotómon megkerestem a Weinek-krátert. Könnyen kiigazodtam rajta. Mindent be tudtam azonosítani.

Remélem, ha én is elismert csillagász leszek, egyszer majd rólam is elneveznek egy krátert, mely örökre megőrzi emlékemet…

A Weinek-kráter adatai:

Átmérő: 30 km
Szélességi fok: 27,5 D
Hosszúsági fok: 37 K
Körnegyed: D-K-i
Magasság: 3400 m

Forrás: Meteor 2005/7-8