Kmety tábornok csillaga
Budavár visszavétele 150 évvel ezelőtt, 1849. május 4-én kezdődött, és május 21-én fejeződött be. Az ostrom során a gellérthegyi csillagvizsgáló épülete is súlyosan megsérült, a csillagászat végérvényesen kiköltözött Európa legszebb fekvésű obszervatóriumából. Csak fél évszázad múltán lett ismét állami csillagvizsgáló Magyarországon.
Budavár dicső visszafoglalása tehát a magyar csillagászat számára fájdalmas eredménnyel járt – a harci cselekmények sajnálatos velejárói az ilyesfajta veszteségek. A 150 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve közöljük az alábbi “történeti rajzot” Mártonffy Imre (1867-1908) tollából. Az írás főhőse Kmety György, a szabadságharc hős tábornoka, aki maga is részt vett Budavár visszavételében. Másik főszereplője pedig az Aldebaran, a Bika csillagkép legfényesebb csillaga.
Kmetty tábornok csillaga.
— Történeti rajz a szabadságharc idejéből. —
Irta: Mártonffy Imre.
Kmetty György tábornoknak a nélkül, hogy babonás lett volna, volt egy csillaga, melyben nagyon bízott.
Esténkint a táborban, mikor tiszta, felhőtlen volt az ég, hosszabb ideig merült el kedves csillaga szemlélésébe s ha törzstisztjei kérdezték, csak ennyit mondott:
— Hagyjatok tűnődnöm!
És csak kevés emberrel közölte titkát.
A győzelmes tavaszi hadjárat alkalmával 1849. április 13-án Kmetty hadosztálya a főváros közelében táborozott. Ez estén a tábornok Szabó Imre ezredessel, ki neki jobb keze volt, sétára indult.
Az est pompás volt. A csillagok milliárdjai ragyogtak az égen, a hold is világított, bár fénye nem volt nagy, mert első negyedet mutatott.
A tábornok a politikai helyzetről beszélgetett ezredesével, Windischgrätz erőszakos előnyomulásáról, a komáromi vár ostromáról és aggodalmát fejezte ki hazánk jövője felől, mert veszélyben látja az országot.
Ekkor megállt a tábornok és ezredesének egy ragyogó csillagot mutatott meg, a Bika szemét.
A csillag e pillanatban a félhold tőszomszédságában volt. Kmetty a csillagra mutatott!
Látja azt a csillagot, ezredes úr? Miként ragyog ? Ez az én kedvelt csillagom, nagyon is erős a ténye; erősebb, mint bizalmam a harc szerencsés kimenetele iránt. Ma 13-ika van, nem vagyok babonás, de ez a szám végzetes leend szabadságharcunkra nézve. Ez a szám fogja megtörni hadainkat és teszi semmivé jövőnket.
E pillanatban, midőn a tábornok e szavakat kiejté, a Bika csillag eltűnt, vagy elaludt, mint a gyertya lángja, melyet egy gyönge lehellet is kiolthat. Pedig az égen egy felhőcske sem mutatkozott sehol, az égboltozat azúrja oly átlátszó tiszta volt, mint a tenger vize.
A két katona magánkívül lett az ámulattól, a tábornok nem akart hinni szemeinek; de hiába, a csillag eltűnt és nem jelent meg többé.
Kmetty hevesen rázta meg bajtársa kezét.
— Csodálatos! monda.
Az ezredes mormolá:
— Mily megfoghatlan tünemény!
— Szegény hazám! — jegyzé meg a tábornok szomorúan.
E rejtélyes eset óta a tábornok mindig jobban aggódott a haza sorsa iránt.
S mintha aggodalma teljesedésbe menne, a sejtelmek, jóslatok valósulni kezdének. A győzelmek után: Komárom felmentése, Budavár bevétele, stb. jött az orosz invázió, ezt követte a világosi fegyverletétel aug. 13-án. Azután a 13 aradi vértanú kivégzése. Íme Kmetty balvégzetű sejtelme: a 13-as szám mérte a halálos csapást hazánkra.
Az életben maradt tábornokok kimenekültek. Kmetty is kibujdosott Törökországba, Aleppóba. 1850. év tavaszán összetalálkozott az egri csillagásszal Montedego Alberttel és elmondá neki a Bika csillag rejtélyes eltűnését.
A csillagász mosolyogva válaszolt:
— Kedves tábornok ur, úgy szokott ez lenni, ha valakinek csillaga van és ha nem ért a csillagászathoz. Az ön csodás tüneménye nagyon természetes jelenség, melyről felvilágosíthatom, mert 1849. április 13-án csillagvizsgáló tornyomban valék, hogy a hold változást tanulmányozzam távcsövemmel. — Ugy-e bár, féltizenkettőkor történt a csoda?
— Igen, — viszonzá a tábornok komolyan — pont féltizenkettőkor.
— Nos, a rejtélyes eset úgy történt, hogy a csillagot a hold korongja elfödte. Kmetty közbeszólt:
— Az lehetetlen, mert én és Szabó ezredes, ki szintén szemlélte a csillagot, láttuk, hogy az előbb tűnt el, mint a félholdat elérhette volna.
— Értem, — mondá a csillagász mosolyogva. — Á mi az ön bámulatára adott alkalmat, az könnyen érthető. Első negyed volt, a hold korongjának sötét része kelet felé volt irányozva és fénylő része hátat fordított a csillagnak. Ezért tűnt el a csillag a hold láthatlan része mögé. Ha tábornok úr még egy negyed óráig várt volna, akkor a csillagot meglátta volna, a mint a holdnak nyugati korongján ismét előjött és teljes fényében ragyogott.
A tábornok viszonzá:
— Nagyon köszönöm a szives felvilágosítást. Azt hiszi, hogy én képzeletben ringattam magam s hogy Isten engem, egyszerű teremtményét, megintett? Az ön tudományos magyarázata, melyet sejtenem kellett volna, hogy úgy fog történni, nem oszlatja el ama feltevésemet, mely szerint a csillag eltűnése megjósolta hazám veszedelmét. S hogy akkori szavaim beteljesedtek, azt a csillag rejtélyes eltűnésével hozom kapcsolatba, mely mintegy prófétaszerüleg figyelmeztetett engem.
(Pestmegyei Hírlap, 1893. március 15.)
Az Aldebaran elfödése
A szép, egyben szomorú történetet olvasva felmerült bennem: valóban volt Aldebaran-fedés 1849. április 13-án? Valóban láthatott ilyen jelenséget Kmety György? Április 13-án bizonyosan nem, mert a fogyó Hold messze járt az Aldebarantól, a Nyilas csillagkép területén. Lehetetlenség, hogy azon az estén elfedte volna a Bika legfényesebb csillagát. Valószínűbb, hogy a baljós csillagfedés időpontját Mártonffy Imre azért “igazította” április 13-ához, hogy a balszerencsés 13-as szám előrejelezze a világosi fegyverletételt és az aradi vértanúk 13-as számát.
Mártonffy írásában további pontatlanságokra is bukkanunk. Tekintettel arra, hogy április 13-án nem volt csillagfedés, Montedegói Albert Ferenc aligha figyelte meg a jelenséget aznap este a gellérthegyi csillagvizsgálóból. (Bartha Lajos szíves közlése alapján Albert Ferenc már csak azért sem végezhetett megfigyelést, mert 1849 márciusában a Várban székelő Katonapolitikai Bizottság maga elé idézte Albertet, és szigorúan meghagyta, hogy az obszervatórium műszereit senki sem használhatja.) Aligha találkozhatott vele 1850-ben Kmety tábornok Aleppóban, Albert Ferenc pedig ekkor még nem volt egri csillagász, csak a következő évben lett a Specula igazgatója.
De volt-e egyáltalán Magyarországon bármilyen Aldebaran-fedés 1849-ben? A Stellariumot “visszapörgetve” úgy találtam, hogy a Hold és az Aldeberan többször is “találkozott” ebben az időszakban. Február 2-án és április 25-én is szoros együttállás következett be – a nappali égen. Ezek a jelenségek aligha keltették fel a kortársak figyelmét. Az április 13-i fiktív időponthoz közel, március 28-án ismét szoros együttállás volt észlelhető, ezúttal az esti égen. Fedés azonban nem következett be. November 30-án a telihold fedte el az Aldebarant – már jóval a szabadságharc bukása után. Március 1-jén azonban különleges esemény látszott hazánkból, az Aldebaran súroló fedése! (Köszönettel tartozom Szabó Sándor rovatvezetőnknek, aki segített az Aldebaran-fedések utáni nyomozásban, és akitől a március 1-jei jelenséggel kapcsolatos ábrákat kaptam.) Nagyjából a Szombathely-Pest-Buda-Debrecen vonaltól délre tartózkodók azt láthatták, hogy az első negyedben járó Hold északi szarvánál rövidebb-hosszabb időre eltűnik a fényes csillag, akik ettől a vonaltól északra voltak, azok rendkívül szoros együttállást figyelhettek meg. Kmety György előző nap győztes csatát vezetett Mezőkövesdnél, lehetséges, hogy maga is látta ezt a különleges jelenséget – hogy pontosan honnan, azt a hadtörténészek bizonyosan meg tudják mondani.
Mártonffy történeti rajza tehát nem egészen pontos, tele van fiktív elemekkel, de nem is ez benne a lényeg – hanem az, hogy ráirányítja figyelmünket történelmünk ezen dicső korszakára és arra, hogy egy csillagfedés mennyi mindent jelenthetett a kortársak és az utókor számára.
A Hold majdnem elfödte az Aldebarant Budáról nézve 1849. március 1-jén kora este.
A súroló födés határvonala. A Szombathely-Pest-Buda-Debrecen vonaltól délre lehetett megfigyelni a csillagfödést. Ettől a vonaltól északra nagyon szoros együttállás látszott.
