Harminc évvel ezelőtt alakultunk újjá
A Magyar Csillagászati Egyesület – közel 40 évi kényszerszünet után – 1989. február 19-én alakult újjá, az I. kerületi Művelődési Ház nagytermében. Az alakuló közgyűlést eredetileg a TIT Uránia Csillagvizsgálóba hirdettük meg, azonban a várható nagy érdeklődés miatt áttettük a rendezvényt a Bem rakpart 6-ba. Az eseményen mintegy 120-an jelentek meg, közülük 80-an léptek be az újjáalakult MCSE-be.
1989 forrongó év volt, az átalakulások éve. Alig hogy megjelent az egyesülési törvény az év elején, egymás után alakultak újabb és újabb társadalmi szervezetek, köztük a Magyar Csillagászati Egyesület. Az egyesület újjászervezését már az előző év decemberében megkezdtük, Both Előd, Holl András, Ponori Thewrewk Aurél, Taracsák Gábor, Tepliczky István, Zombori Ottó és még néhányan rendszeresen összeültünk, tervezgettük a jövőt és az egyesületi alapszabályt, amelyet az 1946-os verzió alapján hoztunk létre, és az alakuló közgyűlés kisebb-nagyobb változtatásokkal el is fogadott. Az MCSE-t 1989 márciusának végén már be is jegyezte a Fővárosi Bíróság.
Mindenkinek más-más célja volt a régi-új egyesülettel, ki-ki a maga “bolondériáját” tartotta szem előtt. Az én bolondériám a Meteor megmentése volt. A Meteoré, amelybe már akkor is több mint egy évtized munkáját fektettem, és amelyet akkor már évek óta fenyegetett a megszüntetés veszélye. Elég volt ebből! Nyújtson hozzá biztos hátteret az MCSE! Az ismeretterjesztő irodalomban sem volt éppen rózsás a helyzet, a Csillagászati évkönyvet a kiadó vékonyka kis kötetecskévé zsugorította, nem volt pénz ilyesfajta dolgokra. De általában véve is, nagyjából az évtized közepétől mindenképpen érzékelhető volt bizonyos fajta megtorpanás mozgalmunkban, amiből sokan kerestük a kivezető utat. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy sikerült megmentenünk a Meteort, az Évkönyvet is, és talán még ezeken kívül is csináltunk azóta egyet-mást.
A Meteor pályafutását nyomon követhetjük az interneten is. A lap most, harminc évvel 1989. február 19-e után is létezik, mi több, él és virul, amiben amatőr- és szakcsillagászok tucatjainak nagyon komoly munkája fekszik, nem beszélve az észlelőkről, akik megfigyeléseikkel éltetik a lapot, cikkíróinkról, akik hasznos információkkal látják el az olvasókat, akik, úgy tűnik, töretlenül kitartanak a Meteor mellett. A havonta megjelenő lapszámok egyfajta lenyomatai a magyar amatőrcsillagászatnak: mit tartunk itt és most fontosnak? Milyen kérdések foglalkoztatnak bennünket? Mit észlelünk égen-földön? Tíz, húsz, harminc év múlva még fontosabb pillanatfelvételek lesznek ezek a lapszámok. Talán.
A Meteor 2019. februári számát tagtársaink és az előfizetők már megkapták, de tekintsük meg most pdf formátumban is. Letölthető a Meteor honlapjáról!
Szeretettel köszöntöm a Meteor barátait ezen a szép évfordulón!
