Webkamera-célpont: a Hold | MCSE

Webkamera-célpont: a Hold

Napjainkra
egyre szélesebb körben elterjedt a csillagászati
képrögzítés egyszerű és olcsó eszköze,
a webkamera. Könnyű kezelhetősége révén
gyors sikerélményt remélhetünk tőle, de
a használat folyamán kiderül, hogy minden
egyes további képrészlet felfedése sok
türelmet és munkát igényel. A kamera beszerzése
után az első célpontok közé tartozik a
Hold, amely hálás téma, ugyanis szinte
azonnal megmutatják magukat a felszíni
részletek a legkisebb távcsővel is, ami
kellő lendületet adhat a további fotózáshoz.
A képkészítés általános tudnivalóival
nem kívánok részletesen foglalkozni; a
témához a webcam.csillagaszat.hu honlapot
ajánlom, amely kiváló segédanyagot szolgáltat
az észleléshez.

Milyen
távcsövet használjunk a webkamerázáshoz?
Akár egy kis refraktorral is elkezdhetjük
a munkát, amely kellően jó minőségű ahhoz,
hogy Barlow-nyújtásra lehetőségünk legyen.
Érdemes felkeresni Damian
Peach honlapját
, ahol gyönyörű képeket
találunk a szerző legjobbjaiból, aki nagyobb
műszerek mellett egy Vixen 80 mm-es fluorit
apóval f/45 fényerővel Philips ToUcam
Pro kamerát használ. Felvételei felveszik
a versenyt a nagyobb távcsövekkel készült
fotókkal. A felbontásnak azonban az átmérő
határt szab! Minél nagyobb átmérővel kamerázunk,
annál nagyobb felbontást érhetünk el,
amelynek szűk keresztmetszete elsősorban
a légköri nyugodtság és az optikai minőség.
A hosszú fókusz mindenképpen előnyt jelent,
ugyanis így nem kell annyit nyújtanunk,
hogy kellően részletesen láthassuk égi
kísérőnket. A fókuszt addig érdemes nyújtani,
amíg a légkör engedi; de mindig hozzuk
ki a maximumot az adott körülmények között!

Mikor
észleljünk? Igaz ugyan, hogy a webkamera
szolgáltatta folyamatos képrögzítéssel
nagyobb eséllyel kaphatunk el nyugodt
légköri pillanatokat, azonban az az igazi,
ha olyan avi fájl születik, amely sok
éles frame-et (képet) tartalmaz. Fontos,
hogy a Hold a horizont felett minél magasabban
legyen, és ehhez kellően nyugodt légkör
társuljon. Érdemes a delelés környékén
járó Holdra vadásznunk, és lehetőleg a
deklinációja is pozitív legyen. Kitűnő
nyugodtság adódhat a teljes sötétség beállta
előtt még szürkületi időszakban, mielőtt
a napközben felmelegedett földfelszín
kisugárzással hűlni kezd. Ugyanígy kedvező
légkör fordulhat elő a napfelkelte előtti
órákban, még mielőtt a felszín melegedni
kezd. Inkább a hajnali órák azok, amikor
jobb eséllyel kifoghatunk használható
seeinget, ehhez azonban fel kell tudni
kelni�

Hogyan
tervezzük előre a fotózandó holdi objektumokat?
Mivel a legkontrasztosabb alakzatok mindig
a terminátor közelében találhatók, kézenfekvőnek
tűnik, ha végigpásztázzuk ezt a területet,
és egy látványos kráterre akadva felvételt
készítünk róla. Azonban így könnyen előfordulhat,
hogy éppen a legérdekesebb részletek felett
siklunk el! Lehet, hogy ha csak egy kicsivel
odébb állítjuk a kamerát, akkor egy érdekes
dóm, rianás vagy más kisebb alakzat kerülhetett
volna a látómezőbe. Tehát érdemes előre
készülnünk arra, hogy adott colongitúdónál
és librációnál mire számíthatunk. Jó kiindulási
alapot találhatunk ehhez a Meteor 2004/7-8.
számában megjelent Charles A. Wood: "A
Hold 100-szor" című írásban, amely
a feltűnő objektumok mellett számos apróbb
érdekességre hívja fel a figyelmet

A
Clavius-kráter déli librációnál; falára települve látható a Porter- és
a Rutherford-kráter, valamint a belsejében sok kisebb
kráter.    

     


Az Egyenes Fal (Rupes Recta), a Birt-kráter és a Birt-rianás fogyó holdnál.

A
továbbiakban leírom az általam kialakított
kamerázási folyamatot, amely csupán egy
szubjektív vélemény, és bizonyára akadnak
ennél lényegesen kifinomultabb módszerek
is. Első lépés a kamera tájolása, amely
a későbbi beazonosításokat lehetővé teszi.
Erre általában Antonín Rükl Mondatlasát
használom, de más részletes holdtérkép is
megteszi. Ez két okból is praktikus: egyrészt
a Hold forgástengelye az égi észak-déli
iránnyal általában nem esik egybe, másrészt
a holdi észak-déli irányt követve a pólusok
felé a kamerát állandóan forgatni kellene.
Így, az atlasz alapján a holdi kelet-nyugatot
a kamerában vízszintesre állítom, ugyanis
a Mondatlas is végig ezt a tájolást követi.
Az már ízlés kérdése, hogy észak vagy dél
van felül. Jómagam, valószínűleg a vizuális
észlelési múltból fakadóan, délt állítom
felülre. A tájolás után következik a pontos
élességállítás. Azért nem fordítva, mert
ha egy kicsit is elforgatjuk a kamerát,
akkor bizonyosan elmászik az élesség. Az
élességállítást én egészen egyszerűen szemre
végzem. Tehát folyamatosan figyelem a feltűnő
apró felszíni részleteket, és amikor stabilan
a legtöbb látszik, ott a fókusz. Ez a módszer
talán egy kissé fapadosnak tűnik, ugyanis
sokféle fókuszálási eljárás ismeretes. De
használható!

Szóljunk néhány szót a kamera beállításairól.
10 képet veszek fel másodpercenként, ennél
többet felesleges. Egy avi fájl 1000-1500
képet tartalmaz, ami 640×480 felbontásban
még kezelhető méret. Ugyanarról a területről
több avit érdemes ugyan készíteni, de a
kész képeket átlagolni nem tudjuk, mert
az árnyékok elmozdulása már néhány perc
alatt észrevehető. A többi lehetséges állítható
paramétert (gain, expozíciós ido, szaturáció,
gamma, fényesség) mindig az adott objektumhoz
méretezem, hogy az már a monitoron nézve
is a lehető legtetszetősebb legyen. Például
egy terminátortól távolabbi kis alakzat,
és egy nagy kráter egészen eltérő beállításokat
igényelhet. Átlagos esetben a felsorolt
paraméterek 25 cm-es Cassegrain esetében
f/14,2 fényerőnél rendre: 10%, 1/33, 80%,
10%, 80%. De ezek más műszernél egészen
különbözőek is lehetnek. A fehéregyensúlynál
a Hold felszínét egy kissé zöldes árnyalatúra
színezem, ami a vizuális látványra emlékeztet.
De sokan fekete-fehérben fotóznak, ami megfelel
a holdtalaj valós színének. Egy kész avi
fájl a későbbiekben már fekete doboznak
számít; a képfeldolgozás folyamán már nem
tudunk kihozni belőle olyan információt,
amit nem rögzítettünk az ég alatt, tehát
ezen áll vagy bukik minden.

A képfeldolgozás fázisában a leválogatási
kritériumot érdemes szigorúra állítani;
nálam ez legalább 97%. Miután a Registax
sorba rendezte a használható képeket, még
ezekből is érdemes egy manuális szelektálást
végezni, ugyanis a program benne hagy gyengébb
minőségű képeket, és azok elmoshatják a
finomabb részleteket. Ha legalább 20-30
éles képünk van, abból már egy finom maszkolással
nagyon szép végső képet készíthetünk. Természetesen
minél több jó képet tudtunk felvenni, annál
jobban bírja a kép a feldolgozást. A végső
feldolgozást a Registax Linear állásában
az egyes csúszkával kezdem, majd onnan haladok
a felfelé. Végül érdemes még a kép méretét
kissé megnövelni, ameddig a részletek élesek
maradnak.

A képek tárolása és későbbi kezelhetősége
miatt célszerű az objektum nevét és a készítés
idejét megjelölni a fájlnévben. Például:
Tycho_041105_0415_Lat.jpg. Így a későbbiek
folyamán is tudjuk, hogy az adott objektumot
éppen milyen megvilágításnál örökítettük
meg.   


Az Eratosthenes-, a Stadius- és a Copernicus-kráter: három, egymástól egészen eltérő morfológiájú alakzat.    
     

A Hédervári-kráter.    

Valamennyi felvételt a szerző készítette, egy 25 cm-es, f/14,2-es Cassegrain-távcsővel és Philips ToUcam Pro webkamerával.

A
már említett százas listához ráadásként
még hozzátennék egyet, amelynek megfigyelése
nehézségét figyelembe véve valahova a
felsorolás végére kívánkozik. A Hédervári
Péterről elnevezett kráterről van szó,
amelyet 2004. április 28-án 20:35 UT-kor
sikerült kameravégre kapni. Csak akkor
érdemes próbálkoznunk vele, ha a Hold
centrálmeridiánjának szélessége a maximális
negatív érték (-6°50′) közelében van,
tehát a librációs mozgás folyamán a déli
pólus felénk billen; így történt ez a
kép készítésének idején is. Az alakzat
észlelhetősége első negyed plusz-mínusz
egy nap környékén a legkedvezőbb, viszont
utolsó negyednél már korántsem ennyire
kedvező a megvilágítás; így inkább az
előbbit javasolhatom. A Rükl-atlasz Amundsen-A
elnevezésű kráterként jelöli, amely az
ötös számú librációs térképen azonosítható;
némi térbeli képzelőerő sokat segít.

Ladányi Tamás

Forrás: Meteor 2004/12

Webkamera-célpont: a Hold

Napjainkra egyre szélesebb körben elterjedt a csillagászati képrögzítés egyszerű és olcsó eszköze, a webkamera. Könnyű kezelhetősége révén gyors sikerélményt remélhetünk tőle, de a használat folyamán kiderül, hogy minden egyes további képrészlet felfedése sok türelmet és munkát igényel. A kamera beszerzése után az első célpontok közé tartozik a Hold, amely hálás téma, ugyanis szinte azonnal megmutatják magukat a felszíni részletek a legkisebb távcsővel is, ami kellő lendületet adhat a további fotózáshoz. A képkészítés általános tudnivalóival nem kívánok részletesen foglalkozni; a témához a webcam.csillagaszat.hu honlapot ajánlom, amely kiváló segédanyagot szolgáltat az észleléshez.

Milyen távcsövet használjunk a webkamerázáshoz? Akár egy kis refraktorral is elkezdhetjük a munkát, amely kellően jó minőségű ahhoz, hogy Barlow-nyújtásra lehetőségünk legyen. Érdemes felkeresniDamian Peach honlapját, ahol gyönyörű képeket találunk a szerző legjobbjaiból, aki nagyobb műszerek mellett egy Vixen 80 mm-es fluorit apóval f/45 fényerővel Philips ToUcam Pro kamerát használ. Felvételei felveszik a versenyt a nagyobb távcsövekkel készült fotókkal. A felbontásnak azonban az átmérő határt szab! Minél nagyobb átmérővel kamerázunk, annál nagyobb felbontást érhetünk el, amelynek szűk keresztmetszete elsősorban a légköri nyugodtság és az optikai minőség. A hosszú fókusz mindenképpen előnyt jelent, ugyanis így nem kell annyit nyújtanunk, hogy kellően részletesen láthassuk égi kísérőnket. A fókuszt addig érdemes nyújtani, amíg a légkör engedi; de mindig hozzuk ki a maximumot az adott körülmények között!

Mikor észleljünk? Igaz ugyan, hogy a webkamera szolgáltatta folyamatos képrögzítéssel nagyobb eséllyel kaphatunk el nyugodt légköri pillanatokat, azonban az az igazi, ha olyan avi fájl születik, amely sok éles frame-et (képet) tartalmaz. Fontos, hogy a Hold a horizont felett minél magasabban legyen, és ehhez kellően nyugodt légkör társuljon. Érdemes a delelés környékén járó Holdra vadásznunk, és lehetőleg a deklinációja is pozitív legyen. Kitűnő nyugodtság adódhat a teljes sötétség beállta előtt még szürkületi időszakban, mielőtt a napközben felmelegedett földfelszín kisugárzással hűlni kezd. Ugyanígy kedvező légkör fordulhat elő a napfelkelte előtti órákban, még mielőtt a felszín melegedni kezd. Inkább a hajnali órák azok, amikor jobb eséllyel kifoghatunk használható seeinget, ehhez azonban fel kell tudni kelni�

Hogyan tervezzük előre a fotózandó holdi objektumokat? Mivel a legkontrasztosabb alakzatok mindig a terminátor közelében találhatók, kézenfekvőnek tűnik, ha végigpásztázzuk ezt a területet, és egy látványos kráterre akadva felvételt készítünk róla. Azonban így könnyen előfordulhat, hogy éppen a legérdekesebb részletek felett siklunk el! Lehet, hogy ha csak egy kicsivel odébb állítjuk a kamerát, akkor egy érdekes dóm, rianás vagy más kisebb alakzat kerülhetett volna a látómezőbe. Tehát érdemes előre készülnünk arra, hogy adott colongitúdónál és librációnál mire számíthatunk. Jó kiindulási alapot találhatunk ehhez a Meteor 2004/7-8. számában megjelent Charles A. Wood: "A Hold 100-szor" című írásban, amely a feltűnő objektumok mellett számos apróbb érdekességre hívja fel a figyelmet

{mosimage}

A Clavius-kráter déli librációnál; falára települve látható a Porter- és a Rutherford-kráter, valamint a belsejében sok kisebb kráter.    

      

{mosimage}
Az Egyenes Fal (Rupes Recta), a Birt-kráter és a Birt-rianás fogyó holdnál.

A továbbiakban leírom az általam kialakított kamerázási folyamatot, amely csupán egy szubjektív vélemény, és bizonyára akadnak ennél lényegesen kifinomultabb módszerek is. Első lépés a kamera tájolása, amely a későbbi beazonosításokat lehetővé teszi. Erre általában Antonín Rükl Mondatlasát használom, de más részletes holdtérkép is megteszi. Ez két okból is praktikus: egyrészt a Hold forgástengelye az égi észak-déli iránnyal általában nem esik egybe, másrészt a holdi észak-déli irányt követve a pólusok felé a kamerát állandóan forgatni kellene. Így, az atlasz alapján a holdi kelet-nyugatot a kamerában vízszintesre állítom, ugyanis a Mondatlas is végig ezt a tájolást követi. Az már ízlés kérdése, hogy észak vagy dél van felül. Jómagam, valószínűleg a vizuális észlelési múltból fakadóan, délt állítom felülre. A tájolás után következik a pontos élességállítás. Azért nem fordítva, mert ha egy kicsit is elforgatjuk a kamerát, akkor bizonyosan elmászik az élesség. Az élességállítást én egészen egyszerűen szemre végzem. Tehát folyamatosan figyelem a feltűnő apró felszíni részleteket, és amikor stabilan a legtöbb látszik, ott a fókusz. Ez a módszer talán egy kissé fapadosnak tűnik, ugyanis sokféle fókuszálási eljárás ismeretes. De használható!

Szóljunk néhány szót a kamera beállításairól. 10 képet veszek fel másodpercenként, ennél többet felesleges. Egy avi fájl 1000-1500 képet tartalmaz, ami 640×480 felbontásban még kezelhető méret. Ugyanarról a területről több avit érdemes ugyan készíteni, de a kész képeket átlagolni nem tudjuk, mert az árnyékok elmozdulása már néhány perc alatt észrevehető. A többi lehetséges állítható paramétert (gain, expozíciós ido, szaturáció, gamma, fényesség) mindig az adott objektumhoz méretezem, hogy az már a monitoron nézve is a lehető legtetszetősebb legyen. Például egy terminátortól távolabbi kis alakzat, és egy nagy kráter egészen eltérő beállításokat igényelhet. Átlagos esetben a felsorolt paraméterek 25 cm-es Cassegrain esetében f/14,2 fényerőnél rendre: 10%, 1/33, 80%, 10%, 80%. De ezek más műszernél egészen különbözőek is lehetnek. A fehéregyensúlynál a Hold felszínét egy kissé zöldes árnyalatúra színezem, ami a vizuális látványra emlékeztet. De sokan fekete-fehérben fotóznak, ami megfelel a holdtalaj valós színének. Egy kész avi fájl a későbbiekben már fekete doboznak számít; a képfeldolgozás folyamán már nem tudunk kihozni belőle olyan információt, amit nem rögzítettünk az ég alatt, tehát ezen áll vagy bukik minden.

A képfeldolgozás fázisában a leválogatási kritériumot érdemes szigorúra állítani; nálam ez legalább 97%. Miután a Registax sorba rendezte a használható képeket, még ezekből is érdemes egy manuális szelektálást végezni, ugyanis a program benne hagy gyengébb minőségű képeket, és azok elmoshatják a finomabb részleteket. Ha legalább 20-30 éles képünk van, abból már egy finom maszkolással nagyon szép végső képet készíthetünk. Természetesen minél több jó képet tudtunk felvenni, annál jobban bírja a kép a feldolgozást. A végső feldolgozást a Registax Linear állásában az egyes csúszkával kezdem, majd onnan haladok a felfelé. Végül érdemes még a kép méretét kissé megnövelni, ameddig a részletek élesek maradnak.

A képek tárolása és későbbi kezelhetősége miatt célszerű az objektum nevét és a készítés idejét megjelölni a fájlnévben. Például: Tycho_041105_0415_Lat.jpg. Így a későbbiek folyamán is tudjuk, hogy az adott objektumot éppen milyen megvilágításnál örökítettük meg.   

{mosimage}
Az Eratosthenes-, a Stadius- és a Copernicus-kráter: három, egymástól egészen eltérő morfológiájú alakzat.    
     
{mosimage}
A Hédervári-kráter.    

Valamennyi felvételt a szerző készítette, egy 25 cm-es, f/14,2-es Cassegrain-távcsővel és Philips ToUcam Pro webkamerával.

A már említett százas listához ráadásként még hozzátennék egyet, amelynek megfigyelése nehézségét figyelembe véve valahova a felsorolás végére kívánkozik. A Hédervári Péterről elnevezett kráterről van szó, amelyet 2004. április 28-án 20:35 UT-kor sikerült kameravégre kapni. Csak akkor érdemes próbálkoznunk vele, ha a Hold centrálmeridiánjának szélessége a maximális negatív érték (-6°50′) közelében van, tehát a librációs mozgás folyamán a déli pólus felénk billen; így történt ez a kép készítésének idején is. Az alakzat észlelhetősége első negyed plusz-mínusz egy nap környékén a legkedvezőbb, viszont utolsó negyednél már korántsem ennyire kedvező a megvilágítás; így inkább az előbbit javasolhatom. A Rükl-atlasz Amundsen-A elnevezésű kráterként jelöli, amely az ötös számú librációs térképen azonosítható; némi térbeli képzelőerő sokat segít.

Ladányi Tamás

Forrás: Meteor 2004/12



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close