A félezredik Meteor kapcsán

Februárban jelenik meg a Meteor 500. száma. Lapunk közel fél évszázaddal ezelőtt indult, az évtizedek során rengeteget változott, akárcsak a csillagászat és az amatőrmozgalom világa.

Az 500. Meteor-lapszám megjelenése örömteli esemény és jelentős eredmény a Magyar Csillagászati Egyesület berkein belül és kívül egyaránt. A csillagászat kedvelői hónapról hónapra újabb szakmai információkat kapnak, és ez órákig-napokig tartó olvasmányt jelent számukra, amit esetleg internetes böngészés is követ a témával kapcsolatos részletek megismerése érdekében. És a Meteort nemcsak olvasni lehet, hanem írni is lehet bele. Az égbolt látnivalói szerencsére kimeríthetetlenek. Szinte mindennek van külön rovata, és aki maga is észlel, és a megfelelő módon eljuttatja megfigyelési adatait a szakcsoport vagy a rovat vezetőjének, saját eredményeit is viszontláthatja a lap hasábjain. Ha pedig nem tartozik az aktívan észlelő amatőrök közé, de közérdekű közlendője van, akkor az Olvasóink írják rovatban megjelenő anyagokat színesítheti a Meteor szerzőjeként.

meteor-500A színesítés apropóján: a Meteor külalakja, a benne közölt színes képanyag önmagában is szemet gyönyörködtető. Elfogultság nélkül állítható, hogy a lap vetekszik a hazai folyóiratpiacon kapható havi magazinokkal.

Csakhogy a Meteort nem modern irodaépületben ülő, több főből álló, fizetett szerkesztőgárda állítja elő főfoglalkozásban. Ezért is egy ideig tipródtam, hogy a most kézben tartott kerek sorszámú Meteorban megengedhető-e a hagyományostól eltérő stílusú méltatás. A Magyar Csillagászati Egyesületben – mint idegen civilizációk által nem pénzelt civil szervezetben – minden tag önkéntes munkával járul hozzá az egyesület tevékenységének sikeréhez. Ilyen önkéntes munka a távcsöves bemutatás, előadások tartása, észlelések végzése, mások észleléseinek összegyűjtése, feldolgozása, kiértékelése, az eredmények sajtó alá rendezése vagy bármi más, a csillagászati kultúra terjesztése érdekében végzett egyéni vagy közösségi feladat teljesítése. E sokszínű tevékenység egyetlen közös jellemzője az, hogy a köszöneten és a megelégedettség kifejezésén túl hivatalos elismerés, sem díjazás nem jár érte. Természetesen ezzel minden érintett tisztában is van. Csakhogy a Meteor havonkénti megjelentetése (és az évkönyvnek jóval az év vége előtt történő kiadása) ennél sokkal többet kíván a közreműködőktől. Aki a havi vagy az éves periodika szerkesztésében bármilyen módon részt kíván venni, annak a szándékon és az anyagiakról való lemondáson kívül a köz érdekében még pontosnak is kell lennie, a pontosság összes jelentését beleértve: a leírtak igaz voltát, a szabatos fogalmazást, a gondos helyesírást és a megszabott határidő betartását egyaránt.

Ha ezek közül bármelyik nem teljesül, akkor még mindig ott van a szerkesztő, hogy javítson a helyzeten, de az időt visszafelé fordítani, és a beígért, de meg nem írt kéziratokat elkészíteni ő sem képes. Egy folyóirat szerkesztése gyakorlatilag havonta ismétlődő infarktus közeli állapottal jár együtt. Ezért különösen elismerésre méltó Mizser Attila tevékenysége: az ő főszerkesztői munkájának köszönhetően az olvasó talán észre sem veszi, hogy milyen nehezen is állt össze az utolsó pillanatra a Meteor aktuális száma.

Ha már klaviatúrát ragadtam, akkor a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Űrfizikai Tudományos Bizottsága elnökeként a hivatásos csillagászok nevében is kiemelem a Meteor fontosságát az 500. lapszám megjelenése alkalmából. Mivel a csillagászat nem közismereti tantárgy, ezért a csillagászati tudás minél szélesebb körbe történő eljuttatásában jelentős az amatőr csillagászok szerepe, hiszen ők legalább egy nagyságrenddel többen vannak, mint a hazánkban dolgozó szakcsillagászok. Az is méltányolandó tény, hogy az amatőr és a hivatásos csillagászok között nálunk hosszú idő óta szoros és gyümölcsöző a kapcsolat – nem volt mindig így.

Az ötszázadik Meteor megjelenésének méltatásához emelkedett befejezés illene. Ezért A walesi bárdok egyik klasszikus sorát idézem, de e gondolatsor ünneprontom-bontom stílusával összhangban megfelelően átköltve…

Ötszáz, bizony, de nem ment dalolva.

 

Ajánljuk...