Elhunyt Ponori Thewrewk Aurél
Életének 94. évében elhunyt Ponori Thewrewk Aurél, az MCSE örökös tiszteletbeli elnöke, a TIT Uránia Csillagvizsgáló és a Budapesti Planetárium nyugalmazott igazgatója. Temetése október 21-én lesz Paloznakon.
Ponori Thewrewk Aurél 1921. május 2-án született Budapesten. Tanúja és tevékeny részese a magyarországi csillagászat fellendülésének és a hazai amatőrcsillagász-mozgalom fejlődésének. Tudományos pályafutása szinte párhuzamos a modern csillagászat lendületes fejlődésével. Pályakezdő éveiben még szinte napi aktualitás volt a táguló Univerzum felismerése, átélte az elméleti asztrofizika új eredményeinek születését, és maga is nagy lelkesedéssel kísérte figyelemmel az emberiség első lépéseit a kozmoszban.
Ponori Thewrewk Aurélt – számos tudománytörténeti munka szerzőjeként – az ókori csillagászat története, és főleg a csillagászati kronológia kutatójaként is számon tartják. Erre a nagyon összetett, klasszikus csillagászati, történelmi, sőt, irodalmi és nyelvi ismereteket kívánó tárgykörre még egyetemi évei alatt figyelt fel. Első tanulmányait a Csillagászati Lapok közölte (Az Ó-egyiptomiak csillagászatáról, A Kheopsz-piramisról). A második világháború, majd az ötvenes évek szellemi terrorjának évei félbeszakították eredményeinek nyilvános közlését. Utóbb hivatali feladatai – műszertervező tevékenysége, majd könyvszerkesztői munkája, 1963-tól az Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettesi, majd igazgatói (1975–81) megbízatása és a Budapesti Planetárium szervezése – elvonta a számára oly kedves tárgytól.
Ponori Thewrewk Aurél 2013. június 20-án, az általa tervezett paloznaki napóra avatásán.
Voltaképpen csak az utóbbi évtizedekben tűnt ki, hogy mennyi következtetést, új ismeretet halmozott fel. Dante tudományos ismereteiről, a Mária-tisztelet csillagászati vonatkozásairól, a Napra, a Holdra és a Vénuszra vonatkozó hiedelmekről, elgondolásokról írt munkái a csillagászat és az általános emberi kultúra kapcsolatának értékes ismertetései.
Ponori Thewrewk Aurél a csillagászati közgondolkodásban a csillagászattörténet és a csillagászati kronológia kutatójaként él, holott a modern kor tudományát is figyelemmel kísérte. A budapesti Urániában az általa vezetett első csillagászati szakkörben (1963-tól) gyakran megcsodálhattuk naprakész ismereteit a csillagászat és fizika terén.
Évtizedeken át művelte a gyakorlati csillagászatot. Az 1960-as évektől szinte nem volt olyan érdekesebb kollektív észlelési program (nap- és holdfogyatkozás, Merkúr-átvonulás, csillagfedés), amelyben a tőle megszokott precizitással ne vett volna részt. Az észlelő csillagászat terén alighanem a csúcspontot az 1988-as egyiptomi csillagászati expedíció jelentette, amely Eratosztenész ókori földmérésének megismétlését és rekonstruálását tűzte ki célul. Alkotótevékenységét bizonyítja számos napóra, amely a tervei alapján készült.
Ismereteit mindenkor szívesen, nagy érdeklődés mellett osztotta meg. Előadásait egyéni stílusa tette lebilincselővé. A hallgatók mindig úgy érezhették, hogy az új gondolatok szinte ott, az előadás során születnek meg.
A megemlékezés Bartha Lajos cikke alapján készült (Meteor 2011/5.).
A Magyar Csillagászati Egyesület különbuszt indít október 21-én a temetésen részt venni kívánók számára. Az autóbusz 12:00-kor indul a Budapesti Kongresszusi Központ parkolójából, és 18-19 óra között érkezik vissza Budapestre, a Polaris Csillagvizsgálóhoz. Regisztráció: e-mailben az mcse@mcse.hu címen.
