A hónap észlelése: 2025. január
Úgy tűnik, egymást érik a fényes üstökösök, de nem éppen könnyű őket észlelni, továbbá van egy rossz szokásuk: a déli félteke észlelői számára mutatják meg igazán magukat.
Majzik Lionel, Tápióbicske
A C/2024 G3 (ATLAS)-üstököst 2024 áprilisában fedezte fel T. Linder a chilei ATLAS-projekt 0,5 méteres távcsövével. Azóta kiderült, hogy rendkívül elnyúlt, retrográd pályán érkezik a Naprendszer külső tartományaiból. A Napot 2025. január 13-án mindössze 0,09 CSE-re (körülbelül 13,5 millió km) közelíti meg, ezért a napsúroló üstökösök közé sorolhatjuk. Kezdetben csak a legmerészebb előrejelzések jósolták, hogy átvészelheti a napközelséget, ám jelenleg úgy tűnik, akár -4 magnitúdó körüli fényességet is elérhet. Az azonban biztos, hogy a rendkívül kis elongáció (alig néhány fok a Naptól) szinte lehetetlenné teszi az észlelését, főleg az északi féltekén.
Ez a nehézség motivált arra, hogy a helyi magaslat tetejére merészkedjek a hajnali mínusz 5 fokos hidegben, 40 km/h-s széllökések közepette. Percekig kellett kesztyű nélkül finoman állítgatnom a fényképezőgépet, pásztáznom az élőképet, míg végre a Merkúrhoz viszonyítva megtaláltam a kométát, ami csupán 1 fokkal volt a látóhatár felett! Az egész jelenethez csupán 5-10 percnyi időm volt a napkelte előtt. Hiába volt kb. -1,5 magnitúdó a fényessége, szabad szemmel nem lehetett látni, elnyomta a vöröslő égbolt háttérfénye.
Tudtam, hogy most észlelem először és utoljára a saját eszközeimmel, mivel ennél kedvezőbb égbolt nem lesz a következő 2-3 napban. Most már csak szurkolok, hogy az üstökös sikeresen átjusson a napközelségen, és a déli féltekén élők is megcsodálhassák majd. A küzdelmes körülmények és a csontig hatoló hideg csak még különlegesebbé tették a C/2024 G3 (ATLAS)-üstökös megpillantását, ami az egyik legemlékezetesebb üstökösészlelésem lett, amit valaha átéltem.
Az észlelés adatai: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=113082