A hónap észlelése: a McGetchin-kráter
Új kráter a Holdon: a McGetchin-kráter. A 200 méteres becsapódásos krátert az LRO felvételeinek összehasonlítása alapján fedezték fel, a kráter fényes foltja az amatőrtávcsövek felbontási határán észlelhető.
Stefan Buda, Melbourne
„A becsapódás helyszíne tudományos szempontból különösen szerencsés, mivel a kráter egy holdi tenger (Mare Spumans) és egy felföldi terület közvetlen találkozási zónájában jött létre. Az új kráter a Crisium-medence külső peremén található, mintegy 330 km-re a Mare Crisium peremétől, ahol a tenger anyaga belepte a Dubyago N kráter délkeleti lejtőjét. A bazaltfolyamok egyenetlen, dombos felföldi terepet borítottak el, így a felszínen számos izolált, idősebb, felföldi kőzetablak található. A becsapódástól 23 km-re kelet-délkeletre egy ősi kitörési pont található, az innen kiinduló bazaltfolyamok a helyi topográfiai akadályok mentén terültek szét, komplex rétegszerkezetet hozva létre. A krátertől nyugatra egy 700 méterrel magasabb gerinc húzódik, amelyen túl a Mare Spumans felszíne 1000 méterrel mélyebben fekszik. A becsapódás során a helyszín anyaga meghatározó volt, a nyugati oldalon valószínűleg lazább regolitot, míg a keleti oldalon ellenállóbb, szilárdabb bazaltot ért a behatás, ami közvetlenül befolyásolta a kráter végső szerkezetét. A becsapódás erejét és a felszín módosításásának mértékét jól szemlélteti, hogy a folyamat során a kidobott anyag magas (0,16) reflexiós határvonalán belül található 103 darab, korábban létező 6–12 méteres kráterből mindössze 5 maradt azonosítható – ez 95%-ot meghaladó „eltörlési arány”. A 35 darab 12–48 m átmérőjű kráter közül 12 vészelte át az ütközést. Az összes fennmaradt kráter erősen erodálódott.” Kónya Boldizsár Gábor részletes cikke hírportálunkon olvasható.
Stefan Buda felvétele a McGetchin-kráterről. A felvétel 2026. szeptember 21-én 08:52:38 UT-kor készült Ausztráliában, 405/6500-as Dall-Kirkham-távcsővel.
