Startol a Hayabusa
A japán Hayabusa (eredeti nevén MUSES-C) 2003. május 9-én hagyta el a Földet a Kagoshima Űrközpontból. Célja az Itokawa kisbolygó tanulmányozása, és nem
utolsó sorban az, hogy egy gramnnyi mintát hozzon a kisbolygó felszínéről.
Már éppen itt az ideje, hogy visszatérjünk a Holdra. Úgy ünnepeltük az első holdraszállás 30. évfordulóját 1999-ben, és úgy emlékeztünk az utolsóra három évvel később, hogy közben folyamatosan ott motoszkált sokakban a kérdés: miért hagytuk ott kísérőnket? Mi értelme volt odamenni, ha utána otthagyjuk?
Látogatóink sokszor megkérdezik: melyik a legközelebbi csillag az égbolton?
Gyakran gondolkodóba esik az ember, mert rögtön egy sötét, csillagos éjszakára
gondol. Pedig a válasz a nappalokban keresendő: ez ugyanis maga az életadó Nap!
Egyáltalán milyen szerkezete van? Milyen jelenségek játszódnak a felszínén?
Hogy termeli az energiát? Ismerkedjünk meg vele kicsit alaposabban!
A Földön található metán legnagyobb részét az élőlények állítják elő. Nemrég sikerült a Mars légkörében is kimutatni ezt az anyagot, így megindultak a találgatások, vajon lehetséges-e, hogy a metán a vörös bolygón is élettevékenység útján keletkezik.
A nyáresti
távcsöves bemutatókat mostanság megnehezíti, hogy eltűntek az
égről a látványos bolygók. A Jupiter már, a Vénusz pedig még
túlságosan alacsonyan látható a Polarisból — eltakarja előlünk őket a
Hármashatár-hegy.
Tudományos és technológia szempontból is
mérföldkőnek számító űrkísérlet küszöbén állunk. A NASA Deep Impact nevű
űrszondája július 4-én egy kb. 370 kg tömegű lövedékkel megkísérli eltalálni
a napközelsége közelében járó 9P/Tempel 1-üstökös magját. Mivel ebben az időben
a világ szinte valamennyi jelentős távcsöve az üstökösre fog szegeződni, ez
lesz a valaha volt egyik legnagyobb észlelési kampány. Talán csak a P/Shoemaker-Levy 9-üstökös
1994-es, szintén júliusban bekövetkező Jupiterbe becsapódásakor volt ekkora
egyetértés abban, hogy mit is kell megfigyelni a drága távcsőidőben. A nagy
eseményből természetesen a műkedvelők sem maradhatnak ki, hiszen a célpont már
egy nagyobb binokulárral is megfigyelhető, így szinte bárki részese lehet ennek
a forradalmi vállalkozásnak.
Egy fantázaiakép a Sednáról (NASA)
Sedna a legtávolabbi ismert objektum a Naprendszerben. Legközelebb 75
CSE-re, legtávolabb pedig 900 CSE-re kering a Naptól. A belső Oort-felhő
tagja, amely körülbelül 100-1000 CSE távolságban övezi a Napot. Mind ez
idáig nem sikerült az Oort-felhőt közvetlenül megfigyelni, létezéséről
csak a folyamatosan napközelbe kerülő üstökösök tanúskodtak. A szakértők
ezt a zónát üstökösraktárnak tartják, ahonnan az üstökösmagok a Jupiter
pályáján belülre kerülve csóvát fejlesztenek. Az így közelünkbe jutott
testek pályáját kiszámítva feltételezték a tudósok még az 1950-es években e
kisbolygó-öv létezését.
Holdunk egyik érdekes területe az Aristarcus plató. Itt sok olyan folyamat nyoma található meg együtt, amelyek kísérőnk felszínét alakították: keskeny lávafolyások,
kiterjedt lávamezők, beszakadt lávakamrák, robbanásos kitöréskor visszahullott por, tektonikus törések és persze becsapódások. Mindezek megfigyelése nem azért nehéz, mert különleges távcső kell hozzá, közülük a legtöbb már egy jó 10 cm-es teleszkóppal is megfigyelhető. Ami még elengedhetetlen, az a jó holdfázis és természetesen a hosszú türelem, a sikeres észlelésre havonta csak 4-5 este van lehetőség. A terület teljes megismeréséhez ezért több holdciklust kell végigkövetni, amire a Polaris Csillagvizsgáló szakkörében 2005 tavaszán indult program.
Az alábbiakban a Szaturnusszal és a Titannal kapcsolatos hírekről adunk rövid összefoglalót. A kisebb holdak esetében később, egy-egy közelítés után tekintjük át majd az új eredményeket.
Szép tavaszi estéken, alkonyat után a nyugati égboltot szemlélve, a horizonttól a Fiastyúkig felnyúló ezüstös fénylést figyelhetünk meg — az ún. állatövi fényt. De mi is okozza ezt a különös fénylést?
A NASA James Webb űrteleszkópja egy vitatott, több mint 20 éve a Hubble űrtávcsővel tett felfedezést igazolt, ezzel megoldva egy régóta fennálló tudományos rejtélyt.
December 24-én az AES Andes, az amerikai AES Corporation energetikai cég leányvállalata egy hatalmas ipari komplexum tervét nyújtotta be környezeti hatásvizsgálatra. A tervezett komplexum fenyegeti az ESO (Európai Déli Obszervatórium) Paranal Obszervatórium feletti érintetlen égboltját, amely a világ legsötétebb észlelőhelyei közé tartozik, és ideális helyszínt biztosít a csillagászati megfigyelésekhez. Az ipari megaprojektet a tervek szerint
A 2024-ben hullott, Charlottetown hivatalos nevű, összesen mintegy 95 g tömegű meteorit különleges esetnek számít. A szerencsének köszönhetően ugyanis a hullásról egy biztonsági kamerának köszönhetően „élő” felvétel is készült, bár a kozmikus test gyors mozgása következtében maga a meteor csupán egyetlen képkockán látszik. A hullás a kanadai Prince Edward szigeten levő Charlottetown-ban történt, 2024. július
Január a Mars hónapja – ha ugyan látunk valamit a vörös bolygóból. Magyarország téli időjárása távolról sem ideális, más a helyzet a Kanári-szigeteken, ahol nemcsak télen kellemesebb a klíma, de sokkal több a derült idő is. Farkasréti György, Tenerife Tenerifén a derült éjszakák száma évente megközelíti a 300-at, a kiváló légköri nyugodtság azonban itt is
Az Európai Űrügynökség (ESA) Proba-3 küldetése a Nap titokzatos koronáját és a Föld sugárzási környezetét is egészen új módon fogja megfigyelni. A műholdpáros egymástól 150 méteres távolságra, erősen elnyúlt pályán keringve alkalmanként 6 órán át mesterséges napfogyatkozást idézve elő a Nap nehezen megfigyelhető halvány légkörét, a koronát fogja megfigyelni. A Proba-3 (Project for On-Board Autonomy
