Rezsabek Nándor, az MCSE színes napfogyatkozás-tájékoztatójának átvétele kapcsán, röviden tájékoztatatta Mizser Attilát, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkárát a Neptunusz tevékenységéről és a hartai “Napfogyatkozás” rendezvényről.
A programban szerepelt: Oroszi Zoltán megnyitója, Rezsabek Nándor “30 éve történt: első ember a Holdon” című előadása és közös észlelés.
Az első rendszeres összejöveteli alkalom és észlelés a Neptunusz égisze alatt.
Részvett: 4 fő (ebből 3 tag és 1 külsős); helyszín: Harta, József A. u. 31.; megfigyelésre került: Mir űrállomás.
Döntés arról, hogy a havi rendszeres összejöveteleket minden hónap harmadik szombatján tartjuk, és az első 1999. június 19-én kerül megrendezésre.
Részvett: 5 fő (ebből 3 tag és 2 külsős); helyszín: Harta, József A. u. 31.; megfigyelésre került: Hold, Vénusz, Mars.
Az első nyilvános összejövetel és észlelés a Neptunusz égisze alatt az Egyesületek Házában, a Kör iránt már korábban érdeklődők számára.
Döntés az áprilisi 17-i összejövetel és észlelés megrendezéséről a Kör iránt már korábban érdeklődők számára.
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum