Category: Schumi/Cikkek, űrtörténetek
A világűr katonai felhasználása már a hatvanas évek második felében
az érdeklődés előterébe került. Mindkét űrnagyhatalom terveket dolgozott
ki katonai pilóták által vezetett űrhajókról, katonákat szándékoztak
állomásoztatni űrállomásokon. Ma már tudjuk: a Vosztok-űrhajónak a Zenyit
volt a katonai változata, és a Voszhod-3 űrhajón is készültek katonai
program végrehajtására 1966-ban. A ma is repülő, modernizált Szojuz-űrhajónak
is megvolt a maga katonai alternatívája: a TKSz (transzportnij korabl
szabzsenyija, szállító-ellátó űrhajó). De vajon, a Szojuznak volt-e katonai
változata? Igenlő a válasz, és annyit még hozzá kell tenni, hogy nem
is egy. Ez az anyag Mark Wade: Encyclopedia Astronautica anyagait felhasználva
a Szojuzok további, katonai változataival foglalkozik.
Az első kérdés az, hogy lehet-e még számon tartani a világűrben járt
embereket, a második kérdés az, hogy szükség van-e egyáltalán regisztrációra.
Valamikor a Szovjetunióban, ha a kozmoszban járt emberek száma valamilyen
jubileumihoz közeledett, biztosak lehettünk abban, hogy szovjet űrhajó
indul a világűrbe, hogy valamelyik űrhajósával learathassa a kínálkozó
babért.
Az R-7-es interkontinentális, ballisztikus rakéta igazi alakját csak
10 évvel első indítása után 1967-ben ismerhette meg a világ, míg a szovjet
óriási holdrakéta bemutatására 21 évet kellett várni. A szokványos szovjet
titkolózás csak részben ad magyarázatot az évtizedes késésekre, újabb
beszámolók már az oroszokban kétségtelenül meglévő, hagyományos "német" érzékenységet
tolják előtérbe.
Az első csoportok – Az első amerikai női űrhajós – Nő – ráadásul tartalék…
A Columbia tragédiájának lehetséges okait változatlan intenzitással kutatják, a NASA felhívást intézett az amatőr fénykép- és filmfelvételeket készítőkhöz, hogy anyagaikat juttassák el a vizsgálatot végző bizottsághoz. Az amerikai kormány egyúttal nemcsak jogi megtorlást helyezett kilátásba mindazokkal szemben, akik a Columbia megtalált roncsdarabjait eltulajdonítják, hanem a megtalálók egészségi állapotát veszélyeztető, mérgező anyagok jelenlétére is rámutatott. A darabok gigantikus puzzle-játékából perdöntő bizonyítékokat remélnek az amerikai szakemberek.
Bár már február 6-án megtalálták a texasi Palestine közelében, csak március 1-jén mutatták be a nagyközönségnek azt a 13 perces videófelvételt, amely az űrhajósok utolsó perceit örökítette meg. Mint emlékezetes Palestine felett hullott darabokra végül a Columbia űrrepülőgép, és számos törmelék szóródott szét a településen és környékén. A felvétel bemutatása azért késett, mert először a hozzátartozóknak mutatták meg a szalagot.
Egy kedves barátom, Kardos Csaba elkészítette a NASA-anyagokból a Columbia utolsó 8 percének szenzoros jelzéseit egy Flash animáció formájában. Az animáción nyomon követhető az űrrepülőgép szárnyának és műszereinek meghibásodása.
A Columbia tragédiájának lehetséges okait még kutatják, a NASA felhívást intézett az amatőr fénykép- és filmfelvételeket készítőkhöz, hogy anyagaikat juttassák el a vizsgálatot végző bizottsághoz. Az amerikai kormány egyúttal nemcsak jogi megtorlást helyezett kilátásba mindazokkal szemben, akik a Columbia megtalált roncsdarabjait eltulajdonítják, hanem a megtalálók egészségi állapotát veszélyeztető, mérgező anyagok jelenlétére is rámutatott.
A Columbia tragédiájának lehetséges okairól szakemberek egész sora vázolja elképzeléseit, amelyek a hővédő csempe, vagy csempék megsérülését, leválását helyezi a katasztrófa középpontjába.
A Columbia 16 napos útjának végén a leszállás végső fázisa következett. A 11 ezer kilométeres leszállópálya a Csendes-óceán felett kezdődött, hogy a Kennedy Space Center 33-as számú betoncsíkján érjen véget.
Közép-európai idő szerint délután negyed 3 órakor bekapcsolták a fékezőrakétákat és a Columbia letért a Föld körüli pályáról.
