Csillagászati hírek a nagyvilágból
• Aminosavak keletkezése a csillagközi űrben
• Új őrszem irányul a Napra!
• Az R Corona Borealis eredete
• Új rendszer méri az aszteroida becsapódásának valószínűségét
• Cseh törvény a fényszennyezés ellen
• Aminosavak keletkezése a csillagközi űrben
• Új őrszem irányul a Napra!
• Az R Corona Borealis eredete
• Új rendszer méri az aszteroida becsapódásának valószínűségét
• Cseh törvény a fényszennyezés ellen
Az olvasó nagyszerű összefoglalást olvashat térségünk 2. világháború utáni amatőrcsillagászati tevékenységéről.
Ezzel az írással tovább folytatjuk a g Cas változócsillag bemutatását. A cikk a Természettudományi Társulat zárt terjesztésű Meteor című lapjának 1953. március 6-i számában jelent meg (a felhasználás lehetőségéért köszönet illeti Bartha Lajost). Aki kedvet érez a változó észleléséhez, az összehasonlítóként a következő csillagokat használhatja: béta Cas (2,3), delta Cas (2,7), epszilon Cas (34), éta Cas (34). Az őszi időszakban egyébként, Bartha Lajos felhívására, egy szimultán észlelési akciót szervezünk, ami az objektum rövidléptékű (néhány óránként bekövetkező) fényváltozásaira – vagy ezek hiányára – próbál majd bizonyítékokat gyűjteni. Ennek részleteire a jövőben visszatérünk – Rezsabek Nándor
A tavalyi év őszén megajándékozták csoportunkat egy, már muzeális darabnak is számítható 65/800-as refraktorral. A műszer típusa nincs rajta feltüntetve, csak az állványon található egy GHD 8683-as jelzés. A korát is csak becsülni tudom, valószínűleg a 40-es, 50-es évek tájékán gyárthatták. Viszonylag jó állapotban van, az állvány stabil, sérülésmentes, a műszernek csak a külső festése mutatja a korát. Az objektív lencsén van egy kisebb karcolás, ami némiképp rontja a képet, de Hold és bolygók, valamint fényesebb mély-ég objektumok észlelésére kitűnően alkalmas.
A komolyabb észlelőmunka iránt érdeklődő amatőrökben gyakran
felmerül a kérdés, hogy melyek azok az észlelési ágak, ahol olyan megfigyeléseket
végezhetnek, ami a nagybetűs tudomány javára is válik. A jelenlegi amatőrgyakorlatban
gyakorlatilag csak két ilyen terület van: meteorok és változócsillagok.
Átálltunk a Nyári Időszámításra (NYISZ), és egyben az időjárás is észlelőbarátabbá vált. Bízom benne, hogy e kedvező konstelláció folytán J igencsak megnő a beküldött észlelések száma. Az időszak folyamán az alábbi égi objektumokat ajánlom megtekintésre:
• Rádiós szereplés
• A Csillagászat Napja – Solton
• MCSE Közgyűlés 2002
• Űrhajózási kiállítás Kiskőrösön
• Divina Aurelia – az isteni csillagász
• Ünnepi ülés a Magyar Tudományos Akadémián
Lapjukban a közelmúltban érdekes írás (Kozma Antal, július 24.; dr. Bölöny József, aug. 5.) foglalkozott a pécsi egyetem közelmúltjával (a szerző a Magyar Nemzetre utal – R.N.).
A nagy sikerű űrhajózási kiállítás után Balaton László és Rezsabek Nándor dr. Magyari Bélát egy öt perces interjúra invitálta. Az egykori űrhajós örömmel fogadta a felkérést.



















Április 18-án a ragyogó Vénusztól jobbra lefelé, egy égi kisarasznyira sokak figyelmét magára vonta a hajszálvékony holdsarló, melynek kora 29 óra volt, vagyis ennyi idő telt el az újhold óta. Bánfi János, Szentes Ezen a kellemes tavaszi estén sokan látták a két feltűnő égitestet, és sokan is fényképezték. Facebook-oldalunkon közzétett felhívásunkra jó néhány szép felvételt
Immár 36 éve működik a Hubble-űrtávcső, bár az űrrepülőgép nyugdíjazása után javítása már nem lehetséges, így napjainkban már mindössze csak egyetlen giroszkóp gondoskodik a megfelelő irány tartásáról. Több mint három évtized elteltével is képes az űreszköz meglepő, látványos, és tudományos szempontból is érdekes eredményeket elérni, mint például nemrégiben, amikor egy hosszú periódusú, napközelpontján nemrégiben áthaladt
A Tintahal-köd (Ou4) egy rendkívül halvány, türkizkék színű bipoláris ködösség, amelyet 2011-ben fedezett fel Nicolas Outters francia amatőrcsillagász az Sh2-129 vörös emissziós köd belsejében. A mintegy 2300 fényévre található objektumot egy nagytömegű csillag kifúvása hozta létre, különleges formája miatt kapta a „kozmikus tintahal” nevet. Krizsán Bence, Érd Még tavaly nyárról maradt meg a projekt, és mostanára jutottam
Olyan felvillanásokat észleltek a Hold árnyékos oldalán az űrhajósok, amelyek apró meteorikus szemcsék becsapódásaitól keletkezhettek – a sikeres azonosítást már évek óta várták a szakemberek. Sokan láttunk már hullócsillagot, hivatalos néven meteort az éjszakai égen. Ilyenkor egy-egy apró, többnyire borsó vagy cseresznye méretű szemcse csapódik be a Föld légkörébe. Hatalmas, akár többször 10 km/másodperces sebessége
Földnyugta és földkelte, teljes napfogyatkozás, becsapódó meteoroidok! Az Artemis II sikeresen megkerülte a Holdat, az űrhajósok immár hazafelé: a Föld felé vették útjukat. Űrhajósok még soha nem jártak ilyen nagy távolságra a Földtől: korábban az Apollo-13 jutott legtávolabbra, 400 171 kilométerre, az Artemis II április 6-án 406 771 km maximális távolságra jutott. 1970-ben az Apollo-13