… mesterségünk címere: napfogyatkozás. A 2017. augusztus 21-i Nagy Amerikai Napfogyatkozásról várjuk szeretettel amatőrcsillagász honfitársaink képeit, videóit, beszámolóit abban a reményben, hogy ismét sikerül összeállítani egy rendkívüli jelenség észlelőinek listáját. Az adatok gyűjtését Keszthelyi Sándor tagtársunk vállalta.
A Budapesti Távcső Centrumban továbbra is 5% kedvezménnyel vásárolhatnak MCSE-tagok minden SkyWatcher márkájú távcsőből és mechanikából.
Nézzük együtt az Egyesült Államokból látható teljes napfogyatkozást – élőben! A totalitás sávja magyar idő szerint 19:15-kor éri el az USA kontinentális vidékét (Oregon állam), és 20:47-kor hagyja el (Dél-Karolina). Kövessük az eseményeket a NASA TV-n keresztül! Szeretettel várjuk a magyar észlelők beszámolóit az Újvilágból! Forrás: https://www.nasa.gov/eclipse2017
Amint arról már hírt adtunk, megkezdődött a Csillagnézők című imázsfilmünk elkészítése. Az MCSE-t és a magyar amatőrcsillagászatot bemutató filmet a tervek szerint 2018. február 19-étől lehet megtekinteni.
Július 1-jén tartjuk a Kisbolygók Világnapját az Óbudai Polaris Csillagvizsgálóban. Az este folyamán előadást hallhatunk a kisbolygókról és az aktuális égi látnivalókról. Az est “fénypontja” a Hold és a Jupiter látványos együttállása lesz.
2017. szeptember 16-án 10 órai kezdettel jubileumi találkozót szervez a Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló és a Magyar Csillagászati Egyesület. A találkozó színhelye A Szabadművelődés Háza (8000 Székesfehérvár, Fürdő sor 1.).
Az Egyesült Nemzetek Szövetsége június 30-át a Kisbolygók Világnapjává nyilvánította. Ez a nap nem csupán az 1908-as Tunguz-meteor emléknapja, hanem sokkal inkább figyelemfelkeltés kozmikus fenyegetettségünkre.
A Magyar Csillagászati Egyesület beszámolója és közhasznúsági melléklete 2016-ra.
2009/2010 fordulóján pályázatot hirdetett a Polaris Csillagvizsgáló középiskolás diákok számára. A legjobb eredményt elérő fiatalok részt vehettek a NASA huntsville-i űrtáborán.
Május 14-én Patrick Wiggins amerikai amatőrcsillagász szupernóvát fedezett fel az NGC 6946-ban. A 2017eaw ideiglenes jelzésű objektum a közeljövőben elérheti a 10 magnitúdós fényességet.
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett
2023 májusában, mindössze néhány nappal azután, hogy újraindultak az észlelések a LIGO-Virgo-KAGRA gravitációshullám-detektorok együttműködésében, a LIGO livingstone-i észlelőállomásának műszere egy feltehetőleg neutroncsillag és egy másik kompakt égitest ütközéséből származó gravitációs jelet érzékelt. A GW230529 számon katalogizált esemény különlegessége az, hogy az ütközésben résztvevő nagyobbik égitest a Napnál 2,5-4,5-szer nagyobb tömegű volt. Ilyen méretű kompakt égitestet
2024. április 8-án teljes napfogyatkozást figyelhettek meg a szerencsések Mexikóból, az Egyesült Államokból és Kanada keleti partvidékéről. Soponyai György, Montréal, Kanada A totalitás maximális időtartama 4 perc 28 másodperc volt, ilyen hosszú sötétséget azonban csak a mexikói Narango térségéből lehetett tapasztalni. Minél távolabb volt egy észlelő ettől a ponttól – természetesen a teljességi sáv közepén