Virtuális (hosszú) észlelőhétvége

Április 30-án napnyugta és május 4-én napkelte között ismét virtuális észlelőhétvégére hívjuk barátainkat. Erre a hétvégére esik a Csillagászat Napja is (május 2.). Sajnos idén nem tarthatjuk meg a közkedvelt járdacsillagászati bemutatókat, ezért azt kérjük, mindenki népszerűsítse kedvelt tudományágunkat mind családi körben, mind pedig a virtuális térben! Beszéljünk a csillagászat nagyszerűségéről, végezzünk észleléseket, osszuk meg képeinket, gondolatainkat!

Az észleléseket, beszámolókat várjuk az MCSE e-mail címén: mcse@mcse.hu.

• Mit észleljek? Égi kalendárium 2020. május

Április 30.

Juhász László, Budapest

A virtuális észlelőhétvége felhívásának ezúttal igyekeztem eleget tenni. Mivel a múltkor mindösszesen kettő változócsillag leészlelésére futotta, azt akkor nem találtam közlésre érdemesnek. Sajnos az időjárás jelentés nem sok jót jósolt az éjszakára, a második felében borult időre volt kilátás.

A harmadik emeleti erkélyünk délkeletre néz, így a Vénusz már nem volt látható, azonban a Holdat célba vettem egy 80-as években gyártott szovjet Mizar távcsővel. Az eredeti, 15 mm-es Kellner okulárjával is nagyon szép volt a félhold, de egy 10 mm-es, Barium okulárral 81-szeres nagyításon még szebb. Igen, Barium okulár. Ezt ugyanis nem sajnáltam „feláldozni”. Egy műhelyben az okulár műanyag hüvelyét leesztergáltattam, így mélyebben becsúszik a 32 mm-es, nem szabványos okulárkihuzatba és éles képet ad. Nos, ezzel a konfigurációval, enyhe sárga színszűrőt használva kémleltem a Hold felszínét. Ritkán nézegetem a Holdat, így szinte olyan élményt nyújtott, mint valamikor régen a gyermekkoromban, amikor először csodálkoztam rá a Hold távcsöves látványára. Megkapó volt a kráterek plasztikussága, mintha a Hold felszíne bombatölcsérekkel lenne telehintve, valamint az alakzatok és árnyékok szavakkal leírhatatlan formagazdagsága. Csak néhány alakzatot szeretnék megemlíteni, ami valahogy különösen megtetszett. A déli sarkon ezúttal is látszódott egy egyedülállóan fénylő világítótorony. Tőle nem messze, a Moretus kráter alja részben volt megvilágítva, egy alacsonyabb kráterfalon a Nap fénye rávetődött a kráter aljára és hosszanti irányban bevilágította. Érdekes módon a megvilágított rész egy elnyúlt rombusz alakra emlékeztetett. Igazán drámai volt a holdi Alpok csúcsainak megannyi cérnavékony csipkézett árnyéka. Amit még szeretnék kiemelni, az Archimedes, Aristillus és Autolycus kráterek közötti Sinus Lunicus térsége. Lelki szemeim előtt szinte magam előtt látom a Holdhoz közeledő Luna-2 szondát és a becsapódást követően felkavarodó porfelhőt… Aztán a Hold szépen lassan eltűnt a háztető mögött. Amikor már kezdett takarásban lenni, a fénye halványabb lett ugyan, de a képe valamelyest élesebbé vált (amúgy a seeing végig borzasztó volt).

Ahogy a Hold levonult a belátható égboltról, a már-már muzeális Mizar visszakerült szobadísz funkciójába, és kitelepítettem a 100/600-as refraktort. Mindössze négy nappal korábban az esti órákban az erkélyről belátható égboltrész összes fényes félszabályos és Mira változóját leészleltem, így nem maradt más, mint a T CrB visszatérő nóva ellenőrzése (nem tért vissza, ott mocorog 10 fölött) és az R CrB, ami mintha erősödött volna, a 64-es öh-nál egyértelműen fényesebbnek tűnt. Hát ennyi a napi termés.

Kicsit még várva a csodát, hátha kitisztul, a kis távcsővel megnéztem a Porrimát, ami meglepetésemre már 74 szeres nagyítással részben bontott volt, míg 140-szeres nagyítással teljesen egyértelműen látszódott a két csillag szeparációja. Valahol olvastam, hogy a 19. században milyen kényelmes kettős volt. Most is nagy élmény egy kellemes tavaszi estén megfigyelni ezt a klasszikus kettőst. A következő célpont az Izar volt, de annak bontása sajnos nem sikerült. Vártam még 23.00-ig, de az égbolt észlelésre már egyáltalán nem volt alkalmas, így kénytelen kelletlen visszavonulót kellett fújni. Tekintve a műholdképet, jobbnak láttam a műszert is evakuálni a szoba biztonságába.

Laczkó Rita, Budapest. Ez idáig sajnos csak passzívan követtük az MCSE eseményeket és programokat. A jelenlegi korlátozások és az MCSE felhívása az online észlelésre viszont arra sarkalt minket, hogy ha csekély módon is, de igen is jelezzük azt a tényt, hogy vagyunk, összetartozunk, ha el is szakadtunk műszerparkunktól, igenis észlelünk. 

A következő képsorozat igazából semmi extra dolgot nem tartalmaz. Ez a legelső beküldött észlelésünk. A fátyolfelhők miatt kevés Holdrészlettel, de annál szebb vékonyodó Vénusz sarlóról.

A kép műszeres háttere viszont egy „érdekes” kényszermegoldás. Egy 1941-ben gyártott Voigtlander & Söhne Dienstglas, katonai szálkeresztes 6×30-as binokulár egy modern Huawei telefonnal „összepárosítva”. Nem egy asztrofotó verseny győztes képsorozat, de hogy vérszemet kapjunk az asztrofotózáshoz, pont elegendő.

A fotózás helye és ideje: Budapest 2020.04.30, 19:30-48

Kitartást és jó észlelést kívánunk nektek a Budai-ég alól Rita és Tamás.

A Hold. Egy 1941-ben gyártott Voigtlander & Söhne Dienstglas, katonai szálkeresztes 6×30-as binokulár egy modern Huawei telefonnal „összepárosítva”.

A Vénusz. Egy 1941-ben gyártott Voigtlander & Söhne Dienstglas, katonai szálkeresztes 6×30-as binokulár egy modern Huawei telefonnal „összepárosítva”.

A Vénusz április 30-án este Szulovszky András felvételén, 35 cm-es Newton-reflektorral.

Dézsi Attila Hold-felvételeiből. Celestron C8, HEQ5 PRO goto mechanika, ASI 120MM kamera, Baader moon&skyglow szűrő.

A holdi terminátor április 30-án, Dézsi Attila felvételén.

A Hyginus-rianás és vidéke Dézsi Attila felvételén.

A Mare Imbrium és vidéke a Hold egyik igen látványos területe. Fotó: Dézsi Attila.

Május 1.

A Hold május 1-jén este. SW 114/900 Newton egy Samsung J3-as mobil, kínai távtartóval rögzítve. A felvétel Százhalombattán készült, 2020.05.01. napján. Dr. Sebes Botond

Szulovszky András, Budapest. Az észlelőhétvége légköri nyugodtságát nagyban meghatározta két hidegfront is, de ennek ellenére sikerült megörökíteni párat a az égi látnivalók közül. A hosszú hétvége bevezetéseként csütörtökön a Vénusz volt a fő célpont, sarlója már kistávcsővel is könnyedén felismerhető. Én idén szereztem az első komolyabb észlelési tapasztalataimat a bolygóval kapcsolatban, nagy élmény követni a gyorsan bekövetkező méret- és fázisbeli változásokat az igen kedvező láthatóság mellett. Nincs már sok hátra, bizony ki kell használni minden adandó alkalmat. Ennek kicsit ellentmond hogy péntek este a Vénusz helyett a Holdra koncentráltam, mivel nem voltam túl bizakodó a légköri nyugodtsággal kapcsolatosan. Hát bizony megérte! Adódott vagy 10-15 perc még napnyugta előtt, amikor a viszonyok kedvezőre fordultak. A Holddal kapcsolatos ismereteim sajnos eléggé hiányosak, pontos észlelési célpont helyett jellemzően addig pásztázom távcsövemmel a holdfelszínt, amíg nem találok valami érdekes alakzatot vagy területet. Így találtam meg a Sinus Medii látványos rianásait. A fényképemen két krátert emelnék ki, a Triesnecker és Hyginus krátereket. A Franz de Paula Triesnecker osztrák csillagászról elnevezett, 25 km átmérőjű becsapódási krátertől keletre kiterjedt árokrendszer található, mely az amerikai Surveyor 4 és 6 jelű amerikai szondák leszállóhelyéül is szolgált. Előbbivel 2,5 perccel a tervezett leszállás előtt megszakadt a kapcsolat. A fényképemen a Sinus Medii keleti végénél található, 11 km átmérőjű Hyginus-kráter vulkanikus eredete miatt a holdi ritkaságok közé sorolható. A kráter peremét egy 220 km hosszú tektonikai árok szeli ketté, melyre gyöngysorszerűen apró kráterek vannak felfűzve, melyek a mélyben történt beszakadások következtében alakulhattak ki. A felvételek 35 cm-es Newton-távcsővel készültek.

A Hyginus-rianás és a Triesnecker-rianások a Triesnecker-kráterrel Szulovszky András felvételén.

A Hold május 1-jén, Molnár Attila felvételén (90/900 SW refraktor, Nikon D3200. 2225 képkocka legjobb 10%-a. ISO 200.

A holdfény és a felhők játéka Molnár Attila felvételén.

Kaszab Dénes Gyöngyösről küldött részletdús holdfelvételeket. Távcső: 400/1800-as Newton + Barlow 2x, Kamera: ASI 120 MM kamera, Szűrő:  ProPlanet 807 nm, Rögzítő szoftver: FireCapture, Feldolgozás: Autostakkert 2 + Photoshop.

A Tycho-kráter május 1-jén 19:08 UT-kor. (Kaszab Dénes)

Az Arzachel-kráter május 1-jén 19:21 UT-kor. (Kaszab Dénes)

Május 2.

A Hárshegy mögé bukó Nap Molnár Attila felvételén.

Ismerd meg a Holdat! A Csillagászat napján virtuális bemutatót tartott a Polaris. A Holdon látható érdekességeket Görgei Zoltán kommentálta, Bajáról.

Kernya János Gábor, Sükösd

A délelőtti esőt követően délutánra fantasztikus lett az átlátszóság a Dél-Alföldön. 17:00 körül a Vénusz Sükösdről nagyon könnyedén látszott puszta szemmel, a Tele Vue 60/360 refraktorban 120x-os nagyítással is csodálatos volt a bolygó sarlója. Ezen az élményen fellelkesedve megpróbálkoztam a Szíriusszal is. 18:40 magasságában meg is lett a Lacerta 10×42-es ED binokulárral. A 6 cm-es távcsőbe is sikerült beállítani, így a csillagászathoz nem szokott feleségem is látta a szikrázó, tűszúrásnyi csillagot. Eddig életemben egyszer – az 1999-es napfogyatkozás pillanataiban – láttam napközben csillagokat, de ez a mai Szíriusz észlelés teljesen más élményt nyújtott, hiszen verőfényes napsütésben történt a megfigyelés!

Juhász László (Kisecset, Nógrád megye)

A virtuális észlelőhétvége első estéjén történt kettő darab változóészlelést másnap, május elsején este sikerült megtoldani további tízzel a Herkules csillagkép kellő pozícióba kerülését követően, és a felhők aktuális megjelenését megelőzően.

Május 02-a, szombat este biztatónak ígérkezett. Nappal erős szél fújt, folyamatos volt a felhőátvonulás, azonban ezek szép „bárányfelhők” voltak, és az égbolt egyre nagyobb területein olyan mélykék volt az ég, ami nagyon jó átlátszóságot ígért. Bár napközben kerestem a Vénuszt, hogy látható-e szabad szemmel, nem jártam sikerrel. Az estét illetően tudtam, hogy sajnos a Hold már túlságosan fényes a halványabb objektumok észleléséhez. Nem volt mit tenni, tervbe vettem azokat az egyébként kis távcsővel észlelhető, kellően fényes változók listáját, amelyeket egy nagyobbacska Dobsonnal a fényes égen is gond nélkül meg kell látni.

Ahogy besötétedett, a 25 cm-es Dobson mechanikájának betanításához a Polarist és a Regulust használtam. Ahogy a távcsővel ráfordultam az Oroszlán csillagképre, valahol a Szűz körül vettem észre a fényes Starlink műholdakat. Talán hét-nyolc lehetett, mérgemben nem is számoltam meg őket. Fényesek, feltűnőek voltak, jöttek egymás után. Mi lesz, ha felbocsátják mind a tervezett 42 500 darabot? Egyébként egész este bosszantóan sokszor haladt át egy-egy műhold a távcső látómezejében.

Szóval az első változócsillag az R Leo volt, pár fokkal a Holdtól. Ennek ellenére 90 környékén  szépen látszódott. Hátat fordítva a Holdnak, GOTO-val felkerestem a cirkumpoláris régió fényesebb miráit. Könnyű célpontok, talán már kicsit unalmasak a maguk 9-10 magnitúdójával, bár lenn, közel a horizonthoz a 90-nél halványabb T Cas-t alig láttam meg. A kiváló átlátszóság arra ösztönzött, hogy próbáljak meg halványabb célpontot felkeresni. A cirkumpoláris csillagképek jó messze voltak a Holdtól, így megcéloztam a T Cam-ot. Ezzel sikerült átesni a ló túlsó oldalára. Nagyon nehezen, egyre nagyobb nagyítást adó okulárokat használva, a láthatóság határán leészleltem a csillagot 135 alatt, de ez több, mint húsz percbe telt.

Belátván, hogy kínlódás helyett örömteli észleléssel célszerű foglalkozni, ismét a fényes mirákat vettem célkeresztbe, akarom mondani látómezőbe, immár a Kígyótartó csillagképben. V, Z, X és ráadásként az RS, ami ugyan nem mira, de elég fényes egy holdas éjszakai észleléshez (100 alatt). Néztem, néztem a déli égboltot és bevillant, hogy non plusz ultra lenne a T Cen, ott lenn délen, valahol -33 fokon. A kertemből a déli irányban nem lehet látni a horizontot a növényzet miatt, így egy kis, mintegy 100 méter kerítésen kívüli séta után, bízva hogy semmilyen vad jószággal nem találkozom, binoklival becéloztam a T Cen környékét és a Budapest okozta fényszennyezés ellenére  nem könnyen ugyan, de egyértelműen látszódott a 70-nél valamivel fényesebb változó. Ritka préda Magyarországról, annak is az északi részéről, hiszen nem túl sokáig mutatkozik és valóban tiszta, átlátszó égbolt szükséges hozzá.

Ekkor pihenőt engedélyeztem magamnak, ami egy pohár tej és egy kevés aszalt gyümölcs elfogyasztását követően a C/2017 T2 (PANSTARRS) üstökös felkeresése (a Dobsonban 30-szoros nagyítással, közvetlen látással egyből meglett), majd a Hold megbámulása volt.

Leküzdve a fáradtság okozta holtpontot, a Lant, a Hattyú és a Gyík fényes miráival, no és persze az elengedhetetlen SÜSÜ-vel (nem az új keletű miniszoborra gondolok) zártam az észleléseket, kissé gépiesen nyomkodva a GOTO vezérlőn a koordinátákat. Ezek a csillagképek már a nyár közelgő ígéretét hordozzák magukban. Kár, hogy augusztus 15-ig nem lehet csoportos rendezvényeket tartani, így a táborunk is legfeljebb virtuálisnak ígérkezik.

Aztán a nyugati horizonton megjelentek a közelgő hidegfront felhői, és szépen lassan elnyelték az egyre lejjebb ereszkedő Holdat. Így pont mire a Tejút kezdett volna feltűnni a Hattyúban, be is kellett fejezni a megfigyeléseket. A zavaró holdfény ellenére az éjszaka sikerült mindösszesen 27 változócsillagot észlelni, megnézni egy üstököst, magát a Holdat, valamint látni számtalan műholdat.

• Változócsillag-észlelések a virtuális észlelőhétvégén

Hegyi Imre beszámolója: Csatlakozva a felhíváshoz, úgy döntöttem hogy napészlelés lesz! Először vizuálisan észleltem a LUNT60/500+ 10mm Baader ortho-val aztán kis hezitálás után egy felhőlyukban csak próbáltam fotózni. Csatolom is a hurokszerű protuberanciát.

Hegyi Imre felvétele május 2-án 11:45 UT-kor készült.

Zseli József, Nagyvenyim. Az idén május másodika a Csillagászat napja. A Magyar Csillagászati Egyesület virtuális észlelőhétvégét hirdetett meg azért, hogy az amatőrcsillagászok az égbolt szépségeit a nagyközönségnek is bemutathassák a vírusjárvány ellenére. Ezen a napon Holdunk az első negyedben világított. Szép részletét fényképeztem a 180/2700 mm-es MC távcsővel, 2,5-szeres fókusznyújtással, ASI 174MM kamerával. A képen fő objektumként a 93 km átmérőjű Copernicus -kráter látszik, de szinte minden geológiai jellemzőjét mutatja Holdunknak, a hegylánctól kezdve a tengeren keresztül a dómokig.

A Copernicus-kráter Zseli József felvételén, a Csillagászat napján.

Molnár Attila, Rézmál-Törökvész

Nagyon vártam a Virtuális észlelőhétvégét. Sajnos nem úgy alakult az időjárás, mint ahogy azt reméltem. Elsején tudtam először kimenni kicsit az udvarra, elég felhős volt az ég. Két rövid videót tudtam készíteni a Holdról, ami 61%-os volt aznap. Elég sokáig vártam hiába. Gondolkoztam, hogy Hold, vagy valami tájkép legyen. Nagyon megbántam, hogy az elsőt választottam. Miközben forgott a kamera, észrevettem valami nagyon fényeset. Olyasmi volt, mint mikor egy repülőt szemből lát a felhőkben az ember. Egy pillanatra be is villant, hogy repcsi, de itt? Akkor már láttam hogy nem szembe jön, hanem nyugat felé. Egyre fényesebb lett, a Vénusznál jóval fényesebb. Másodpercekig haladt nyugati irányba, majd egyszer csak fogta magát és darabjaira hullott, vöröses-pirosas, talán lilás színekben pompázva hullottak „lefele” a darabjai, azaz több darabban haladt tovább majd eltűnt. Pont abba az irányba szoktam fotózni… Próbáltam a távcsövet arra fordítani, de persze esélytelen volt és a szemeim se tudtam levenni róla. Mindenesetre gyönyörű látvány volt, egész este remegett a lábam. Láttam pár komoly tűzgömböt, meteort de ilyen széthullósat még nem. Egyre több felhő érkezett, próbálkoztam még képekkel, hátha jön valami. Persze nem jött, miért is jött volna? Sose felejtem el ezt a látványt.

A Hold május 2-án, Molnár Attila felvételén (90/900 SW refraktor, Nikon D3200

Május 3.

Leírás: A 4.0mg-s csillag immerzióját 22:10:29.8 UTC-kor mértem, a 82%-os megvilágítottságú növekvő Hold sötét pereménél (0.3s személyi korrekció redukálva). Az obszervációt DCF-77 rádiókontrollos órával és stopperrel végeztem, az alábbi WGS-84 ellipszoidi földrajzi-koordinátájú észlelőhelyről (fok-perc-másodperc): φ(északi szélesség): 47-30-09.0 λ(keleti hosszúság): 19-04-21.2 H(Balti tengerszint felett): 112 méter.

Nyári Szabolcs Budapestről észlelte a nü Vir okkultációját.

Keszthelyi Sándor, Bucsu. A heliákus kelések hazai észlelésére Bartha Lajos hívta fel a figyelmet 1992-ben, a Meteor 7-8-as számában. Ott a Szíriusz mellett a Rigel, a Procyon és az Orion három övcsillagát javasolta figyelni. Vagyis azt, hogy a hajnali égen mikor vehetők észre először ezek a csillagok. Több év alatt több észlelőnek sikerült megállapítani a legkorábbi észrevételeket: a Rigel július 29-én, az Orion-öv július 30-án, a Procyon augusztus 15-én, a Szíriusz augusztus 19-én jelenik meg először hajnalban.

Később ennek mintájára vetődött fel a heliákus nyugvások figyelése. Ilyenkor azt kell megfigyelni, hogy az esti égen mikor vehetők utoljára észre ugyanezen csillagok. Itt is több éven át próbálkoztak az észlelők. Lassan kialakultak a dátumok: a Rigel május 2-ig, az Orion-öv május 4-ig, a Szíriusz május 10-ig és a Procyon június 3-ig látszott legutoljára az esti égen.

2020. május 3-án este kellemesen enyhe, csaknem szélcsendes, felhőtlen és tiszta ég volt Bucsu településen. Így felballagtam a nyugati irányban húzódó dombvonulatra, hogy 1 napot javítsak a Rigel heliákus nyugvásán. NyISz 20:17-re értem fel a dombra, az osztrák határtól párszáz méterre. Itt kiváló körpanoráma van, így a nyugati ég aljára is jól lelátni. Az ég még nagyon világos volt, csak a Hold és a Vénusz látszott. Nézelődtem, várakoztam.

20:29-kor vettem észre az Arcturust (alfa Bootis 0,0 magnitúdó). Halványan látni a Holdtól messze balra. 20:30-kor délnyugaton megláttam a Szíriuszt (alfa Canis Maioris -1,4 m). Nagyon halvány volt, a horizont felett 10-12 fok magasan pislákolt szaporán.
20:39-kor megpillantottam a Procyont (alfa Canis Minoris 0,4 m). Éppen a Szíriusz felett fénylett, de jóval magasabban.
20:41-kor a Regulus (alfa Leonis 1,4 m) jött elő, a Holdtól jobbra.
20:43-kor volt a polgári szürkület vége, azaz a Nap 6 fokkal csúszott a horizont alá. Szép naplementei fények és színek látszottak. Legfelül sötétkék, alatta világoskék volt az égterület. A legalsó 10-20 fokos sáv gyöngyházfényű volt nyugaton. A felhőtlen ég alja alig volt piros, inkább fehér.

20:44-kor a Capellát (alfa Aurigae 0,1 m) vettem észre a Vénusztól jobbra fenn. Ez a csillag már percekkel előtte is látszhatott, mert most már jó fényesen fénylett.
20:45-kor a Gemini két legfényesebb csillaga, a Castor (alfa Geminorum 1,6 m) és a Pollux (béta Geminorum 1,2 m) vált észrevehetővé nyugat felé, persze jó magasan. Aztán végre valamit megláttam az Orionból is: 20:48-kor a Betelgeuse (alfa Orionis) jelent meg. A Szíriusz és a Vénusz között parázslott. Csak 15 fokkal volt a horizont felett. Így aztán rögtön sejtettem, hogy a Rigel már nem nagyon lesz meg.

20:54-kor egy viszonylag fényes csillagot jött elő váratlanul a Vénusz felett 2 fokkal. Ez az Elnath (béta Tauri 1,7 m).
20:57-kor az Alhena (gamma Geminorum 1,9 m) pici fénypontja jelent meg.
20:58-kor az Aldebaran (alfa Tauri 0,9 m) jött képbe, nagyon halványan, nagyon alacsonyan, a még nagyon világos égaljon.
21:03-kor az Orion jobb vállánál a Bellatrix (gamma Ori 1,6 m) jelent meg. A Betelgeuse és a Bellatrix égi helyzete már nyilvánvaló lett, hogy a Rigel lenyugodott, anélkül, hogy megmutatta volna magát.

Tovább nézve a Betelgeuse alatti részt: vártam az Orion övcsillagait. A Mintaka (delta Orionis 2,3 m), az Alnilam (epszilon Orionis 1,7 m) és a Alnitak (zéta Orionis 1,7 m) csak nem látszott. 21:20-kor egyet, majd hamarosan még egyet, végül nagyon gyengén, azaz nagyon halványan mindhármat láttam 21:22-kor. A nyugati ég legalján voltak talán 1,5-2,0 fok magasan. Ez is valami, habár volt jobb: egy 1996. május 4-i, azaz 1 nappal későbbi heliákus nyugvás.

Még egy dologra voltam kíváncsi: a Betelgeuse láthatóságára. A nagy vörös óriásból egyszer szupernóva lesz. Addig is nagyon lassú és csekély hullámzásokat mutatott évtizedek óta, félszabályos változócsillagként. 2019 novemberétől halványulni kezdett és 2020 februárjában sosem látott halványságba süllyedt. Majd áprilisra visszajött szokásos fényére. Valami történt tehát ezzel a csillaggal, és ki tudja mit hoznak a következő hónapok. Amikor majd a Betelgeuse nem látszódhat a Nap közelsége miatt. Jó lenne minél tovább nézni este! Nos az alfa Orionis még jól látszik az alkonyi égen, még május 15-ig bizonyosan észrevehető lesz. A baj az, hogy már ezen az este sem voltak jó helyzetben a Betelgeuse összehasonlító csillagai. A 0,4-es Procyon feljebb van és sötétebb égen fénylik. A 0,9-es Aldebaran már nem használható, mert nagyon lenn van és a világos ég tompítja. Az 1,9-es Alhena van még jó helyzetben, de annál a Betelgeuse jóval fényesebb. Nehéz ügy, és még nehezebb lesz a fénybecslése! Meg kell elégedni azzal, hogy halványul-e, fényesedik-e. Reméljük július végéig nem válik szupernóvává! Azután, ha az égiek úgy akarják:válhat!

Balázs Gábor Dabasról térképezte fel a Holdat, a Mare Imbrium térségéről küldött magyarázó feliratokkal ellátott fotót. Így már könnyebb lesz eligazodni!

Távcső: Vixen 80/910 akromát Mechanika: Skywatcher EQ-5, Okulár: Meade 8-24 zoom, Kamera: Nikon Coolpix s3300, Szűrő: Neutrál holdszűrő ND96-0,6 / 25%
Feldolgozás: GIMP, Registax 6. Fotó: Balázs Gábor.

Szauer Ágoston Szombathelyről csatlakozott az észlelőhétvégéhez.

A horizonthoz közel, távoli faágak között még éppen megpillantható volt alkonyatkor az égbolt legfényesebb csillaga. 2020. 05. 03. 19:08 UT, Canon EOS 1100D, 1,8/85 mm-es teleobjektív, 3,5-es rekesz, ISO 6400, exp.: 1 s.

Hold – nü Vir okkultáció Belépés: 2020. 05. 03. 22:01 UT, 102/500 refraktor, 9 mm-es GoldLine okuláron keresztül, Canon EOS 1000D, ISO 1600, exp.: 1/10 sec.

Kilépés: 2020. 05. 03. 22:32 UT, 102/500 refraktor, 9 mm-es GoldLine okuláron keresztül, Canon EOS 1000D, ISO 1600, exp.: 1/15 sec.

Uhrin András, Randaberg, Norvégia

A hosszú hétvége nagyrészt felhős idővel telt, bár szombat éjjel sikerült egy rövid felszakadozást kihasználni három változócsillag fénybecslésére. Vasárnap az északnyugati szél elsöpörte a felhőket, és ígéretesen kék lett az égbolt. Úgy tűnt, érdemes kitelepülni a várostól északra lévő Tungenes világítótoronyhoz, ami fényforrásként egyáltalán nem zavaró – sőt, a környék legkevésbé fényszennyezett pontja, tökéletes nyugati és északi horizonttal. Az égi fényeket viszont nem lehetett megúszni. Május elején járunk, északnyugaton a nyári időszámítás szerinti éjfélkor még ott az alkonypír, és az éjszaka legsötétebb részében, fél 2 táján is csillagászati szürkület van (15°-kal jár a Nap a horizont alatt). Dél felől pedig az első negyed utáni Hold ragyogja be az eget… 00:10 NyISz-kor helyezkedtem el a vízparti ösvényen 120/600-as refraktorommal és 15×70-es binokulárommal, a közvetlen holdfény elől egy épület árnyékába húzódva. Első célpontom a Vénusz volt: bár tisztában voltam a látszó átmérővel, mégis megdöbbentem, mennyivel nagyobb 127x-es nagyítással a sarló, mint szabad szemmel a Hold. Hosszú percekig gyönyörködtem benne annak ellenére, hogy a fázison kívül más részlet nem látszott rajta. Utána az északi égen alacsonyan lévő, ilyentájt keveset észlelt változók közül akartam szemezgetni, de még mindig túl világos, a horizont mentén pedig túl párás is volt az ég. Inkább a zenit környékére fordítottam a távcsöveket, és „klasszikusokat” észleltem: Z UMa, Y Lyn, V CVn, R CVn, AR Cep, SS Cep… Az R Leo kedvéért kihúzódtam az árnyékból, a 12 cm-es távcsőben a Hold fényárjában is jól látszott a 92-es öh-nál hajszállal fényesebb csillag. 01:00 NyISZ táján már északra is elmerészkedtem, távcsővégre került a 25-30° magasan álló R Cas, SV Cas és S Per. Utóbbi egy vörös szuperóriás, ami többé-kevésbé folyamatosan szolgáltat olyan izgalmakat, amit idén a Betelgeuzétől kaptunk, és nála is esélyesebb szupernóva-jelölt. Csak hát távolabb van, és 10 magnitúdó körüli… Az Andromeda változóiról a párásság miatt le kellett mondanom, és az M31-re vetett szokásos pillantás is kimaradt – remélve, hogy nem épp most robban benne szupernóva… A legsötétebb percekig vártam azzal, hogy megkeressem az elvileg elérhető három üstököst. 01:30 NyISz-kor álltam rá a Sarkcsillagra, hogy csillagról csillagra ugrálva eljussak a C/2019 Y1 (ATLAS), majd a C/2017 T2 (PANSTARRS) helyére. Előbbit sajnos nem sikerült meglátnom, túl diffúz vagy túl halvány lehetett a mostani körülményekhez. A C/2017 T2 (PANSTARRS) viszont 23x-os nagyítással feltűnő, eléggé kondenzált, kerek csomó. Olyan, mint egy felbontatlan gömbhalmaz vagy kompakt galaxis. A környező csillagok defókuszált képéhez viszonyítva 8,6 magnitúdóra becsültem a fényességét. Kíváncsi lettem volna a szétesőben lévő C/2019 Y4 (ATLAS)-ra is, de a pára mellett egyre nagyobb felhőpamacsokat hozott a szél, és kénytelen voltam befejezni az észlelést. Már csak annyi fért bele, hogy a Hattyúban rápillantsak két félszabályos változóra (AF Cyg és V973 Cyg). Ezzel alighanem három (világos) hónapra elbúcsúztam az éjszakai ég látványától.

Kedves csillagászatot kedvelők, barátaink!

Tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet mindenkit súlyosan érint, minden szervezetnek, egyesületnek gondot okoz a talpon maradás.

A Polaris Csillagvizsgáló belépődíjai segítettek állandó költségeink fedezésében, ám ezek a bevételek most elmaradnak, ugyanakkor a Polaris bérleti díjait továbbra is fizetnünk kell.

Ennek ellenére virtuálisan megpróbáljuk folytatni ismeretterjesztő munkánkat, hogy minél több embernek juttathassuk el az égbolt csodáit. Mindenkit arra buzdítunk, hogy nézzen fel az égre, ne maradjon le az aktuális látnivalókról. Érdekességeket hozunk el a csillagászat világából, visszaemlékszünk a nagy elődökre a csillagászat, asztrofizika, űrkutatás világából, kitekintünk a jövőben tervezett űrmissziókra, kutatási területekre.

Működésünk eddig sem volt elképzelhető támogatásotok nélkül, amire most nagyobb szükség van, mint valaha. Ha arra érdemesnek találtátok keddi előadásainkat, virtuális bemutatóinkat, kérjük támogassátok egyesületünket legalább egy belépő árával. Köszönjük!

Segítségetekkel tovább folytathatjuk munkánkat, hogy az égbolt tényleg mindenkié legyen.

Magyar Csillagászati Egyesület
Banszámlaszámunk: 62900177-16700448