Égi kalendárium: 2016. január | MCSE

Égi kalendárium: 2016. január

Január hagyományosan a Quadrantidák meteorraj maximumával kezdődik – kérdés, hogy mennyit látunk belőle a téli időjárás mellett. A Hold ismét az Aldebaran közelében – ezúttal “csak” a Hyadok csillagait fedi el. Észleljük Hubble változó ködét!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első harmadában még jól megfigyelhető az esti délnyugati ég alján. 1-jén még másfél órával nyugszik a Nap után, de láthatósága gyorsan romlani kezd, és 10-e után elvész a lenyugvó Nap sugarai között. 14-én alsó együttállásba kerül a Nappal. 20-án már újra kereshető napkelte előtt a délkeleti látóhatár közelében, ekkor egy órával kel a Nap előtt. A hónap végére ez az idő másfél órára nő, kitűnő megfigyelhetőség mellett.
Vénusz: A hajnali délkeleti ég ragyogó, fehér fényű égiteste. A hónap elején három, a végén közel két órával kel a Nap előtt. Fényessége −4,1 magnitúdóról −3,9 magnitúdóra, átmérője 14,3”-ről 12,4”-re csökken, fázisa 0,77-ról 0,85-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz, majd 17-től a Mérleg csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második felében látszik a délkeleti égen. Lassan fényesedik, fényessége 1,3 magnitúdóról 0,9 magnitúdóra, látszó átmérője 5,6”-ről 6,8”-re nő.
Jupiter: Mozgása 8-án változik előretartóból hátrálóvá az Oroszlán csillagkép hátsó lábainál. A késő esti órákban kel, az éjszaka nagy részében látható mint ragyogó fényű égitest. Fényessége −2,2m, átmérője 41”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó csillagképben. Hajnalban kel, napkelte előtt látható alacsonyan a délkeleti égen. Fényessége 0,5m, átmérője 15”-ről 16”-re nő.
Uránusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Halak csillagképben. Előretartó mozgása egyre gyorsabbá válik. Késő este nyugszik.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

A Quadrantidák meteorraj

A Quadrantidák az év legelső, és egyik legérdekesebb raja. A meteorraj maximumának jelentkezése rövid időszakra korlátozódik, akár 60-200 közötti ZHR is előfordulhat. Ha nem vagyunk szerencsések az időjárással, vagy a maximum nappali időszakra esik, igen kevés quadrantidát fogunk látni. A legvalószínűbb előrejelzés szerint a Quadrantidák meteorraj idei maximuma január 4-én 9:00 UT-ra esik, ezért a hajnali órákban érdemes próbálkozni. Hajnalban a radiáns a zenit közelében lesz, a 32%-os fogyó Hold pedig alig zavarja a megfigyelést.

20080105_quad_bko

Quadrantida meteor 2008-ban, Berkó Ernő felvételén.

Hyadok-fedés január 19/20-án

A januári telehold előtt négy nappal a Hold elfedi a Hyadok csillaghalmaz fényes tagjait. A fedéssorozatra 19-én éjjel kerül sor, az első fényes csillag a 70 Tauri lesz, majd a halmaz déli tagjai kerülnek sorra. Sajnos a nagy holdfázis miatt a halvány halmaztagok
belépéseit nem láthatjuk kis távcsövekkel, de 20-án hajnalban néhány fényesebb csillag eltűnését megfigyelhetjük a Hold sötét oldalán. A legfényesebb közülük a Theta-1 Tauri lesz, amelynek súroló sávja az ország déli részén fog húzódni, nagyjából a Szentgotthárd–Szabadka vonalon. Ettôl délre a csillag szoros közelsége látszik csak, tehát Kaposváron és Pécsett nem lesz fedés, míg Zalaegerszegen és Szekszárdon a Hold rövid időre elfedi a csillagot. A Hold folyamatosan közeledni fog az Aldebaran felé, de még mindig 7’ lesz a távolság, amikor lenyugszanak.

theta1-tau

Az R Monocerotis és Hubble változó köde, az NGC 2261

Az NGC 2261 régóta ismert objektum, William Herschel fedezte fel 1783-ban. A gazdag csillagmezőben igen szép, üstökösszerű látványt nyújt a bonyolult szerkezetű, emissziós jegyeket is mutató reflexiós köd. A ködösségbe ágyazott R Mon fényváltozását
először Julius Schmidt észlelte 1861-ben. A mintegy 2500 fényév távolságban található, 1 fényév átmérőjű köd egyik érdekessége, hogy elsőként ezt az objektumot kapták távcsővégre az újonnan elkészült Palomar-hegyi 5 m-es Hale-távcsővel, 1949-ben. A felvétel Edwin P. Hubble vezetésével készült, és a köd változásai nyomban felkeltették a csillagász érdeklődését. Ma már tudjuk a jelenség okát: a ködösség déli részén található R Monocerotis világítja meg a tágabb környezetében lévő gáz- és porfelhőket. A fényességeloszlás gyors változását az R Mon körüli, hozzá igen közel kavargó sötét, átlátszatlan porfelhők okozzák, amelyek árnyékot vetnek a köd távolabbi részeire. Ily módon tulajdonképpen egy kozmikus árnyjátékot láthatunk.

A fiatal, körülbelül 300 000 éves és mintegy 10 naptömegnyi központi csillagot nem láthatjuk közvetlenül, csupán a környező porszemcséken szórt fényét. Valószínűsíthető, hogy a legyező alakú ködnek szimmetrikus megfelelője is van a csillag túloldalán,
de ezt a látóirányunkba eső sötét porköd takarja. A csillag közel 3 magnitúdó amplitúdójú, kiszámíthatatlan változásokat produkál,
néha meglepő gyorsasággal. Észlelése nem könnyű feladat, mert bár általában viszonylag kis távcsővel is jól látszik, fényességének becslése nehéz a nagy felületi fényű ködösség miatt.

2008w13-nagy-hubble

Az NGC 2261 változásai 1999 és 2008 között. Kiss László, Sárneczky Krisztián és Barát Éva felvétele a piszkés-tetői Schmidt-távcsővel készült. Az animációt a képre kattintva tekinthetjük meg.

Meteor csillagászati évkönyv 2016

Kérjük, támogassák munkánkat az évkönyv megvásárlásával vagy egyesületi tagsággal!

2016-evkonyv

A tartalomból

Kalendárium (napkelte, holdnyugta, holdfázisok, csillagfedések, MERKÚR-ÁTVONULÁS, meteorrajok, üstökösök, együttállások stb.)

Cikkek

Balázs Lajos: Konkoly Thege Miklós és az asztrofizika forradalma
Tóth Imre: Az üstökösök megismerésének mérföldkövei 2.
Üstököskutatás az űrkorszakban
Regály Zsolt: Távoli bolygórendszerek felfedezése és keletkezése
Kóspál Ágnes – Moór Attila: Hogyan látja az ALMA a fiatal
csillagok korongjait?
Gabányi Krisztina – Frey Sándor: Legközelebbi galaxisszomszédaink, a Lokális Csoport

Intézményi beszámolók

Mizser Attila: A Magyar Csillagászati Egyesület 2014. évi tevékenysége
Kiss László: Az MTA CSFK Csillagászati Intézetének 2014. évi tevékenysége
Petrovay Kristóf: Az ELTE Csillagászati Tanszékének működése 2014-ben
Szatmáry Károly: A Szegedi Csillagvizsgáló tevékenysége 2013–2014-ben
Szabó M. Gyula: Az ELTE GAO MKK tevékenysége 2014-ben

Megemlékezés

Almár Iván: Ill Márton (1930-2015)

A tagságukat 2016-ra megújító MCSE-tagok, illetve az újonnan belépők az évkönyvet illetményként kapják. A tagdíj összege 2016-ra 7300 Ft (illetménykiadványaink: Meteor csillagászati évkönyv 2016 és a Meteor c. egyesületi lap 2016-os számai).

A tagdíjat befizethetők személyesen, a Polaris Csillagvizsgálóban is, az esti nyitva tartások időszakában, továbbá rózsaszín postautalványon, az MCSE, 1300 Bp., Pf. 148. címre befizetve, illetve banki átutalással, a teljes név és cím feltüntetésével: Magyar Csillagászati Egyesület, 62900177-16700448. Az évkönyv külön is megrendelhető ill. megvásárolható, ára nem MCSE-tagok számára 3000 Ft. MCSE-tagok számára további példányok ára 2500 Ft. Budapestiek és környékbeliek számára mindenképp a Polarisban történő tagdíjfizetést/beszerzést javasoljuk.

Évkönyvünk kapható a Budapesti Távcső Centrumban és a Makszutov.hu távcsőboltban, továbbá az országos könyvesbolthálózatok boltjaiban (utóbbival kapcsolatban a boltok tudnak felvilágosítással szolgálni).

A kötet ára 3000 Ft, megrendelhető az MCSE-től, kapható lesz a jobb könyvesboltokban, továbbá a BTC-ben és a Makszutovban.
A címlap Éder Iván fotója felhasználásával készült. (Az M33, a Lokális Csoport egyik látványos galaxisa.)