Korai korona-megfigyelések | MCSE

Korai korona-megfigyelések

A Nap aktivitásával kapcsolatosan inkább a napfogyatkozások megfigyelései maradtak ránk bizonyos krónikákból, kódexekből, és ezek nagy része nem a fogyatkozás látványát írja le, hanem csak a jelentkező rémületet és az ég elsötétedését, maximum a fényesebb objektumok feltűnését, és a feljegyzéseknek csak kis százaléka foglalkozik a látvánnyal, vagy a szabadszemmel is megfigyelhető protuberanciákkal.

A napkoronát, mint a teljesség idején látható jelenséget Plutharkosz (~i.sz. 50-125) említi először. Meglepő, hogy a következő feljegyzésre nyolc és fél évszázadot kellet várni, ugyanis csak a 968. december 22-i fogyatkozáskor figyelték meg ezt a jelenséget. Majdnem három évszázaddal későbbről való a következő feljegyzés, melyben az 1239-es Észak-Itáliából is megfigyelhető fogyatkozásnál látott korona látványát írja le. Nagyon valószínű, hogy az első későközépkori protuberancia leírása is ettől a megfigyelőtől származik, mivel azt írta, hogy a korona alsó részén egy “tüzes nyílás” látszott. 1560. augusztus 21-én aztán Cristopher Clavius észlelte a koronát Coimbrából.

Felmerül az a kérdés, hogy vajon az ókorban és a kora középkorban olyan halvány volt a korona, hogy azt nem vették észre. Olyan gyenge lett volna a naptevékenység, hogy a naplégköri jelenségek nem keltettek feltűnést?

Az angol Walter Edward Maunder (1851-1928) egy olyan lehetséges közvetett bizonyítékra hívta föl a figyelmet egy 1897-es tanulmányában, mely arra mutatott rá, hogy az egyiptomi szárnyas napkorong-ábrázolásokat a napkorona látványa sugallhatta. Tudjuk, hogy a napkorona alakja a naptevékenység 11 éves periódusa alatt változik. A naptevékenység minimuma idején a Nap egyenlítői síkjából kinyúló sugárnyalábnak tűnik, mely a Nap “szárnyainak” képzeletét kelthette.

Koronajelenség a naptevékenység minimuma környékén...

Koronajelenség a naptevékenység minimuma környékén…

Az ókorkutatók és a művészettörténészek egy része azonban nem fogadta el Maunder nézetét, arra hivatkozván, hogy az ókor embere repülni vélte a Napot, és a repülés fogalmát összekapcsolta a szárnyakkal. Néhány évvel ezelőtt kínai kutatók olyan ábrázolásokat mutattak be, melyek Maunder elképzelését támasztották alá. Ezek a Han dinasztia idejéből (i. e. 200 körül) való rajzok repülő varjúnak ábrázolják a Napot, nagyon hasonló körvonalakkal, mint a minimum-korona. Úgy tűnik, hogy Kínában is szárnyaknak látták a koronát.

Ugyancsak Kínából maradt ránk az első följegyzés a Nap protuberanciáiról. Az egyik legkorábbi jóscsonton, amely az i. e. 1302. évi fogyatkozást örökíti meg, ez olvasható: “Három lángnyelv nyúlt ki a Napból, és a fényes csillagok láthatók voltak…” Ez a szöveg egyértelműen a nagy protuberanciákra és erős naptevékenységre utal.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close