Óbudai csillagok (előadássorozat a Polarisban)
Októberben újraindul a Polaris Csillagvizsgáló népszerű keddi sorozata. Újdonságok, érdekességek, hasznos tudnivalók a csillagászat világából!
Októberben újraindul a Polaris Csillagvizsgáló népszerű keddi sorozata. Újdonságok, érdekességek, hasznos tudnivalók a csillagászat világából!
Szeptember 30-án ismét Kutatók Éjszakája! Több csillagászati program is népszerűsíti a csillagászatot, elsősorban a fiatalok körében.
Töltsük fel megfigyeléseinket az MCSE észlelésfeltöltő oldalára: eszlelesek.mcse.hu. A folyamatosan bővülő, több évtizedet felölelő oldalon észlelési területek, objektumok, távcsőátmérők stb. alapján böngészhetjük a magyar amatőrök észleléseit!
A Magyar Csillagászati Egyesület ez év novemberében ünnepli alapításának 70. évfordulóját, melynek alkalmából az Elnökség pályázatot ír ki fiatal grafikusok számára új, korszerű, az MCSE szellemiségét és tevékenységét tükröző logó tervezésére.
Újra itt a szakköri szezon! Az óbudai Polaris Csillagvizsgáló ifjúsági szakkörét a 14-19 éves korosztály számára ajánljunk. Az első foglalkozás szeptember 29-én 18 órakor kezdődik. Ha érdekel a csillagászat és az űrkutatás, itt a helyed!
Szeptember 28-án ismét indul a „kisszakkör” a Polaris Csillagvizsgálóban, a 8-12 éves korosztály számára. A szakköri foglalkozásokat szerdánként tartjuk, 17:00-18:00 óra között, a csillagvizsgáló előadótermében.
A Polarisban a téma iránt érdeklődő kezdők és haladók számára tartunk szakkört, amely személyes találkozási lehetőséget nyújt az asztrofotográfia szerelmesei számára. Az első szakköri foglalkozás szeptember 16-án 19 órakor kezdődik.
Az MCSE Változócsillag Szakcsoportja október 8-án tartja találkozóját, ezúttal az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében.
Hatodik alkalommal rendezzük meg csillagásztalálkozónkat a miskolci Androméda Csillagvizsgáló Egyesület szervezésében, Miskolc mellett Szentléleken, a Turista Parkban: a VI. Szentléleki Észlelő Hétvégét. Éveken keresztül itt rendezte az MCSE az MTT-t, és az utóbbi évek résztvevői is sokat tudnak róla mesélni.
Az interjúsorozat mostani részében Molnár Péter amatőrcsillagásszal beszélgettem. 10 éve aktívan segíti a Magyar Csillagászati Egyesület munkáját, legtöbbször a távcsöves bemutatók alkalmával találkozhatunk vele.
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi