Mélyég kalauz V. Leláncolt Androméda

Az őszi égbolton a nyár elmúltával is tovább követhetjük a Tejút csapását, a Cepheus, Cassiopeia, Perseus csillagképekben, ahol a nyáriakhoz hasonló galaktikus objektumok (főleg nyílthalmazok) várnak ránk. Az őszi déli égbolt pedig a tavasziaknál jóval elhanyagoltabb galaxisoknak ad otthont.

Alámerülés a mélység óceánjába

Az ekliptika őszi szakaszán és attól délre, a legendák vízi élőlényei lakoznak, kijelölve az ég óceánját. Merüljünk most alá az égi vizekbe!

A Bak (Capricornus) mélyég-objektumokban rendkívül szegény, annak ellenére, hogy a Sagittariussal határos. Az M30 jelű gömbhalmaz kb. 7 magnitúdós és meglehetősen tömör maggal rendelkezik, s ez a mag már kis távcsövekkel látható. Kiterjedése 7-8 ívperc, és szokatlanul fényes vörös óriás csillagokat tartalmaz, amelyek a magban és két abból kiinduló csillagláncban tömörülnek. Ezek már 8-10 cm-es távcsövekkel, 100x körüli nagyítással észlelhetőek, s képesek leszünk egy-két tucat fényes halmaztag felbontására is.

Nem kifejezetten látványos, de érdekes objektum a kb. 11m összfényességű NGC 6907-8 kölcsönható galaxispár a Bakban. A 6907 által épp bekebelezett 6908 magja fényes csomóként látszik a nagyobb, kannibál galaxis egyik torz spirálkarjában. Tóth Zoltán 51 cm-es Dobsonnal, 273-szoros nagyítással készült rajzán a 6907 magja közelében fellobbant SN 2008fq jelű szupernóva is jól látható.

A Vízöntő az egyik legkellemesebb őszi csillagkép, ahol jó pár látványos mélyég-objektum található. Mind közül a legismertebb a Csiga- (Helix-) köd, az égbolt legközelebbi és legfényesebb planetáris köde. Az upsilon Aqr közelében, -20 fokos deklináción lévő köd kb. 6-6,5 magnitúdós, 12’ kiterjedésű, kissé elliptikus folt. 10×50-es binokulárral falusi égen majdnem negyed fokos korong, belső részletek nélkül, kellemes csillagkörnyezetben. 10 cm-es távcsővel halványan derengő, vaskos karika, mely OIII szűrő hatására megtáltosodik. 20 cm-es reflektor kis nagyítás és OIII (vagy UHC) szűrő használatával gyönyörűen mutatja szerkezetét.

A Helix-köd Horváth Attila felvételén

A Vízöntő másik planetáris köde az NGC 7009, vagy Szaturnusz-köd. Fényessége 8 magnitúdó körüli, de kiterjedése csak kb. 20”, így kis nagyításokkal csak egy ragyogó, zöldes csillag. A nevét adó, két oldalra nyúló „fülek” 20-25 cm-es távcsövekkel, 150-200x-os nagyítással válnak biztosan láthatóvá, míg a köd lapos, hatszög alakja nagyon karakteres lehet kisebb műszerekkel is.

Az NGC 7009 (Szaturnusz-köd) 250/1200-as Dobson-távcsővel, 300x-os nagyítással, UHC szűrővel. Sánta Gábor részletrajza

Három Messier-objektum, az M2, M72 és M73 található az Aquarius területén. Az M2 nagy, klasszikus gömbhalmaz, 6-6,5 magnitúdós fényessége kb. 10’-es területen oszlik szét, magja felé közepesen sűrűsödik. A távcsövekben egy ezüstös, koncentrált, de csillagszerű magot nem mutató fényfolt, mely 10 cm felett kezd el bomlani, 13 cm-es távcsővel már tucatnyi tagja figyelhető meg a grízes háttéren.

Bakos Gáspár rajza az M2-ről (11T, 50x, LM=52′)

Az M2 nagy nagyítással (Sánta Gábor, 13T, 163x)

Az M72 is gömbhalmaz, de fényessége csak 9 magnitúdó, átmérője 4-5 ívperc. Sokkal kisebb és lazább nagy testvérénél, ezért 10 cm-es műszerrel ugyanúgy elkezd felbomlani, mint az M2, felszínén semmiféle sűrűsödést nem látunk, a magvidéket néhány nagyobb csomó uralja. Kis távcsövekkel nagyon sejtelmes objektum. Közelében egy aprócska, 8,9m-s csillagnégyest, az M73 jelű aszterizmust találjuk. Charles Messier annak idején három vagy négy csillag ködös halmazának írta le, de fotókon csak a 4 csillag látszik, ködnek nyoma sincs. Valószínű, hogy a csillagok mindegyike eltérő távolságban helyezkedik el, s csak véletlenül látszanak egy irányban.

Jó néhány fényes galaxist is rejt ez az égterület, közülük a legfényesebb az NGC 7606 (lásd a szeptemberi Meteor Jelenségnaptárában). Közelében találjuk a hasonló fényességű, kölcsönható galaxist, az NGC 7727-et, melynek torz alakját valószínűleg a közeli NGC 7724-gyel való kapcsolata okozta, az égitest 11m-s fényessége okán 10 cm-es távcsővel kényelmesen elérhető, 20 cm-es műszer alakját szabálytalannak mutatja. A kissé délkeletre lévő NGC 7723 valamivel halványabb, SBb típusú spirálgalaxis. A Csiga-köddel egy deklináción, attól nyugatra látszó NGC 7184 5×1’-es, kissé 11m alatti fényszivar, amely 15 cm-es átmérővel már megmutatkozik.

A Cet (Cetus) az őszi ég legnagyobb csillagképeinek egyike. Területén ezért sok objektum található, zömmel galaxisok, de egy fényes planetáris köd, az NGC 246 is gazdagítja a repertoárt. Ez a köd 3-4’ átmérőjű, 8m-s kerek foltként már 5 cm-es távcsővel, 20x-os nagyítással érzékelhetővé válik. Nagyobb távcsövekkel a ködfelszínre vetülő 11-12m-s csillagokat is észrevehetjük, melyek miatt hosszú ideig nyílthalmazként tartották számon. Ezek egyike a központi csillag az égitest szimmetriacentrumában. 25 cm-es távcső kis nagyítással felbontatlan nyílthalmaznak mutatja, ha nagyobbra váltunk, és UHC vagy OIII szűrőt használunk, a köd gyűrűs szerkezete is feltárul.

Környékén több fényes galaxis gyülekezik, a legszebb, de sajnos legnehezebben látható a -21 fokos deklináción lévő NGC 247. A 9 magnitúdós galaxis majdnem 20×5 ívperces, megfigyeléséhez vagy nagyon kis nagyítást, vagy nagy műszert kell használni (persze a legjobb a kettő kombinációja). Jó égen a spirálgalaxis nagy foltjai és csomói láthatóak 25 cm-es átmérővel, különösen érdekes az északi peremen lévő HII régió. Az alig 9 millió fényévre lévő csillagváros a közeli Sculptor-galaxishalmaz tagja, mely a miénkhez hasonló kisméretű, szomszédos csoportosulás.

Szintén a Sculptor-csoport tagja a fényes NGC 7793 a Sculptor csillagképben. A galaxis -32 fokos deklinációja először riasztó lehet, de jó átlátszóságú éjszakákon mégis érdemes eme nagy felületi fényességű csillagváros felé fordítani távcsövünket, melyet G. P. Bond Harvardból(!) fedezett fel 1850-ben. Sánta Gábor rajza 25 cm-es Dobsonnal, 60-szoros nagyítással készült, Szegedről.

A Cet keleti részében számos fényes galaxis található, amelyek egy kb. 60 millió fényévre, azaz a Virgo-halmaz távolságában (de azzal ellentétes irányban) lévő, laza galaxishalmazt (vagy inkább halmaz-csoportot) alkotnak. A csoport legnagyobb és legfényesebb galaxisa az M77. A 8,9m-s galaxis belső része csupán 2,5 ívperces, de rettentő halvány külső spirálkarjai méretét 6’-re növelik. Ezeket a karokat nagy távcsővel is igen nehéz megpillantani. Az M77 a Seyfert-galaxisok (erős UV-emisszióval rendelkező csillagvárosok) egyik képviselője, fényes magját (mely általában jellemzi ezt a típust) kis műszerek is megmutatják. A delta Cetitől egy fokra látszó galaxis megtalálása semmi gondot nem okozhat, csakúgy, mint az M77-től fél fokkal ÉNy felé látható NGC 1055-öt is pofonegyszerű megtalálni két 6-7m-s csillag tövében. A 11m-s éléről látszó galaxis észlelése azonban közepes vagy nagy műszert, jellemzően 20 cm feletti távcsövet igényel. Az éléről látszó csillagváros porsávja esetleg jó égről, 25 cm felett észlelhető, de pozitív megfigyeléséről még nem tudok. Fotókon a galaxis kissé a tavaszi NGC 4565-re hasonlít.

Az M77 (jobbra) és NGC 1055 (balra) Éder Iván felvételén, melyet 30 cm-es reflektorral készített

A delta Cet-től 3 fokra DNy-ra, a híres Mira Ceti közelében található NGC 936 (10m, 3’) felkeresésére akár 7-8 cm-es távcső elegendő lehet. 15 cm-es távcső nagyon fényes, határozott küllőjét is megmutatja.

A Halak (Pisces) csillagszegény vidékének sivárságát csak néhány mélyég-objektum tompítja, nem jellemző rá a nagy gazdagság. Egyetlen Messier-objektuma az M74 (9,5m, kb. 7’), amelyet 15×70-es binokulár már elővárosi égen is nagy, homogén korongnak mutat, mely alig halványabb az M77-nél. Könnyű megfigyelhetősége itt véget is ér, hiszen a nagyítás növelését az átmérő növekedése nem kompenzálja, az M74 rettentő diffúz marad. Az ég állapota nagyon fontos, általában 30 fokos magasság alatt még 25 cm-es távcsővel sem vehető észre fényszennyezés mellett. Elővárosias egeken 20-30 cm-es műszerek már néhány nagyobb foltot is mutatnak a delelése táján járó galaxison. Fotókon az Sc típusú spirálgalaxis felemelően szép látvány.

Az M74 Cserna Antal fotóján (250/1250 Newton, Canon 350D, 10 x 5 perc, ISO800, Újhartyán)

Az M74-en kívül még egy lentikuláris és egy spirális rendszert említünk meg a Halak területéről. Az NGC 524 (típusa S0-a) még mérsékelten fényszennyezett égbolton is nagyon fényes és könnyű objektum 20 cm-es távcsövekkel, hiszen 10 magnitúdós fényessége alig 2-3’-es, teljesen kerek felületről származik. Az égitest erősen sűrűsödik csillagszerű magja felé. Az NGC 488 egy Sb típusú, 4×2,5’-es spirálgalaxis egy 11m-s előtércsillaggal, fényessége ennek is eléri a 10-10,5 magnitúdót, s 20 cm-es távcsővel nagyon szép látványt nyújt. Vékonyka, szorosan feltekert spirálkarjait csak fotókon lehet rögzíteni. A 120 millió fényév távolságban látszó galaxis típusának igen megtermett példánya, abszolút fényessége 3,2-szer múlja felül a Tejútrendszerét.

A Déli Hal (Piscis Austrinus) legszebb objektuma az 1,2 magnitúdós Fomalhaut (alfa PsA). A kicsiny, de jellegzetes alakú konstelláció egyetlen fényes mélyég-objektuma a hazánkból már többek által sikerrel észlelt NGC 7314 GX. A Cet és a csillagkép határánál látszó 11m-s, 3×1,5’-es égitestet 15 cm-es átmérőtől kereshetjük.

NGC 7314 GX PsA (Sánta Gábor, 25T, 133x)

A Sculptor (Szobrász) és a Fornax őszi estéken épp csak a déli horizont felett delel, ezért galaxisaikat általában nagyon nehéz észlelni. Megéri tenni erre egy kirándulást, hiszen itt található – még elég kedvező helyen, a Cet és a Scl határán – az égbolt harmadik vagy negyedik legfényesebb galaxisa (a Magellán-felhőket leszámítva), az NGC 253. A Sculptor-halmaz legnagyobb tagjának összfényessége 7m, mérete 30×6 ívperc, s így binokulárokkal is könnyű égitest. 5 cm-es refraktorral, 20x-sal falusi égboltról fél fokos inhomogén fényszivar. 20 cm-es távcső 100x-os nagyítással elővárosi égen spirális szerkezetét, foltos felszínét is megmutatja fényes magja közelében. Ezt a galaxist minden amatőrcsillagásznak látnia kell!

Az NGC 253, avagy Ezüstdollár-galaxis a Sculptorban. Sánta Gábor rajza 20 cm-es távcsővel, 67x nagyítással, 1 fokos LM-vel készült

A Sculptor területén van galaxisunk déli pólusa, így merőben szokatlan, hogy alig néhány fokra az NGC 253-tól egy gömbhalmazt találunk, az NGC 288-at. A 8 magnitúdós égitest a laza halmazok sorát gazdagítja, 10’-es felületén nem nagyon látható semmi sűrűsödés. Bontása 20-25 cm-es átmérő körül kezdődik.

A Fornax (Kemece) halvány csillagait alig lehet észrevenni. A béta For-tól 2 fokkal északra, -30 fokos deklináción látszó NGC 1097 a Fornax egyik legfényesebb galaxisa. A horgas spirálok egyik típusobjektuma hozzávetőleg 9m-s fényességgel ragyog, küllője már közepes műszerekkel is látható. Fényes csillagszerű magja van.

A Pegazus szárnyain

A mondabeli szárnyas ló, a Pegasus, az Andromeda, a Lacerta, Triangulum és az Aries mind ismert és kedvelt csillagkép, bennük számos egyedi és fényes mélyég-objektummal, de mégsem mondhatjuk azt, hogy a régió gazdag lenne látnivalókban.

A Pegazus csillagkép legfényesebb mélyég-objektuma a közel 6 magnitúdós M15, egy gömbhalmaz. Az epszilon Peg-től néhány fokkal északnyugatra lévő halmaz a legkisebb távcsövekkel is egy kicsiny, sűrű, ezüstös foltnak látszik. Erős maggal rendelkezik, melyet nagy nagyításokkal is majdnem csillagszerűnek látunk. Fényességéhez képest kicsi, kb. 7-8’-es méret társul, ezért nem szabad fukarkodnunk a nagyítással. Még 15-20 cm-es műszerekkel is legalább 100x-os nagyítást kell használnunk, hogy grízességnél többet lássunk: a halmaz egyedi csillagait.

Az M15 GH Peg Hamvai Antal rajzán (20T, 75x, LM=38′)

…és Lázár József felvételén (13L, Canon 300D, 5 x 4 perc, ISO 400, Agárd)

A csillagkép legfényesebb galaxisa a Lacerta határa közelében, északon ragyogó, 9,5m-s NGC 7331. A 45 millió fényév távol lévő, közel éléről látszó spirálgalaxis 10 cm-es távcsövekkel kísértetiesen emlékeztet az Androméda-galaxis kistávcsöves látványára. 25’-cel délkelet felé a Stephan-kvintett néven ismert kicsiny, de híres galaxiscsoport 13-14m-s tagjai jó égen 15 cm-es műszerrel egy nagyobb, kb. 12m-s folttá összeolvadva láthatóak. Egyedi galaxisainak elkülönítéséhez nagy nagyítás és kissé nagyobb távcső szükséges.

Az NGC 7331 GX Peg és a mögötte lehelyezkedő kicsiny galaxishalmaz Tobler Zoltán 25 cm-es távcsővel készült felvételének részletén…

…Kereszty Zsolt LRGB CCD-felvételén…

…és Lovró Ferenc rajzán (30T, 100x)

Az NGC 7332-7339 GX-páros, Peg (Lovró Ferenc rajza)

A gyönyörű szerkezetű küllős spirálgalaxis, az NGC 7479 Cserna Antal asztrofotóján. Vizuálisan már közepes méretű távcsövekkel is érzékelhető a két szép spirálkar a fényes mag körüli, elnyúlt ködösségben.

A Lacerta (Gyík) egy kedves kis csillagkép a Tejút peremén, a Pegasus és a Cepheus között. Területén két fényesebb és számos halvány nyílthalmaz található, de több (halvány) planetáris köd és egy-két galaxis is színesíti a repertoárt. Itt most csak halmazairól beszélünk. Az NGC 7243 az alfa Lac és a pi Cyg között, távolságuk 1/3-ánál található, fényessége kb. 6m, de csillagokban szegény és átmérője is 20’. Ezért csak binokulárokkal, vagy 30x nagyítás alatti okulárokkal észleljük. Szép objektum, de a Tejút többi nyílthalmazához képest nem kiemelkedő. Hasonló méretű, de halványabb (mindössze 7m-s) a 2 Lac-tól 2,7 fokkal nyugatra elhelyezkedő NGC 7209. Környezetétől eléggé elkülönül, 10m-s tagok alkotják. Binokulárral, sötét égboltról ez a két halmaz viszonylag megnyerő látványt nyújt. nA Gyík két halványabb nyílthalmaza a sok közül a Cepheus határánál lévő NGC 7245 és IC 1434. Mindkettő látható 10 cm-es távcsővel, mivel fényességük 9m körüli, átmérőjük pedig 4-6 ívperc. A távcsőben különösen az IC 1434 emlékezetes: a sűrűsödés nélküli folt felületén változatos csomósodások figyelhetőek meg, sőt, nyugati oldalán egy sötét beharapás is kivehető.

Az őszi esték legfőbb sztárja az égbolt – a Magellán-felhők után – legfényesebb galaxisa, az M31 (Androméda-galaxis). Szabad szemmel is könnyű zsákmány 3,5m-s fényessége miatt, binokulárokkal a határozott, ovális magot két oldalról messze elnyúló lebenyek kísérik, a galaxis közelében pedig a 8-9m-s kísérőket, az M32-t és M110-et találjuk. A műszerátmérő fokozásával előtűnnek az északi peremen futó porsávok és a legfényesebb, NGC 206 jelzést viselő csillagfelhő is. A galaxis megfigyelésének nem a távcsőméret, hanem a jó égbolt az egyetlen feltétele, 15 cm-es műszerekkel, 20x-30x-os nagyítással a fényképeken látható részletek nagy részét képesek leszünk érzékelni, bár csak hosszas szemlélődéssel, türelemmel. Az Androméda-galaxis pontos lerajzolása a vizuális mélyég-észlelők legnehezebb feladata. 20 cm feletti távcsövek birtokosai a galaxis gömbhalmazait is felfedezhetik: a legfényesebb, G1 jelű, kb. 20”-es halmaz 13m körüli, de 14m-s fényességük miatt a G76, G78, G272, G185 is jó célpont lehet.

Az Androméda-galaxis 15 cm-es tükrös távcsővel. A rajz 1999-ben, több nyárvégi és ősz eleji éjszakán készült. Szabó Gábor munkája, a látómező kb. 2 fok

Az M31-32-110 triumvirátus Horváth Attila Róbert felvételén (12,7T, módosított Canon 30D, 48 x 5 perc, ISO 800, Győr)

Mitológiai érdekessége ellenére az Androméda csillagkép az M31-en kívül nem tartogat sok látványos mélyég-objektumot. A 13 And mellett kereshetjük a 8m-s, de alig 20” körüli, erősen kékeszöld színű planetáris ködöt, az NGC 7662-t. Színe nagy nagyításokkal is látványos marad, ezért kapta a Kék Hógolyó elnevezést. A kicsiny, de fényes köd jól bírja a nagyítást, szerkezete 200x körül kezd látszani: egy belső, fényesebb, egy helyütt megszakadó ovális gyűrűt látunk, mely éles peremű, fényes, lapult korongba ágyazódik.

Az NGC 7662 PL And Tóth Zoltán rajzán (51T, 409x)

Az NGC 752 egy 5m-s nyílthalmaz, mely sötét égen könnyedén látszik szabad szemmel a gamma And-tól kissé délre. A 45 ívperces halmaz gyengén sűrűsödik, komponensei 8-11m-sak. Binokulárral a halmaz mellett több csillagívet is látunk, melyek hatására a halmaz összképe egy szarvakkal ellátott bikafejre emlékeztet. Igen látványos távcsöves objektum, de nem szabad nagy nagyítással észlelni.

NGC 752 NY And Sánta Gábor rajzán (11T, 20x)

Egyetlen galaxist kell még kiemelnünk, az NGC 891-et. Sok amatőr jól ismeri és az asztrofotósok is kedvelik, de vizuálisan nem igazán látványos. Az is ritkaságszámba megy, ha 10 cm-nél kisebb műszerrel megtaláljuk, bár látták már 6 cm-es refraktorral is. Inkább 15 cm körül érzékelhetjük 12×1,5’-es megnyúlt foltját, melynek felületi fényessége igen alacsony a szimmetriatengelyében húzódó kontrasztos, sötét porsáv miatt, mely 20-25 cm-es távcsövekkel lesz láthatóvá.

Szitkay Gábor felvétele az NGC 891 GX And-ról, az A*P*O Csillagvizsgáló 40 cm-es főműszerével. A képfeldolgozást Éder Iván végezte

A Háromszög (Triangulum) az egyik legkisebb, legszabályosabb csillagkép, amelyben egy fényes és számtalan 10-12m körüli galaxis rejtőzik. Az M33-at senkinek sem kell bemutatni: a Lokális rendszerbe tartozó harmadik nagy spirál több mint egy fokos területet foglal el az égen, de felületi fényessége elég alacsony. Sötét égboltról szabad szemmel is látható, hiszen fényessége kb. 5,5 magnitúdó. Még közepes égen is megmutatja egy szimpla 10×50-es binokulár, de tény, hogy az M33 észlelése igen sötét eget kíván, ha bármi részletet akarunk látni benne. Egy 8 cm-es lencse a kicsiny, középső, kerek centrum környezetében több vaskos, inhomogén területet fed fel. A külső részeken egy 11m-s csillag közelében találjuk a bő egy ívperces és kb. 10m-s NGC 604-et, mely a galaxis, és egyben az egész Lokális Rendszer legfényesebb HII régiója, tömege egy kisebb törpegalaxiséval egyenlő. Az NGC 604 – ha tudjuk, hol keressük – 6-7 cm-es lencsés távcsövekkel, közepes nagyításokkal elérhető, nagy műszerek részleteket is mutatnak benne. A galaxist kitartóan (30-60 percig) vizsgálva 8 cm-nél nagyobb műszerünkkel (40x körüli nagyítással), annak peremén meglepetten fedezünk fel nagyobb foltokat, kinyúlásokat. Ezek a darabok a spirálkarok messzire kinyúló területei. A spirális struktúra nem is áll össze egységes egésszé, hacsak nem vagyunk nagyon gyakorlottak. Ennek hiányában 15 cm körüli távcső a legkisebb, mellyel a spirálkarok láthatóak, de arra vigyázzunk, hogy kisebb nagyítással még összemosódnak a karok, nagy nagyítással már elhalványulnak.

Az M33 Éder Iván felvételén…

…és Pósán Tibor fotóján

A Kos (Aries) jellegében a Háromszöghöz hasonlít: kevés fényesebb csillag, egy-két fényes mélyég-objektum és sok halvány, 12m alatti galaxis. A Dolidze-Dzimselejsvili 1 jelű 7m-s nyílthalmaz a pi Ari melletti háromszög alakú csillagcsoport: alig fél tucat csillaga 8-10m közötti. A csillagkép galaxisai közül a legfényesebb a 7 cm-es apertúrával épp, hogy látható NGC 772. A gamma Ari-tól 1,4 fokkal keletre látható galaxis rettentően diffúz megjelenésű 10,3m-s fényessége és 4×2’-es mérete miatt. Érdekessége egyik túlfejlett, fényes spirálkarja, illetve 12,8m-s kísérőgalaxisa, az NGC 770, melyet 10 cm-es távcsővel könnyedén látni lehet, hisz átmérője alig fél ívperc. A rendszer 100 millió fényévre található.

Kassziopeia királynő trónusánál

Az őszi Tejút sávjában tovább folytatódik a nyáron megszokott objektum-gazdagság, a terület magas deklinációja (+40-60 fok) révén már nyáron is látható, jelentős része cirkumpoláris.

A Cepheus (Cefeusz) ötszög alakú „házikója” tövében a Tejút egyik legnagyobb mélyég-objektuma, az IC 1396 tanyázik. A 3 fokos kerek emissziós köd közepén az azonos jelű 3-3,5m-s nyílthalmaz foglal helyet, észlelése könnyű, binokulárokkal igen látványos Y alakú csillagcsoport. A köd csak nagyon sötét égbolton és 10x alatti nagyítással, lehetőleg UHC vagy OIII szűrővel észlelhető, lefotózni valamivel könnyebb, ahogy arról a sok hazai felvétel is tanúskodik.

Az IC 1396 területén találhatjuk a híres Van den Berg 142-t, avagy az Elefántormány-ködöt. Éder Iván felvétele (13L, átalakított Canon 350D, Lumicon DeepSky, 33 x 10 perc, ISO 800, Ágasvár).

A Hattyú határához közel fekszik az NGC 6939 és 6946 kettőse: előző egy 7m-s, sűrű nyílthalmaz, utóbbi egy 9m-s, 8’-es küllős spirálgalaxis, mely 18 millió fényévre található. A galaxis kis távcsövekkel is látszik, spirálszerkezetének megfigyeléséhez 20 cm-es távcső elegendő. Sokszor nagyon nehéznek tartják, holott inkább a közepes kategóriába sorolható. Jó égen 10×50-es binokulár is megmutatja.

Az NGC 6946 GX Cas Ábrahám Tamás fotóján (20T, Canon 400D, 31 x 1 perc, ISO 800, Zsámbék)

Az NGC 7023 (Írisz-köd) a béta Cep-től 3,3 fokkal DNy felé található, s egy 7m-s csillagot vesz körbe. 15’-es derengését egyesek nagyon nehéz objektumként írják le, de valójában összfényessége 7m ennek a reflexiós ködnek, s 5 cm-es távcsövekkel sötét égboltról kitűnően látható, sőt, némi egyenetlenség is érezhető a felszínén. 15 cm-s műszerekkel, közepes nagyítással számos filamentet is észlelhetünk benne. Hasonló reflexiós köd kapcsolódik az NGC 7129-hez is a „házikó” belsejében, erről Jelenségnaptárunkban olvashat.

Az Írisz-köd Pósán Tibor felvételén…

…valamint Kiss Péter (11T)…

…és Szabó Gábor (15T) rajzán

NGC 7129 NY+DF Cep (Szabó Gábor, 15T)

A Cepheus nyílthalmazai rendkívül látványosak. A teljesség igénye nélkül mutatunk be néhányat közülük. Az NGC 7160-at alig tucatnyi fényes csillag alkotja, együttesen 6m-val ragyognak. Sokkal sűrűbb a nyílhegy alakú, 7,5m körüli NGC 7510, átmérője 3,5 ívperc, kisebb távcsövekkel ezüstös, grízes háromszög, mely csak 100x felett kezd el jobban bomlani. Az epsilon Cep közelében ragyogó ugyanekkora NGC 7235 hajszállal még fényesebb, kevesebb tagot tartalmaz, de így is nagyon halmazszerű. Két fényes csillagával kissé a Bagoly-halmazra emlékeztet. Messze északon (deklinációja +85) az NGC 188 az év bármely szakában megfigyelhető, nem süllyed 40 fok alá. A 8m-s 10’-es halmaz igen laza szerkezetű. Érdekessége, hogy talán a legöregebb nyílthalmaz a maga 5 milliárd éves korával. 10 cm-es távcsővel 12m alatti tagjai közül csak néhány látható, a ködösség nagyobb foltokra bomlik.

NGC 7160 NY Cep, Ábrahám Tamás

Az NGC 7510 és King 19 nyílthalmazok Sánta Gábor rajzán (10T, 80x)

NGC 7235 NY Cep (Sánta Gábor, 22T, 133x)

Az NGC 7380 egy 7m-s, 9’-es laza halmaz és egy nagyobb, fényes emissziós-reflexiós köd együttese. Sötét égbolton a 30×15’-es köd észlelése 10 cm-es távcsővel, kis és közepes nagyítással gyerekjáték, de érdemes UHC vagy (nagyobb távcsöveknél) OIII szűrőt alkalmazni.

Az NGC 7380 NY+DF Cep Éder Iván felvételén, melyet 13 cm-es TMB apokromáttal készített

Az NGC 7538 egy 6×8’-es emissziós ködöcske, amely a Cassiopeia határánál, az M52 és a Buborék-köd közelében található. A köd kb. 9-10m-s, elegendően fényes ahhoz, hogy 10 cm körüli műszerek megmutassák. Felszíne csomós, pereme szokatlanul éles, közepén két 11m-s csillag ül. A csillagkép negyedik fényes emissziós köde a Sharpless 132 (RW Cep köde), amelynek felületi fényessége az IC 1396-hoz hasonló és mérete is 1,7-2 fok. Az eps Cep-től DK-re alig egy fokkal található köd észleléséhez 20x alatti nagyítást és UHC vagy OIII szűrőt ajánlunk, de digitálisan ezt is könnyű megörökíteni, bár az IC 1396 árnyékában asztrofotósaink gyakran elfeledkeznek erről a ködösségről.

NGC 7538 NY+DF Cep (Sánta Gábor, 10T, 80x)

A Cepheus különleges látványossága az egyik legfényesebb planetáris köd, a 10m feletti, 1’-es NGC 40. Adatainak megfelelően rendkívül könnyen látható, kerek folt, benne a legtöbb távcső megmutatja 11m-s központi csillagát. A köd pereme két oldalon fényesebbnek tűnik a gyűrűs szerkezetnek megfelelően, de a gyűrű nem fut körbe.

NGC 40 PL Cep (Sánta Gábor, 22T, 300x, OIII szűrő)

NGC 7354, a Cepheus elfeledett planetáris köde. Talán a katalógusokban közölt, 13m-s fotografikus összfényesség riasztja el az észlelőket tőle, pedig már közepes méretű távcsövekben is megmutatja érdekes szerkezetét. Sánta Gábor rajza 13 cm-es Newtonnal, 163-szoros nagyítással, UHC szűrővel készült.

A Kassziopeia (Cassiopeia) nagy W-je (M-je) sokak, még a laikusok számára is azonnal felismerhető, a távcsöves észlelő számára pedig galaktikus objektumok megdöbbentően gazdag választékát kínálja. Az M52 10’-es 6,5m-s nyílthalmaz, sűrű és szép, felbontását 10 cm-es távcsőtől remélhetjük, de kisebb eszközök is grízesnek mutatják. Közelében található az NGC 7635 jelzést viselő 15×5’-es emissziós köd. A belsejében található intersztelláris buborék (azaz egy Wolf-Rayet csillag által lefújt gázhéj) miatt az egész ködöt – helytelenül – Buborék-ködnek nevezik, holott ez a név csak a belső területre vonatkozik. A 3,5’-es gyűrűszerű struktúra a 8,7m-s megvilágító csillag körül a legfényesebb, átellenes területei alig látszanak. A köd egésze 10 cm-es RFT-kkel általában látható (de nehéz), a Buborék felkeresését 15 cm-es távcsőtől remélhetjük, és elkél egy szűrő is. Fotósaink közkedvelt témája.

Az NGC 7635 DF Cas Klacsány Imre fotóján (15T, Canon 350D, 53 x 10 perc, ISO 800, Dunapataj). A kép felső harmadát a sűrű M52, és a jóval lazább Czernik 43 halmazok uralják

A Tejút sávjában további közkedvelt gázködök találhatóak, pl. az NGC 281 az alfa Cas-tól 1,5 fokkal K-re. A 7m-s objektum egy halmaz és egy köd együttese, megfigyelése kisebb távcsövekkel is könnyű: egy elnyúlt, ovális foltot fogunk látni részletek nélkül. 10-15 cm-es teleszkóppal, UHC szűrővel ebből az ovális foltból dél felé egy vaskos nyúlvány indul ki, így a köd alakja egy nagy V betűre vagy a régi idők számítógépes játékának „Pac-Man” (Csupaszáj) figurájára emlékeztet.

NGC 281 NY+DF Cas (Sánta Gábor, 11T, 20x)

A Perseus-Ikerhalmaztól észak felé található IC 1805-IC 1848 komplexum az őszi égbolt legnagyobb HII régiója. Előzőt jellegzetes alakja után Szív-ködnek nevezik, hozzá kapcsolódik az NGC 896 (IC 1795) jelű fényesebb gázköd és a Melotte 15, valamint NGC 1027 jelű nyílthalmaz. Együttes átmérőjük 3 fok körüli. Az IC 1848 „csak” 2×1 fokos, és felületi fényessége is magasabb, érdekes alakja miatt neve Embrió-köd. Belsejében ül az azonos jelű nyílthalmaz, valamint a Cr 33 és 34. Ezt az égitestet sikeresebben észlelhetjük vizuálisan is, 10x körüli nagyítással és OIII szűrővel. A komplexum összfényessége nagyon magas (talán 2-3 magnitúdó), ezért a Tejútban egy 5×2 fokos, két centrumú sűrűsödésként szabad szemmel is láthatóak. Az IC 1805 és a Perseus-Ikerhalmaz között nagyjából félúton a fényes (4-5m-s) és hatalmas (1 fokos) Stock 2-t figyelhetjük meg szabad szemmel és binokulárral.

Az IC 1805 Éder Iván fotóján

IC 1848 NY+DF Cas (Sánta Gábor, 8L, 19x, OIII szűrő)

A Cassiopeia nyílthalmazai legendás hírűek. Zömük nem Messier objektum, mivel a terület messze esik az ekliptikától, ahol az üstökösök feltűnni szoktak, s ahol Messier vadászott. Az NGC 7789 6m-s, 15’-es igen sűrű halmaz, benne 11m-nál halványabb tagok tucatjaival. Fényesebb, vörös óriás komponensei kis műszerekkel a felbontatlan ködösség felszínén ragyognak. Ezt a csillaghalmazt feltétlenül látni kell!

Az NGC 7789 NY Cas Bakos Gáspár rajzán (11T, 32x)…

…és Zseli József fotóján

A gamma Cas környékén tucatnyi halmazt kereshetünk fel, de közülük a legszebb az NGC 225. Tucatnyi sárgás, 10-12m-s csillag laza, jellegzetes alakú csoportja, mely a vdB 4 reflexiós köddel áll kapcsolatban. Az NGC 129 nagy (20’) és fényes (6,5m), de kissé szétszórt és jellegtelen csillagcsoport, csak kis nagyítással észleljük. A delta Cas-tól délre a fi cas mellett ragyog az ég egyik legszebb csillaghalmaza, az NGC 457. A 6 magnitúdós, 11’-es csoport a két fényes és néhány halványabb előtércsillaggal együtt a jellegzetes Bagoly-halmazt alkotja. Mindenféle távcsővel rendkívül látványos!

Az IC 59 és 63 reflexiós-emissziós ködkomplexumot a kék óriás gamma Cas gerjeszti fénylésre. Vizuális észlelésükhöz nagy távcső, és sötét ég szükséges. A felvételt Éder Iván készítette Ágasvárról (30T, átalakított Canon 350D, 46 x 5 perc, ISO 800)

NGC 225 NY Cas (Kovács Gábor, 20T)

Az NGC 457, avagy Bagoly-halmaz, a Cassiopeia csillagkép egyik legszebb nyílt csillaghalmaza. Tóth Zoltán rajza 27 cm-es Dobsonnal, 83x-os nagyítással készült, a LM mérete 30’

A delta Cas-tól keletre akadhatunk rá a látványos M103-ra, melynek érdekességét a két szélén látszó fényes előtércsillagok jelentik. Az északi az STF 131 jelű többes rendszer, melynek három tagja kisebb távcsövekkel is feloldható. A halmaz közepén egy fényes vörös óriás pöffeszkedik, színe 10 cm-nél nagyobb műszerekkel lenyűgöző látvány.

Az M103 (NY, Cas) Kovács Attila fényképén. A használ műszer 20 cm-es reflektor volt

A delta Cas és az M103 összekötő egyenesén tovább haladva ÉK felé nemsoká egy nagy, fényes csillaghalmazba botlunk, mely már kisebb műszerekben, közepes nagyításokkal szépen felbontható. Az NGC 663-ról van szó: háromszög alakú, jellegzetes égitest, mely 6,5-7m-s fényével uralja a környéket. 5 cm-es távcső fényes, grízes foltnak mutatja. Nem sokkal északabbra a 7,5m-s, sűrű NGC 654 ezüstös foltját vesszük észre egy 7m-s csillag tövében, délre ugyanekkora távolságban az NGC 659 kissé halványabb korongja tűnik elő a háttérből.

NGC 663 NY Cas (Tóth Zoltán, 27T)

Még két ismeretlenebb halmazt fogunk kiemelni: a Collinder 463 (koord. 01 48 + 71 45) egy 5m-s, 40’-es folt az 50 Cas közelében messze északon. A csillagcsoport rendkívül gazdag és környezetéből is kiemelkedő, többcentrumú sűrűsödés 9-12m-s komponensekkel. A másik a sokkal délebbre lévő, az omicron és ksi Cas-szal háromszöget alkotó Alessi 1 (más néven LeDrew 1, koord. 00 53 20 + 49 36). Mérete 25’, fényessége 6m körüli, egy 7m-s csillagot több tucat, 9-12m-s halmaztag vesz körbe háromszög alakban. Kis távcsövekkel rendkívül látványos, mindenképp keressük fel!

A Collinder 463 halmaz. Sánta Gábor rajza 11 cm-es reflektorral, 20-szoros nagyítással készült

Alessi 1 (= LeDrew 1) NY Cas (Sánta Gábor, 7L, 55x)

A Cas és a Cam határán fekszik 23′ méretű, 7m összfényességű Trumpler 3 (= Harvard 1) halmaz, amely a Trumpler katalógus egyk leglátványosabb, és legtöbbet észlelt objektuma. Sánta GÁbor rajza 8 cm-es refraktorral, 67-szeres nagyítással készült.

Ha már itt vagyunk, akkor az omicron Cas-tól nyugat felé egy fokkal észleljük le az NGC 185-öt. Ez a 9’-es, 9m-s elliptikus galaxis az M31 kísérője, attól 7 fokkal északra látszik. További 1 fokkal nyugatra a kissé halványabb és nagyobb NGC 147 található, mely szintén a nagy galaxis „vonzáskörzetébe” tartozik. Mindkettő nagyon alacsony felületi fényességű, és különös, hogy bár E típusúak, több nagytávcsöves észlelő gyűrűs szerkezetet figyelt meg a halojukban.

NGC 185 GX Cas (Kiss Péter, 11T)

A Perseus csillagkép elsősorban az Ikerhalmaz (NGC 869-884) révén ismert, melyet szintén nem kell bemutatni senkinek. A két szabadszemes halmaz-óriás fizikailag is összetartozik, s 7000 fényév távolságból köszönnek felénk. Az NGC 884 fél tucat vörös óriása színessé teszi a két halmazt, elsősorban 15 cm körül távcsővel, kisebb nagyítással tűnik fel ez a jelenség.

Az Ikerhalmaz Ábrahám Tamás felvételén (20T, Canon 400D, 8 x 1 perc, ISO 800, Zsámbék)

Szabó Gábor nagy látómezejű rajza az Ikerhalmazról és a Stock 2 halmazról (15T, 19x)

Sokkal fényesebb, de kevéssé ismert a Melotte 20 (alfa Per halmaz), mely 2,5 fokos, 1-2m-s szabadszemes csomó az alfa Persei tövében. Az M 34 5 magnitúdós, fél fokos nyílthalmaz, erős tömörüléssel a közepén. Különösen kis távcsövekkel, kis és közepes nagyítással élvezetes látvány. A negyedik látványosabb nyílthalmaz a 15’-es és 6m-s NGC 1528, amely egy lazább, ezüstös, grízes csomóként látszik kis távcsövekkel, s részben fel is bontható. A Perzeuszban ezeken kívül még sok nyílthalmazról beszélhetnénk, de ezek megkeresését az Olvasóra bízzuk.

Kifejezetten kistávcsöves, binokuláros látványosság az alfa Per halmaz (= Melotte 20). Sánta Gábor rajza 8 cm-es refraktorral, 15-szörös nagyítással készült.

Az M 34 nyílthalmaz (Sánta Gábor, 8L, 40x)

Emissziós és planetáris ködök terén is gazdag a Tejútnak e szakasza. Rögtön a legnagyobb és legnehezebb a Kalifornia-köd (NGC 1499): a 2,5×1 fokos, tömzsi köd 4-5m-s, de sugárzása elsősorban a vörös tartományba tolódott el, így vizuálisan nehéz észrevenni. 10-20x nagyítással a köd vaskos, megfoghatatlanul derengő ösvénynek látszik. Szűrő használata hasznos: H-Bétával észlelve sokat javul, sőt, még szabad szemmel is észrevehetővé válik. Az NGC 1491 sokkal könnyebb préda, hisz a 20’-es kerek haloba ágyazott 5’-es háromszögletű (egyesek szerint Y vagy virág alakú) foltja magas felületi fényességű, és 10 cm körüli távcsövekkel könnyen látható.

A Kalifornia-köd (NGC 1499) Éder Iván felvételén (20T, átalakított Canon 5DMkII, 47 x 5 perc, ISO 800, Pilis)

NGC 1491 DF Cas (Kiss Péter, 11T)

Az egyik legvitatottabb Messier-objektum az M76: sokáig az a nézet volt elterjedt, hogy ez a leghalványabb égitest a nagy üstökösvadász 110-es listáján. Az objektumokat egy 8 cm-es refraktorral végignézve az a felismerés ért meg bennem, hogy messze nem a legnehezebb, hanem az egyik legérdekesebb és viszonylag könnyen látható, megtalálható objektum (a legnehezebb Messier-objektum szerintem az M109 és M74). Az M76 a fi Per-től 50’-cel észak felé látszó 6,7 magnitúdós csillag mellett, 12’-re nyugat felé helyezkedik el. 12,2m-s fotografikus fényességadata távol áll a vizuális tapasztalatoktól. 8 cm-es távcsővel könnyedén látszik 2×1’-es bipoláris foltja, nagyobb távcsövekkel és szűrőkkel az innen kiinduló gázhurkok is megfigyelhetőek.

Az M76 Kovács Attila és Tobler Zoltán fotóin, valamint Sánta Gábor rajzán

Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg a csillagkép szenzációs galaxisait. Az NGC 1023 egy közeli (30 millió fényév távol lévő) galaxishalmaz egyik legfényesebb tagja (ide tartozik az NGC 891 is). A 9,5m-s lentikuláris galaxis meglepően aszimmetrikusnak látszik a kisebb távcsövekben (10 cm már fényesnek mutatja), nagyobbakban az aszimmetria eltűnik. Gazdag csillagmezejével az őszi ég egyik legszebb mélyég-objektuma. Ennek a halmaznak további 11-12m-s galaxisait a Perzeusz és Androméda határán szétszórva kereshetjük meg az atlaszok alapján.

Kiss Péter rajzán az NGC 1023 GX Per látható. Észleléséhez 11 cm-es „Mizárt” használt 96x-os nagyítással. A LM átmérője 25’

Az NGC 1023, ahogy Sánta Gábor látta 22 cm-es Newton-távcsővel, 96-szoros nagyítással

Van azonban egy sokkal távolabbi galaxiscsoport is a béta Per-től, az Algolnak nevezett fedési változótól keletre. A 12 magnitúdós NGC 1275 a szíve a 230 millió fényév távol látszó halmaznak. A fenti égitest másik jelölése Perseus A, azaz a csillagkép legerősebb rádióforrása. Az erős rádiósugárzás a galaxis aktív magjából származik, ahonnan – mint a rák lábai – ionizált gázfonalak törnek elő. A távcsőben sajnos mindebből nem sok látszik, a Per A szimpla ovális foltocska. 30-40 cm-es távcsövekkel a halmaz tucatnyi vagy még több tagja egy látómezőben figyelhető meg.

A Zsiráf (Camelopardalis, „Tevepárduc”) nem tartozik a fényes, könnyen felismerhető konstellációk közé, ezért néha azt hiszik, mélyég-objektumok sincsenek benne. Holott az ég eme kissé ismeretlen részén nagyon is gazdag az égi kínálat.

Kezdjük rögtön a sort az NGC 1502-vel, mely egy 6,5 magnitúdós, 7’-es csoportosulás az SZ (ejtsd: es-zé) Cam jelű változó- és kettőscsillaggal a középpontban. A kompakt halmaz egy látványos, 2 fok hosszú csillagsor, a Kemble-kaszkád végén ül. A területet binokulárral érdemes szemügyre venni. A halmaztól 1,3 fokkal délre a majdnem egy ívperces, fényes planetáris ködöt, az NGC 1501-et találjuk, megfigyelni kis távcsövekkel is lehetséges, 15 cm-es reflektor gyűrűs szerkezetét is megmutatja. A Cassiopeia és a Camelopardalis határán látható Stock 23 nagyon érdekes, trapéz alakú csillaghalmaz, melyet 7,5-11 magnitúdós tagok alkotnak. Különlegessége, hogy a halmaz négyszögén belül nem találhatóak csillagok.

Az NGC 1502 NY Cam Tóth Zoltán rajzán, 27 cm-es Dobsonnal

Stock 23 NY Cam (Sánta Gábor, 8L, 67x)

Több más csillaghalmaz mellett a Zsiráf galaxisait illeti nagyobb figyelem. Az IC 342 a róla elnevezett közeli (12 millió fényévre lévő) galaxishalmaz legnagyobb tömegű tagja. Sajnos a látóirányban elhelyezkedő porfelhők legyengítik a lapjáról látszó spirálgalaxis fényét, így az csak 9 magnitúdós, mérete ellenben majdnem fél fok. Nagy (min. 15×70-es) binokulárokkal is csak a hely pontos ismeretében lehet sejteni korongját. 10 cm-es távcsővel diffúz, leheletfinom párásság, melyben 12m-s kondenzáció, az Sc típusú galaxis magja ül.

Az NGC 1569 a csoport igen érdekes tagja. A 11m-s, 2×1’-es törpegalaxisban heves csillagkeletkezés zajlik, gyakorlatilag a benne lévő összes gáz ionizált állapotban van. Forró, fiatal csillagainak nagy része két fiatal gömbhalmazban tömörül, s ezek a halmazok 14-15m-s fényességük miatt egy 25 cm-es távcsővel is megkereshetők. Ha a kis galaxis nyugati pereménél kettős foltot látunk, akkor rájuk találtunk. Döbbenetes belegondolni, hogy ezek a gömbhalmazok 12 millió fényévre találhatóak bolygónktól.

Az NGC 2403-ról már korábban, a sorozat III. részében esett szó. Most csak a tőle jóval északabbra látszó 10,5m-s NGC 2336-ot emelnénk ki, melyről nem oly régen Tóth Zoltán lenyűgöző rajzot készített. A Tejútrendszernél kétszer nagyobb és ötször akkora luminozitású galaxis 80 millió fényév távolságból hunyorog felénk. Ez az egyik legnagyobb spirálgalaxis.

A látszó Világegyetem egyik legnagyobb átmérőjű és fénykibocsátású spirálgalaxisa, az NGC 2336 a Camelopardalisban. Tóth Zoltán rajza 50 cm-es Dobsonnal, 273x-os nagyítással, 16’-es Lm-ben mutatja a galaxis belső részét

Őszi túránk végére érve áttekintettük hazánkból látszó égbolt legszebb, legérdekesebb mélyég-objektumait. Utazásunk azonban még nem ért itt véget, hiszen hátravan még a -30 fok alatti, déli objektumok bemutatása.