A Jupiter és holdjai
A Jupiter bolygó még bemutatásra alkalmas időben látszik, de a Szaturnuszról egy ideig le kell már mondanunk.
A Jupiter bolygó még bemutatásra alkalmas időben látszik, de a Szaturnuszról egy ideig le kell már mondanunk.
Az SN2005ay jelű szupernóva az NGC 3938 galaxisban felrobbant csillag.
Érdekes technikai megoldások alkalmazásával, a Nemzetközi Űrállomásról készített képet tagtársunk.
Az elkövetkezendő években sajnos nem láthatunk élőben teljes holdfogyatkozást.
A Szaturnusz talán leglátványosabb bolygó a Naprendszerben. Jelenleg a távcsöves bemutatók egyik legnépszerűbb objektuma.
Az M13 a Föld északi félgömbjéről megfigyelhető leglátványosabb gömbhalmazok egyike.
A fogyó Hold csodálatos színekkel kápráztatja el a hajnali hidegben is kitartó észlelőket!
A 2004-es évben az előrejelzések a Perseidák meteorraj kisebb kitörését jelezték elöre. Ezen felbuzdulva kicsiny csapatot szerveztünk, amely igyekezett a raj jelentkezését alaposabban megfigyelni. Augusztus 6–14. közötti időszakban folytak megfigyelések a közeli Dág község mellett. Ezt a terepet már 1990 óta használjuk alkalmanként megfigyelésre, táborozásra. A mostani alkalommal összesen 11 fő fordult meg a Károly-hegyen.
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi