Égi kalendárium: 2016. május
Nem véletlenül május a csillagászat hónapja! Egymást érik az érdekes jelenségek és a távcsöves bemutatók. Észleljük a Merkúr-átvonulást és a Mars-közelséget!
A bolygók járása
Merkúr: A hónap elején még bő egy és negyed órával nyugszik a Nap után, jól látható este a nyugati látóhatár közelében. Láthatósága azonban villámgyorsan romlik, 9-én már alsó együttállásban van a Nappal, és átvonul a napkorong előtt. A hajnali keleti égen viszont csak a hónap vége felé kereshető újra, megfigyelésre nincs kedvező helyzetben. 31-én is csak háromnegyed órával kel a Nap előtt.
Vénusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége −3,9 magnitúdóról −4,0 magnitúdóra nő, átmérője 9,8”-ről 9,6”-re csökken, fázisa 0,985-ről 0,999-re nő.
Mars: Hátráló mozgást végez a Skorpió, majd 28-ától a Mérleg csillagképben. Este kel, egész éjszaka megfigyelhető alacsonyan a déli égen. 22-én szembenállásban van a Nappal, de mivel még ezután is közeledik a Földhöz, legjobb láthatóságát a hónap végén éri el. Fényessége −1,5 magnitúdóról −2,1 magnitúdóra nő, majd kissé csökken −2,0 magnitúdóra. Látszó átmérője 16,1”-ről 18,6”-re nő.
Jupiter: Magasan látszik az éjszaka első felében a nyugati égen, hajnalban nyugszik. Hátráló mozgása 9-én előretartóvá változik. A Rák csillagképben látható. Fényessége −2,1 magnitúdó, átmérője 39”.
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Kígyótartó csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagyobb részében megfigyelhető alacsonyan a déli égen. Fényessége 0,1 magnitúdó, átmérője 18”.
Uránusz: A hónap második felétől újra kereshető, hajnalban kel. Napkelte előtt a délkeleti ég alján, közel a látóhatárhoz látszik. Előretartó mozgást végez a Halak csillagképben.
Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető a Vízöntő csillagképben, a délkeleti látóhatár közelében. Előretartó mozgása kezd lassulni.
Látogatók a Halley-üstökösből
Az Éta Aquaridák meteorraj részecskéi a Halley-üstökösből származnak, akárcsak az októberi Orionidák, így aki a híres kométát nem látta legutóbbi (1986-os) földközelségekor, (közvetve) láthatja anyagát hullócsillagok formájában május 6-a környékén és októberben, ugyanis Földünk az év ezen időszakaiban keresztezi a szülőüstökös pályáját. A raj radiánspontja a Vízöntő (Aquarius) csillagképben van, sajnos május folyamán egy órával a pirkadat előtt kel, így kevesebb meteort láthatunk, mintha a kisugárzási pont magasabbra emelkedne az éjszaka folyamán a horizont fölé.
A megfigyelések tanúsága szerint drasztikus különbség van az északi és déli féltekén tapasztalható aktivitások között. Míg Európa és az északi félgömb észlelői számára 20 meteor/óra értéket érhet el az aktivitás, addig Ausztrália, Új-Zéland és a déli félteke észlelői számára 30-40-es óránkénti darabszám is megfigyelhető. Az észlelésekből az is kitűnik, hogy az Éta Aquaridák közel egyharmada maradandó, egy másodpercnél is tovább látható meteornyomot eredményez. Az Éta Aquaridákat mindenképpen érdemes megfigyelni május 6-án (vagy május 5-én) hajnalban pirkadat előtt, és gondolatainkban összekapcsolni a felvillanó meteorokat a történelem leghíresebb üstökösével. Az Éta Aquaridák megfigyelésére a május 6-8. között nagytagyospusztára tervezett tavaszi észlelőhétvégénken is lehetőség nyílik. A Konkoly-hétvégén a múlt század elején Nagytagyoson végzett rendszeres meteorészlelésekre is emlékezünk.
Nappali Aldebaran-fedés május 8-án
A jelenség csak távcsővel látható. A fedés időtartama a földrajzi helyzettől függően mintegy 25–30 perc, Budapesten a belépés 7:35 UT-kor, a kilépés 7:58 UT-kor lesz. A 4%-os holdsarló csak nagyon tiszta időben lesz látható a távcsőben, ezt a jelenséget inkább észlelők figyelmébe ajánljuk.
Nappali Aldebaran-fedés május 8-án.
Merkúr-átvonulás május 9-én
Az év leginkább várt csillagászati eseménye a május 9-én, hétfőn zajló Merkúr-átvonulás. A látványosság kora délután kezdődik, és napnyugtakor még tart, azaz közel hat órán át lesz megfigyelhető a Merkúr korongja a Nap előtt. A bolygó korongja szabad szemmel nem lesz látható, de tízszeres nagyítással már észrevehető. A korong alak megfigyeléséhez természetesen nagyobb nagyítás szükséges. Felhívjuk a figyelmet, hogy a Nap megfigyeléséhez a távcsőre/látcsőre/képalkotó eszközre megfelelő védőfelszerelés felhelyezése kötelező! A bemutatókat délután 1-től napnyugtáig célszerű megtartani.
Csillagászat Napja május 14-én
A hagyományos szombat esti bemutató főbb égi célpontjai a Hold, a Jupiter, a Szaturnusz és a Mars. Ezek az égitestek nem sokkal később, május 22-23-án kerülnek egymással együttállásba. A májusi lunáció teliholdja 22-én és 23-án előbb a Marsot, majd a gyűrűs bolygót közelíti meg. Jelentősebb és látványosabb a Szaturnusz-Hold együttállás lesz, ekkor a két égitest látszó szögtávolsága alig 2,4 fok lesz. A Hold magassága a 22-i együttálláskor 26, másnap 18 fok lesz.
Szokolyai bemutató 2015-ben a Csillagászat Napján.
Földközelben a Mars május 30-án
A bolygó oppozíciós ciklusának három perihéliumi oppozíciója közül az első nagy oppozícióra kerül sor május 22-én. A Skorpió csillagképben levő, éjfél előtt delelő bolygó 21° magasra emelkedik a horizont fölé. A bolygó egyenlítője néz a Föld felé, így mind az északi pólussapka, mind a déli pólusrégió megfigyelhető lesz. A Mars május 30-án kerül földközelbe, ekkor a 18,6” korongátmérőjű vörös bolygó a Jupiterrel vetekedő, −2,1m-s fényességet ér el, igéző vörös égitestként ülve a Skorpió ollói között fényesen túlragyogja az Antarest.
A Mars “négy arca” 2014 márciusában, Stefan Buda 40,5 cm-es Dall-Kirkham-távcsővel készült felvételein.
Észleljük a T Coronae Borealist!
Április első napjaiban a Mira-levelezőlistán több észlelőnk is jelezte, hogy a T CrB lassú, de határozott fényesedést mutat eddig megszokott, 10 magnitúdó körüli, 0,6–0,8 magnitúdó amplitúdójú hullámzásához képest. A kezdetben csupán néhány tized magnitúdós anomália nyomban a csillagra irányította a figyelmet, hiszen akár egy régóta várt kitörés előszele is lehet.
A T CrB első dokumentált kitörését John Birmingham ír csillagász észlelte 1866 májusában. A nóva rövid idő alatt mintegy 2 magnitúdóig fényesedett, majd viszonylag gyorsan halványodott ma is ismert nyugalmi értékére. 80 évvel később, 1946 februárjában újabb, ezúttal 3 magnitúdós kitörést produkált, ezáltal a mindössze tucatnyi tagot számláló visszatérő (rekurrens) nóvák közé sorolhatjuk. Bár jelen sorok írásakor megjósolni nem lehet, talán éppen a csillag újabb nóvakitörésének szerencsés szemtanúi lehetünk, 70 évvel legutóbbi fellángolását követően. Akár így történik, akár visszahalványodik, a T CrB fényváltozásainak nyomon követése igen hasznos információkat nyújthat a kölcsönható kettőscsillagok tömegátadási folyamatainak vizsgálatához.
