Category: 2005. év archívuma

2005. november – Vissza a Holdra!

Már éppen itt az ideje, hogy visszatérjünk a Holdra. Úgy ünnepeltük az első holdraszállás 30. évfordulóját 1999-ben, és úgy emlékeztünk az utolsóra három évvel később, hogy közben folyamatosan ott motoszkált sokakban a kérdés: miért hagytuk ott kísérőnket? Mi értelme volt odamenni, ha utána otthagyjuk?

2005. október – Központi csillagunk: a Nap

Látogatóink sokszor megkérdezik: melyik a legközelebbi csillag az égbolton?
Gyakran gondolkodóba esik az ember, mert rögtön egy sötét, csillagos éjszakára
gondol. Pedig a válasz a nappalokban keresendő: ez ugyanis maga az életadó Nap!
Egyáltalán milyen szerkezete van? Milyen jelenségek játszódnak a felszínén?
Hogy termeli az energiát? Ismerkedjünk meg vele kicsit alaposabban!

2005. július – Célpont a Tempel 1-üstökös

Tudományos és technológia szempontból is
mérföldkőnek számító űrkísérlet küszöbén állunk. A NASA Deep Impact nevű
űrszondája július 4-én egy kb. 370 kg tömegű lövedékkel megkísérli eltalálni
a napközelsége közelében járó 9P/Tempel 1-üstökös magját. Mivel ebben az időben
a világ szinte valamennyi jelentős távcsöve az üstökösre fog szegeződni, ez
lesz a valaha volt egyik legnagyobb észlelési kampány. Talán csak a P/Shoemaker-Levy 9-üstökös
1994-es, szintén júliusban bekövetkező Jupiterbe becsapódásakor volt ekkora
egyetértés abban, hogy mit is kell megfigyelni a drága távcsőidőben. A nagy
eseményből természetesen a műkedvelők sem maradhatnak ki, hiszen a célpont már
egy nagyobb binokulárral is megfigyelhető, így szinte bárki részese lehet ennek
a forradalmi vállalkozásnak.

2005. június – A rejtélyes Sedna

Egy fantázaiakép a Sednáról (NASA)

Sedna a legtávolabbi ismert objektum a Naprendszerben. Legközelebb 75
CSE-re, legtávolabb pedig 900 CSE-re kering a Naptól. A belső Oort-felhő
tagja, amely körülbelül 100-1000 CSE távolságban övezi a Napot. Mind ez
idáig nem sikerült az Oort-felhőt közvetlenül megfigyelni, létezéséről
csak a folyamatosan napközelbe kerülő üstökösök tanúskodtak. A szakértők
ezt a zónát üstökösraktárnak tartják, ahonnan az üstökösmagok a Jupiter
pályáján belülre kerülve csóvát fejlesztenek. Az így közelünkbe jutott
testek pályáját kiszámítva feltételezték a tudósok még az 1950-es években e
kisbolygó-öv létezését.

2005. május – A holdbéli Duna és Tisza nyomában

Holdunk egyik érdekes területe az Aristarcus plató. Itt sok olyan folyamat nyoma
található meg együtt, amelyek kísérőnk felszínét alakították: keskeny lávafolyások,
kiterjedt lávamezők, beszakadt lávakamrák, robbanásos kitöréskor visszahullott por,
tektonikus törések és persze becsapódások. Mindezek megfigyelése nem azért nehéz,
mert különleges távcső kell hozzá, közülük a legtöbb már egy jó 10 cm-es
teleszkóppal is megfigyelhető. Ami még elengedhetetlen, az a jó holdfázis és
természetesen a hosszú türelem — a sikeres észlelésre havonta csak 4-5
este van lehetőség. A terület teljes megismeréséhez ezért több holdciklust kell
végigkövetni, amire a Polaris Csillagvizsgáló szakkörében 2005 tavaszán indult
program.