A Csillagászat Napja: 2023. április 29.
2023. április 29-én, a Csillagászat Napján az ország számos pontján várják járdacsillagászati bemutatóval, ismeretterjesztő programokkal a csillagászat iránt érdeklődőket. Első számú távcsöves célpontunk a Hold!
Szervezők figyelmébe! A bemutatóhelyszínek adatait itt kérjük megadni: https://www.mcse.hu/esemenyek-bekuldese/
A jeles napnak már Magyarországon is több mint két évtizedes múltja van, évről évre több ezer érdeklődő pillanthat távcsőbe, hála a nyilvános távcsöves bemutatóknak. A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, amely a holdfázishoz igazodik, az április közepe és május közepe között bekövetkező első negyedhez legközelebbi szombatra esik. Itt a tavasz, már búcsúzóban vannak a téli csillagképek, délnyugaton még valamennyi látszik az Orionból, a Sirius, a Sánta Kata is nem sokkal a látóhatár felett pislákol. Ezen a szombat estén a Holdat “kövér félholdként” láthatjuk (az első negyed április 27-én lesz), kísérőnkön kívül kora este, napnyugta után a Vénusz lesz az este másik érdekessége. A Marsot is távcsővégre kaphatjuk, habár már jóval távolabb van, mint tavaly decemberi földközelségekor. Ezen az estén érdekes derékszögű háromszöget fog alkotni az Ikrek csillagkép két legfényesebb csillagával, a Polluxszal és a Castorral. A kitartóbbak a tavaszi égbolt egyéb látványosságaiban is gyönyörködhetnek (kettőscsillagok, galaxisok, nyílthalmazok). Célba vehetjük a Nagy Medvében az Alcort és a Mizart, a két fényes galaxist, az M81-et és az M82-t, a Praesepét a Rákban, a gamma Leonist, a Cor Carolit, a Castort, a gamma Virginist – megannyi érdekes célpont!
← ← A bemutatók helyszínei a bal oldali sávban találhatók!
A Vénusz fázisváltozásai 2020 tavaszán. Idén is hasonló változásokat figyelhetünk meg, a bolygó fázisa 2023. április 29-én 0,67 lesz. (Benei Balázs montázsa)
A Mars 2023. március 2-án, Gulyás Krisztián felvételén.
A Hold 2023. április 29-én 20:30-kor (Virtual Moon Atlas).
Április 29-én este számtalan érdekes alakzatot figyelhetünk meg Holdunkon. Számunkra most a Copernicus-kráter a legérdekesebb, amely éppen kibukkant a sötétségből, a fény-árnyék határa, a terminátor közelében látható. Idén emlékezünk Kopernikusz születésének 550. évfordulójára, ennek apropóján vegyük közelebbről is szemügyre ezt a krátert!
A Copernicus a Mare Imbrium déli szélén, a holdbéli Kárpátoktól közvetlenül délre, a Mare Insularum síkságán fekszik. Szelenografikus koordinátái: észeki szélesség 9,7 fok, nyugati hosszúság 20,0 fok. Átmérője 93 kilométer, a talaja 50 kilométer széles, a kráter mélysége 3780 méter. Összetett központi csúcsának legmagasabb pontja 1200 méteres, maga a sánc 900 méterrel magasodik a környező síkság fölé. Hatalmas fehér sugársávrendszere 700 kilométer kiterjedésű. A Copernicus a névadója a holdi kortábla legújabb érájának, az úgynevezett copernicusi kornak, amely mintegy 1,1 milliárd évvel ezelőttől tart napjainkig.
A legnagyszerűbb holdi célpontok mindig azok az alakzatok, amelyek már a legkisebb műszerekkel is megfigyelhetőek. Elsősorban a nagy, látványos kráterek és hegyek tartoznak ide. Ezek a „demokratikus objektumok” mindenki számára elérhetőek, rajzolásuk, fotózásuk nem csak a nagy távcsövekkel rendelkező, szerencsésebb helyzetben lévő amatőrtársaink privilégiuma. A Copernicus, a maga 50”-es látszó átmérőjével, még egy 7×50-es binokulárral is jól megfigyelhető. A Copernicus napkeltétől napnyugtáig feltűnő alakzat és a látványában bekövetkezett változásokat érdemes estéről estére nyomon követnünk. Már egy binokulárral is sokat láthatunk belőle, de ha távcsövet használunk, akkor minden egyes átmérőnövekedés – egészen a világ legnagyobb távcsövéig – egyre több részletet tár fel.
← ← A bemutatók helyszínei a bal oldali sávban találhatók!
A Copernicus-kráter 2021. április 21-én, Szoboszlai Zoltán felvételén.
A számtalan látványos kráter közül még a Claviust ajánljuk. Minden kétséget kizáróan az egyik legszebb holdkráter a Clavius, ez a hatalmas, 225 kilométer átmérőjű óriás. Mérete akkora, hogy megfelelő holdfázisnál még szabad szemmel is megpillantható, mint apró betüremkedés a terminátoron. A Hold kráterekkel sűrűn borított déli féltekéjén fekszik, eléggé közel a déli pólushoz, de gigantikus méretének és jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető megjelenésének köszönhetően azonosítása még egy kezdő észlelő számára is gyerekjáték.
A Clavius fő érdekessége a belsejáben megfigyelhető, kisebb kráterekből álló íves kráterlánc. Még egy alkalmi megfigyelő számára is feltűnhet ez az egyre kisebb átmérőjű kráterekből álló, enyhén ívelő lánc. Hogyan keletkezhettek ezek a kráterek? Véletlen becsapódások, vagy esetleg vulkanikus erők okolhatóak a kráterlánc keletkezéséért? Talán nem csoda, hogy a kráterkeletkezés vulkanikus eredetét valló tudósok egyik utolsó harcálláspontja éppen a Clavius volt. Mihail Semjakin szovjet kutatónak feltűnt, hogy a Hold felszínén sok olyan, legtöbbször íves kráterlánc található, ahol a kráterek átmérője és a középpontjuk egymástól mért távolsága egyszerű matematikai szabállyal leírható. A Clavius esetében az egymást követő kráterek átmérőinek az egymáshoz viszonyított aránya következőképpen alakul: d1/d2=1,47, d2/d3=1,36, d3/d4=1,50, d4/d5=1,12, d5/d6=1,45. A középérték 1,38. Ha most a sorban egymás után következő kráterek középpontjainak egymástól mért távolágának az arányait vizsgáljuk, akkor a következő értékeket kapjuk: s1/s2=1,33, s2/s3=1,29, s3/s4=1,27, s4/s5=1,12. A középérték ebben az esetben 1,2525. Ez az úgynevezett Semjakin-féle szabály, amit Hédervári Péter 1970-es kiadású, A Hold- és meghódítása című, nagyon jól megírt könyvében olvashatunk. A Semjakin-szabályt nem csak a Holdra, de a Marsra is alkalmazták, ahol ez egyik Mariner–4 felvételen látható nagyobb méretű kráter kissé emlékeztetett a Claviusra. Sem a Semjakin-szabály, sem más, a kráterek endogenetikus keletkezését magyarázó elmélet nem válaszolta meg a „miértet”. Ilyen értelemben a Semjakin-szabály nem állta ki az idő próbáját. A helyzet az, hogy a Hold kráterláncait alkotó kráterek minden kétséget kizáróan becsapódási kráterek, tökéletesen beleillenek a kráterek fősorozatába és ez igaz a Clavius esetében is. Egy olyan 100%-osan kráteresedett égitesten, mint a Hold, nem nehéz íves elrendezésű kráterláncokat találni. Ezek között is a leglátványosabbak közé tartozik a Clavius kráterlánca.
A Clavius-kráter 2010. március 4-én, a Polaris Csillagvizsgáló főműszerével. (Molnár Péter felvétele)
A Csillagászat Napja célja az, hogy minél közelebb vigyük az emberekhez a csillagászat tudományát. Ennek egyik kiváló eszköze a járdacsillagászat, és ezen az estén számos bemutató csillagvizsgáló is várja az érdeklődőket. Tegyük ezt a napot a csillagászat ünnepévé csillagászati programokkal, járdacsillagászattal! A szervezők jelentkezését az mcse@mcse.hu címen várjuk, a helyszíneket jelen hírünkben közöljük.
← ← A bemutatók helyszínei a bal oldali sávban találhatók!
Szokolyai bemutató a 2015-ös Csillagászat Napján.
