Planetáris ködök a szegedi Dóm “árnyékában”
Nos, fény és árnyék van bőven a Dóm téren, illetve a Szegedi Egyetem Béke épületének tetőteraszán. Mindegy, hogy éjjel vagy nappal, a világosság mindig nappali: köszönhetően egy pont a tetőre világító fényszörnyetegnek. 2001 óta úszik szó szerint fényárban a Dóm. Hiába a 28 cm-es Schmidt-Cassegrain, kihasználni úgysem lehet, maximum Hold-és bolygóészlelésre jó.
Egy 2008. eleji, majdnem teleholdas estén mégis megtörtént a „csoda”. Korábban kerestem már fel halmazokat, kettősöket a sokat látott műszerrel, de a februári jó időjárás a téli ég objektumaival ideális párosításnak bizonyul. A keddi összejövetel idején épp városunkban tartózkodó Kernya János Gábor hirtelen ötlettől vezérelve planetáris ködök nyomába “uszította” mély-eges fantáziám. Nemkülönben hasznos volt a GoTo vezérlés, aminek segítségével könnyen megtalálhattuk a kiszemelt célpontokat – a nem túl praktikus és kissé koszos Celestron keresővel nehéz boldogulni a fényözönben, a horizont közelében. GoTo-val kényelmes az élet. Bepötyögöm a katalógust, a számot és Entert ütök – Go To! parancsolom. Várok, hogy jellegzetes búgással odasurranjon a teleszkóp. Kissé otromba, kompakt műszer a 28-as, fókuszálásnál kotyog a főtükre, de a fényt rendesen gyűjti. Még a dóm árnyékában is.
Hold- és reflektorfényben milyen mély-egeket észlelhetünk? Galaxisok, gázködök kilőve, és a halványabb csillaghalmazoknak is búcsút kell intenünk. Maradnak a fényesebb csillaghalmazok és a planetáris ködök. A ködök mellett döntünk – számomra ezek a legkevésbbé ismert mély-ég objektumok. 5, 10 és 11 cm-es műszereimmel megfelelő nagyítások hiányában, illetve komoly előítéletektől vezérelve nem foglalkoztam velük. A régebbi csillagászati irodalomban mindenhol azzal találkoztam, hogy a planetáris ködök mennyire alacsony fényességűek, jóformán megfigyelhetetlenek, csak fotografikusan érdemes rögzíteni őket. Na persze, egy 10″-es foltot? Már akkor is furcsának tűnt. Azóta tudom, hogy ezek a mesék egyáltalán nem igazak, a planetáris ködök meglehetősen érzéketlenek a Hold jelenlétére (legalábbis a fényesebbek). Mivel ekkor már volt némi tapasztalatom a planetáris-túrázásban, kíváncsian vágtunk bele.
Jani első javaslata, az NGC 1535 Pl az Eridanus csillagképben található, s nem mondhat túl nagy ismertséget magáénak. Holott igen fényes, 8-9m-s köd, jelentős (1’) mérettel. Kész meglepetés a távcsőben! Rég túl a delelésen, és deklinációja sem kimondottan észlelőbarát. Hatalmas, kerek halojában itt-ott inhomogenitások érezhetőek, sőt, néha egészen szögletes, torz látvány. Belsejében 20”-es ovális, gyűrűszerű struktúra, fényes központi csillaggal. Tökéletesen uralja a 311x-es nagyítással 10’-es látómezőt.
Következő ötletem az IC 418 Pl a Lepus csillagképben. A Nyúl nem különösebben értékes „zsákmány”, holott egy fényes gömbhalmazt (M79), valamint kompakt nyílthalmazt (NGC 2017) is tartalmaz. A planetáris köd a Rigeltől délkelet felé mintegy 5 fokra található, tehát helyzete elég kedvezőnek mondható. Miután a teleszkóp megérkezik, a Schmidt-Cassegrain alap nagyításával (108x) egy fényes csillagot látok. Pár másodperccel később az igen fényes (8m-s lehet) „csillag” egészen kicsit kiterjedtnek mutatkozik. 311x-re váltok: látható az igen apró (8-10”), teljesen bolygókorongszerű, fényes köd, közepén a 9m-s központi csillaggal. A ZZ Lep névre hallgató objektum nóvaszerű változócsillag, ami elég szokatlan dolog egy planetáris köd központjában. Figyelmes észleléssel feltárul két kevésbé kontrasztos, de azért könnyen látható ív a kis köd keleti és nyugati oldalán, leheletfinom gyűrűs struktúrát adva ezzel neki. A köd feltűnő, kékeszöld színét sajnos a holdfény miatt nem sikerül detektálni. A POSS lemezek, valamint az NGC leírások szerint egy excentrikus, 1’ átmérőjű gyűrűs haloval is rendelkezik, de ezt sem sikerül megpillantani.
Az NGC 2440 Pl jelű objektumot (Puppis) Kernya Jani javasolja. Az okulárba pillantva azonnal szembetűnő az igen dekoratív, fényes, bipoláris ködöcske. Nagy nagyításra váltva lenyűgöző látványt nyújt: a 15-20”-es bipoláris folt nagyon fényes, és mintha az M27, M76 keveréke, kicsinyített mása lenne. A két csomó ráadásul érdekes módon, a középpontra szimmetrikusan helyezkedik el, csakúgy, mint az M27 két hasonló, de határozatlanabb foltja. Ezt egy ovális, még mindig fényes terület övezi, elnyúltsága pont merőleges a két csomó síkjára. Kisebb foltok ebben is felismerhetők. Türelmesen vizsgálva előbb Jani, majd én is észrevesszük azokat a két oldalra kinyúló lebenyeket, melyek egyedivé teszik a ködöcske megjelenését. Igen messzire, legalább fél-fél ívpercre kinyúlnak a központi ovális terület meghosszabbításaként. Ekkor ugrik be: én ezt már láttam valahol. Nem is akárhol: a Hubble Heritage egyik célobjektumaként, az Űrtávcsővel készült felvételek közt. A kettős szerkezet, az ovális magvidék és az abból hengerszerűen kinyúló nyalábok képe nagyon jellegzetes. Egy héttel később, már holdmentes égen, UHC szűrővel tökéletesen láthatóak a messze húzódó lebenyek, szélükön fényesebb szálakkal. Olyan, mintha két áttetsző falú üvegváza lenne szájukkal kifelé a maghoz rögzítve. Csodálatos látvány, azonnal megkedvelem.
Következik az NGC 2022 Pl az Orionban, nem messze a Betelgeuse-től. Ezt a kis objektumot már 130/650-es műszeremmel is láttam, ezért tudtam, hogy nem lesz nehéz megpillantani. A feltűnő, kékes-zöldes színű (OIII-ban erősen sugárzó) planetárisok saját tapasztalataim szerint többnyire jóval fényesebbek a fotografikus értékeknél. Nem is csalódunk: a szögletes, bipoláris folt máris jól látható, benne azzal a szinte csillagszerű folttal, mely olyannyira jellegzetessé teszi.
Jani igazi ínyencséget, az IC 2165-öt üti be a vezérlőbe. A CMa eme objektuma számomra teljesen ismeretlen. Rááll a távcső, de ezúttal semmit se látunk. Vajon hol a PL? Nem találjuk. Talán azért, mert csillagszerű, talán mert halvány? 13m-s összfényessége a Hold mellett már bizony erősen határeset. A GUIDE bebizonyítja: a köd 4-5”-es csupán – figyelembe véve, hogy vizuálisan felülmúlhatja a 13m-t, szinte biztos, hogy láttuk. Csak túl apró volt az azonosításhoz.
Közben a nem egészen pontos pólusra állás miatt erősen „elmászik” a távcső. A Geminiben található NGC 2371-72 Pl-re állva semmit sem látunk. Meg szeretnénk nézni a Pyxis fényes planetárisát, az NGC 2818-at is, de még nem kelt fel. Így Jani kissé fáradtan hazakullog. Én is követem példáját, az esti élménnyekkel eltelve dőlök az ágyba.
A túrát Csák Balázs és az SZHCS több tagjának jelenlétében egy hét múlva folytatom. Kommersz célpont az Eszkimó-köd (NGC 2392 Pl Gem): kerek, inhomogén halojában feltűnik az alak prémcsuklyájának „szőrmebélése”, majd fényes, kissé szögletesen ovális belsejében, a középponti csillag zavaró ragyogása ellenére, megpillantom az arc szemeit és száját. Természetesen 311x-es nagyítás és UHC szűrő segítségével.
Mivel az ég most sötétebb (de kissé párásabb), mint múltkor, újra szemügyre veszem a 2440-et. Most, szűrővel, sokkal tisztábban látszik a két „szárny”, középponti része már-már vakítóan fényes. Gyorsan kiegészítem a múltkor elkezdett rajzomat. Miután végeztem, átállok az NGC 2438 Pl Pup-ra. Az M46 előterében lebegő 1’-es füstkarika a Gyűrűs-köd méltó párja.
Két nappal később a Füvészkertben lévő csillagda 40cm-es műszerével üstökös- és mély-ég felvételeket készítünk (Balogh Gábor, Csák Balázs és jómagam). Az észlelés befejeztével a főműszerre szerelt 80/1200-as Zeiss-refraktorral vizualizálunk. A Mars, Castor és gamma Leo után célpont az NGC 3242 Pl (Jupiter Szelleme) a Hydrában. 300x körüli nagyítás már kissé sok a legendás távcső számára is, de azért még bírja. A köd mellbevágó. Rendkívül fényes (Stephen J. O’ Meara szerint fényessége 7.3m), erősen zöld színű lapult korong, amiben némi struktúra sejthető. Március teleholdja előtt két nappal a 28cm-es műszerben, 311x-essel és UHC-vel egész egyszerűen döbbenetes: a Gyűrűs-ködnek a rálátás lapos szöge miatt torzult verziója, de részletdúsabb a Lyra ékkövénél. Belső, ovális gyűrűje két sarló vagy kovamoszat alakú, szembeforduló kifli, csillagszerű kondenzációkkal, filamentekkel tarkítva. Haloját szálak, csomók és kinyúlások tarkítják. Az egyébként fényes (12m körüli) központi csillagot kioltja az Oroszlánban járó Hold és a mély-ég szűrő. Kékeszöld színe rendkívül intenzív, Balázs egyenesen ciánkéknek titulálja. Ez a tavasz legszebb planetáris köde.
Az utolsó planetáris-estek egyike március 13-a. Ismét fent vagyok a Béke-épület tetején. Sorra kerülnek a látómezőbe a téli ég egyik legdélebbi, de egyben legérdekesebb csillagképének, a Puppisnak nyílthalmazai. Az átlátszóság átlagon felüli: az első negyedhez közelítő Hold ellenére bőven látszanak 13-14m-s csillagok a távcsőben, 15-20 fokkal a horizont felett. A Columba csillagkép még a belvárosból is szabad szemes. Nem nagyon merészkedek -30 fokos deklináció fölé. Főleg halmazokat észlelek, de az NGC 2453 NY Pup mellett van egy planetáris köd is, az NGC 2452. Alig 8-10’-re láthatóak egymástól. A halmaz nem különösebben köti le a figyelmem: kicsiny, Y alakú, fényes foltocska, félig-meddig bontott állapotban. Hanem a Pl megtalálása nem egyszerű. Egyáltalán nem üti ki a szemet, de EL-sal feldereng, majd mikor sikerül középre állítanom, már jól látszik. Kb. 20″x30”-es, téglalap alakú, elnyúlt foltocska, benne gyenge bipolaritással. Olyan, mint az M27 egy egész kicsi, pl. 8×30-as binoklival.
Az est befejezéseként ráállok az NGC 2818 NY+Pl Pyx-re. Ez a katalógusszám igen rendkívüli. Tudvalévő, hogy az Új Általános Katalógusban néha egy objektum két bejegyzés alatt fut (pl. NGC 2371-72), ez esetben viszont két, teljesen eltérő alakzat viseli ugyanazt a számot. Egy 8m-s nyílthalmaz és 10-11m-s planetáris köd kettőse: hasonló az M46-2438 pároshoz, de itt a köd nem törpül el a halmaz mellett. Sajnos ez az érdekes páros igen mélyen, -37 fokos deklináción, a Vela csillagkép határától fél fokra található. A távcső látómezejébe izgatottan pillantok bele: látok-e valamit? Sajnos elsőre nem. Pár pillanat múlva a háttérből nagy területen szétszórt halvány csillagok bontakoznak ki. Ez tehát a nyílthalmaz. Keresem a ködöt, de EL-sal is csak bizonytalanul villódzó foltokat látok. A seeing olyan rossz, hogy esélyem sincs megkülönböztetni a ködöt, már ha az extinkció ki nem oltotta teljesen. Hamarosan abbahagyom a próbálkozást: ezúttal is kifogott rajtam. Feladni mégsem fogom: vár ránk a patcai Messier-maraton, ott már bizonyosan nem vétem el.
