A naprovat archívuma a Meteor hasábjain
Az alábbiakban a korábbi naprovatok archívuma található időrendben visszafelé haladva. Az újabb rovatok elérhetők a Meteor Magazin hasábjain minden hónapban.
Az alábbiakban a korábbi naprovatok archívuma található időrendben visszafelé haladva. Az újabb rovatok elérhetők a Meteor Magazin hasábjain minden hónapban.
2013. június 15-én harmadik alkalommal került megrendezésre a Napészlelők Találkozója a Polaris Csillagvizsgálóban. A program délelőtt 10 órakor kezdődött napészleléssel a teraszon. Szépen gyülekeztek a résztvevők, s mire elkezdődtek az előadások már közel harmincan gyűltünk össze.
Szombaton, 2012. Június 23-án került megrendezésre a II. Napmegfigyelők találkozója. Az érdeklődők és megfigyelők már délelőtt 10 órától gyülekeztek a Polaris Csillagvizsgáló teraszán, ahol felállították távcsöveiket. Bele lehetett nézni az a különböző PST Coronado Halfa távcsövekbe, amelyeket a vállalkozó kedvű megfigyelők átalakítottak saját ízlésük szerint, hogy minél jobban lehessen látni...
Első alkalommal adott otthont a Polaris Csillagvizsgáló központi csillagunkat rendszeresen észlelő tagtársaink összejövetelének. A június 11-i (szombat) találkozónak egyrészt a Nap-észlelés iránt az utóbbi időben örvendetesen megnövekedett érdeklődés, másrészt a közelgő naptevékenységi maximum adott aktualitást. A személyes találkozás, közvetlen tapasztalatcsere mellett a derült időjárás alkalmat adott a különféle műszerek,...
Mindenkinek más a technikai felszereltsége és más körülmények között tudja végezni a maga észlelései programját. De az alapok azért mégis csak egy tőről fakadnak.
Az előbb részletezett bizonytalanul azonosítható jelenségeknél sokkal bőségesebb anyag áll rendelkezésünkre az ókorban és a középkorban észlelt napfoltokról. Bár Egyiptomból itt sem találhatók konkrét feljegyzések, Ponori Threwrewk Aurél arra hívta fel a figyelmet, hogy a Nap jele: kör, közepén ponttal, talán a napfoltok ismeretére utal. Mezopotámiai, vagy Kisázsiai megfigyeléseket nem...
A Nap aktivitásával kapcsolatosan inkább a napfogyatkozások megfigyelései maradtak ránk bizonyos krónikákból, kódexekből, és ezek nagy része nem a fogyatkozás látványát írja le, hanem csak a jelentkező rémületet és az ég elsötétedését, maximum a fényesebb objektumok feltűnését, és a feljegyzéseknek csak kis százaléka foglalkozik a látvánnyal, vagy a szabadszemmel is...
Feledhetetlen élmény volt a június 6-i Vénusz átvonulás. Szubjektív beszámoló sok képpel és rajzzal!
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett