Elhunyt Sajcz András

Szerző: · 2020. november 25, szerda

Életének 62. évében elhunyt Sajcz András, a Magyar Csillagászati Egyesület tagja, amatőrcsillagász, szorgalmas észlelő.

„Az elmúlt héten megrendített a szomorú hír: Sajcz András a koronavírus áldozata lett. Simonyifalván született, életének nagy részét itt élte. Utolsó éveit Újaradon töltötte, húga és annak családja gondozta. Álmában gyakran hazajárt a házba, ahol felnőtt, az utcába, vagy a Válykos partjára.
Egy ragyogó elme, a gyermekbénulás meggyötörte test béklyóiba zárva.
Az újságolvasók többször találkozhattak csillagászati cikkeivel, a világhálón olvashatjuk novelláit, láthatjuk festményeit.
Simonyifalva monográfiájának rövidített változatában, amely 2019-ben jelent meg a 100 év Romániában – Örökségünk Arad megyében című monográfia-antológia II. kötetében, Balta János szerkesztésében, ez olvasható a Simonyifalva híres szülöttei című fejezetben: Sajcz András (1956), amatőr csillagász, csillagászati cikkei jelennek meg, újabban elbeszéléseket ír, kétszer nyert díjat a Magyar Irodalmi Lap internetes folyóirat novellapályázatán. Amatőr festő.
Életműve most lezárult. Őrizzük meg emlékét, szellemi hagyatékát! Nyugodjon békében! A lelke immár szabadon szárnyal, a csillagokba visz az út, a mennyország felé…”
 
Írja mindezeket Brittich Erzsébet, a Nyugati Jelenben.
 

Sajcz András egyik kedves időtöltése volt a festés.

 
Sajcz András neve jól ismert a magyar észlelők körében. Közel 50 ezer változócsillag-észlelést végzett, ami azért is igen elismerésre méltó teljesítmény, mert életét súlyos mozgáskorlátozottan élte le, és a csillagos égbolt megfigyelése sem volt számára egyszerű feladat. Kis távcsövekkel, könnyű binokulárokkal folytatta megfigyeléseit.
 

A CH Cygni szimbiotikus változócsillag fénygörbéje 1990-2015 között Sajcz András (Stz) észlelései alapján (MCSE VCSSZ)

„Amatőrcsillagász „pályafutásomat” 24 éves koromtól, akkortól számítom, amikor papír- és műanyagcső felhasználásával összeszereltem a Kulin Gyurka bácsitól kapott lencsékből egy 30x-os nagyítású Kepler-távcsövet. Ezzel párhuzamosan kiolvastam A távcső világa című könyvet, s a tanultak alapján elkezdtem figyelni 1980-ban a Holdat, a Jupitert, a Vénuszt stb. Tehát, egy jó negyed századon keresztül észleltem Simonyi egét.” – írja 2007-ben megjelent cikkében, amelyben visszaemlékezik negyedszázados észlelői pályafutására.

„Sajtz Bandi értelmes, nyitott gondolkodású, érdeklődő, optimista életfelfogású ember, ami fizikai állapotának ismeretében nagyon tiszteletreméltó! Talán a legfőbb szál, ami köti az értelmes élethez az, hogy van kapcsolata a magyar amatőrcsillagászokkal. Ez lelkesíti éjszakai észleléseikor, emiatt fagyoskodik kinn az éjszakában, ez ad értelmet mindennapi tevékenykedéséhez. A csillagászati észleléseken kívül kis könyvtárának könyveit olvassa: csillagászatiakat, sci-fi-ket, szakkönyveket. Jó rajzkészségével még képregényeket is készít a maga örömére.” – írja róla Keszthelyi Sándor „Sajcz András, a magyar Hawking” c. cikkében.

Sajcz András jó kapcsolatot ápolt a román amatőrcsillagászokkal is. Az aradi Galaxis Klub lapjában olvasható észlelői bemutatkozása, amelyet Pteancu Mirceától kaptunk (a cikk zöld keretben):

 

Ugyancsak Pteancu Mircea írja: „Elhunyt Bandi amatőrcsillagász barátom, Isten nyugtassa. Ritkán látogattam el hozzá, most látom, hogy túl ritkán. Egy ilyen alkalommal fényképeztem le két gyönyörű, csillagászati témájú festményét.” Az egyiken a Hale-Bopp-üstökös 1997-es látogatását örökítette meg, a másikon a 2002-es Leonida-záport:

A Hale-Bopp-üstökös (Sajcz András festmémye).

 

A Leonidák meteorraj 2002-ben (Sajcz András festménye).

Sajcz András barátunk, tagtársunk emlékét kegyelettel őrizzük!

Címkék:

Ajánljuk...