2002. december 14-én este 18 órakor csoportunk nyolc tagja a hartai Egyesületek Házában gyülekezett. Az időjárás nem kedvezett az észlelésnek, az ég borult volt, de a csoport aktuális ügyeivel kapcsolatban számos fontos kérdésben sikerült konszenzusra jutni.
A szeptember 28-án, a hartai Egyesületi Házban tartott szakköri foglalkozásunk az elmúlt napok (hetek) észlelésre alkalmatlan időjárása végett családias hangulatban (8 fő), de jelentős “vadászzsákmány elejtésével” ért véget.
Második alkalommal került megrendezésre a Solt és Harta között félúton elhelyezkedő Kalimajorban a Magyar Csillagászati Egyesület régióbeli amatőrcsillagászait tömörítő Kiskun Helyi Csoport és a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör észlelőtábora.
Harta, a németországi Lossburg és Hammerbrücke régóta testvérvárosi kapcsolatban állnak egymással. A városok összejövetelét minden évben megrendezik. Az idei találkozót Pünkösdre időzítették: a kulturális programokkal színesített műsor május 17-én délután kezdődött és május 20-án ért véget.
Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya, az Űrkutatási Iroda, a MANT és számos neves hazai tudományos intézet szervezésében, Almár Iván 70. születésnapja alkalmából, 2002. április 18-án ünnepi ülés került megrendezésre a Roosevelt téri MTA székházban. Csoportunkat Rezsabek Nándor és Balaton László képviselte.
2002. április 16-án a Polaris Csillagvizsgálóban, a szokásos keddi MCSE előadássorozat keretében került sor Ponori Thewrewk Aurél “Dante csillagászata” című kiváló előadására, ami a nemrégiben megjelent Divina Astronomia című könyvének egyfajta bemutatója is volt.
2002. április 13-án szombaton délután a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban gyülekeztünk. A rendezvény sikerének érdekében az eddigi legnagyobb médiakampányunkat folytattuk le a kiállítás előtti két hétben.
Vezetőnk beszámolója: “Az április 9-i adásban is szerepelhettem – ezúttal Bartha Lajos társaságában.
Egyesületünk 2002. április 6-án tartotta szokásos éves közgyűlését az Óbudai Művelődési Központban.
2002. március 23-án a solti Művelődési Ház nagytermében gyűltünk össze a Csillagászat Napja alkalmából. A rendezvényre közel 50-en voltak kíváncsiak.
Gyűrű-köd, Eszkimó-köd, Dumbbell-köd, Hógolyó-köd: a planetáris ködök szupersztárjai. Most azonban vegyük szemügyre a PK 103-29.1 jelű planetáris ködöt! Varga István, Cserszegtomaj Rebecca Jones amerikai csillagász fedezte fel 1941-ben, a Harvard Obszervatórium fotólemezein. A PK 104-29.1 elnevezés Luboš Perekre és Luboš Kohoutekre utal, a két cseh csillagász 1967-ben katalógust állított össze a Tejútrendszer akkoriban ismert összes planetáris ködéről.
Csillagászok egy csoportja ún. protoplanetáris korongot detektált egy fiatal csillag körül a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisában, a Nagy-Magellán-felhőben. Ez az első eset, hogy egy másik galaxisban azonosítottak olyan porkorongot egy csillag körül, amelyből a saját galaxisunkban is keletkeznek a bolygók. Az új megfigyelések egy nagy tömegű, fiatal csillagot fedtek fel, amely a környezetéből anyagot szív be,
A történelmi korok legismertebb, rendszeresen visszatérő üstököse, a Halley-üstökös december 9-én 2 órakor kerül legtávolabb a Naptól. Ezután már a Naphoz közeledő szakaszon tart a Naprendszer belső térségei felé, és majd 2061-ben kerül ismét napközelbe. A nevezetes Halley-üstökös legutóbb 1986. február 8-án volt napközelben, amikor 0,547 CSE-re közelítette meg központi csillagunkat. A NASA JPL (Sugárhajtómű
Egy égboltfelmérő program, az UNIONS (Ultraviolet Near Infrared Optical Northern Survey – északi ultraibolya, közeli infravörös és optikai felmérés) képeinek elemzése során egy nemzetközi csillagászcsoport felfedezte, hogy a Tejútrendszernek van egy apró kísérője, amely az Ursa Major III/UNIONS 1 jelölést kapta. A felfedezett objektumról kiderült, hogy a Tejútrendszer leghalványabb ismert kísérője. Az eredményeket ismertető szakcikket
Az asztrofizikusok régóta gyanították, hogy a bolygókeletkezési folyamat csíráit a bolygókeletkezési korongban összeálló, jégkéreggel bevont kődarabok jelentik. Ezek a szilárd, jeges magok a számítások szerint a korongbeli súrlódás miatt a hideg külső régiókból befelé, a központi csillag irányába sodródnak. Amikor a jeges szemcsék elérik a csillaghoz közelebbi belső, melegebb régiókat, jelentős mennyiségű hideg vízpára szublimál