SN 2012aw | MCSE

SN 2012aw

2012. március 16-án egy új szupernóvát fedezett fel J. Skvarc az M95-ben. Kovács Tamás tagtársunk sikeresen lefotózta és ki is értékelte a szupernóvát.

Az SN 2012aw szupernóva IIP típusú, azaz egy nagy tömegű vörös óriás csillag felrobbanásával keletkezik. A szupernóvákról bővebben a 2011 decemberi Meteor 51-53. oldalán írtunk.

A vendégcsillag az Oroszlán csillagképben található M95-ben helyezkedik el, a galaxis magjától nem messze.

Alább látható az AAVSO VSP programjának alapbeállításaival generált keresőtérkép. Ezen a térképen nincs bejelölve a galaxis, de akinek erre szüksége van, a DSS-mód bekapcsolásával tud ilyen térképet gyártani.

 

Ha valaki sikeresen megfigyelte a szupernóvát, és felvétel esetén ki is értékelte, akkor az észlelését küldje be  a Változócsillag Szakcsoport címére: vcssz@mcse.hu. Fotografikus észlelés mellé kérjük küldjenek egy, a technikai részleteket és a szubjektív élményt is tartalmazó beszámolót.

Kovács Tamás megfigyelése

Ezek az első próbálkozásaim halványabb objektumok rögzítésére. Sajnos – budapesti lévén – az égbolt tekintetében nem vagyok szerencsés helyzetben: fél perces expozícióval az égi háttér már rózsaszínné válik, ezért sok felvételből kell összerakni a végső képet. Egyelőre 14-15 mg határfényességet sikerült elérni, ezért ezeken a képeken a szupernóva is eléggé halvány, de azért határozottan látszik.

Nagyon érdekes “együttállás” alakult ki az M95 körül, hiszen a Mars nagyon közel haladt el ebben az időszakban a galaxis és halmazbeli társai között. Mivel az általam használt 300-as teleobjektívnek elég nagy a látómezeje, minden képen látszik – sőt dominál – a Mars, de mellette kivehető még négy-öt galaxis is. A szupernóva az elmúlt napokban kis mértékű, de határozott fényesedést produkált. Ha lehetőségem lesz, próbálok még hosszabb sorozatfelvételeket készíteni, és így kijjebb tolni a határmagnitúdót.

 

JD  Fényesség  Összehasonlítók  Expozíció
 2456005,46  13,5 mg  127, 128, 135  20x30s
 2456007,42  13,3 mg  127, 128, 135  20x30s
 2456008,42  13,1 mg  127, 128, 135  40x30s

 

Műszer: Canon EOS 350D + 300 f/8, ISO 800 (fénykép)
Képfeldolgozás: Deep Sky Stacker, Photoshop

A képeket egy Canon EOS 350D géppel és egy Canon 300-as telével készítettem f/8-as állásban, ISO 800 érzékenységgel, a gépet egy óragépes EQ3 állványra helyezve. A felvételek közül a használhatókat (amelyeket nem rezgetett be a szél) a Deep Sky Stacker programmal átlagoltattam, majd a keletkezett képből Photoshoppal vontam ki a rózsaszínné beégett égi hátteret.

Teichner Szilárd megfigyelése

Kihasználva a tavaszi derült időt, tesztfotókat készítettem az új 200/800-as Newton asztrográfommal. Kifejezetten fotometriai célokra szeretném a későbbiekben használni, így adta magát az alkalom, hogy a budapesti viszonylatban kivételesen jó minőségű, átlátszó, ám kissé nyugtalan égen az M95-re is elkattintsak pár expót, remélve, hogy a végén kimérhető minőségű felvételek (is) születnek az utóbbi hetek fényes extragalaktikus szupernóvájáról.

Bár számos beállítási, kalibrálási fejtörő még hátra volt, de így is siker koronázta az erőfeszítéseket. Mielőtt a Leo eltűnt volna a házunk mögött az estében, egy gyors körülbelüli pólusra állást követően sikerült néhány még éppen használható felvételt kattintani az M95-ről és környezetéről.

JD  Fényesség  Hiba Expozíció
 2456008,39  13,27V mg  0,05  3x10s

 

Műszer: 200/800 Newton, EQ-6 mechanika, vezetés nélkül
Fényképező: Canon 1000D, ISO 800

A felvétel Budapestről, jó átlátszóságú égen készült. 3x10s, G csatornából.

JD  Fényesség  Hiba Expozíció
 2456013,35  13,18V mg  0,032  36x10s

 

Műszer: 200/800 Newton, EQ-6 mechanika, vezetés nélkül
Fényképező: Canon 1000D, ISO 1600

Juhász András megfigyelése

A Mira levelezőlistán történt riasztást követően március 20-án este a tatai Posztoczky Károly Csillagvizsgálóban sikerült elkészíteni egy fotósorozatot a szupernóváról.

Szerencsére ezen a napon sem a páratartalom sem a légszennyezettség nem volt számottevő, így a DK-i égbolton megfigyelhető objektum észlelését Tatabánya “fénybúrája” sem zavarta.

A jó átlátszóságú égen már vizuálisan is könnyedén észlelhető volt a szupernóva.

Összesen 10 felvételt készítettem 30s expozícióval. A képek feldolgozása és összeadása után IRIS programmal mértem ki a szupernóva fényességét, mely 13,42V magnitúdóra adódott.

 

20120331_juh_sn2012aw
JD  Fényesség  Összehasonlítók  Hiba  Expozíció
2456007,30  13,42V mg  121,127,128,135  0,026  10x30s

 

Műszer: 200/1000 Newton
Fényképező: CANON EOS 1000D, ISO400
Képfeldolgozás: IRIS, Photoscape