Égi kalendárium: 2010. augusztus

Merkúr: 1-jén majdnem egy órával nyugszik a Nap után. 7-én van legnagyobb keleti kitérésben, 27,4°-ra a Naptól. Ennek ellenére láthatósága egyre romlik, a hónap második felében már nem figyelhető meg.

Vénusz: Fényesen látszik az esti égen, látóhatár feletti magassága lassan csökken. Egy és negyed órával nyugszik a Nap után. 20-án van legnagyobb keleti kitérésben, 46°-ra a Naptól. Fényessége -4,2 magnitúdóról -4,4 magnitúdóra, átmérője 19,9”-ről 27,9”-re nő, fázisa 0,58-ról 0,43-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Az esti nyugati égen látható, késő este nyugszik. Fényessége 1,5 magnitúdó, átmérője 4,7”-ről 4,4”-re csökken.

Jupiter: Hátráló mozgást végez a Halak csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében feltűnően látszik a déli ég alján. Fényessége -2,8 magnitúdó, átmérője 48”.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Este nyugszik, napnyugta után kereshető a nyugati ég alján. Fényessége 0,9 magnitúdó, átmérője 16”.

Uránusz: A késő esti órákban kel. Az éjszaka nagy részében látható a Halak csillagképben.

Neptunusz: Egész éjszaka megfigyelhető, 20-án van szembenállásban a Nappal. Hátrálása során 14-én a Vízöntő csillagképből visszatér a Bak csillagképbe. 

 

Bolygóegyüttállás az esti égen

Már hetek óra figyeljük az esti égen a bolygók táncát, amely augusztus elején éri el csúcspontját, sajnos nem túl nagy horizont feletti magasságnál. Ezeken az estéken a Vénusz, a Mars és a Szaturnusz egy 5-6 fokos körön beül láthatók, eleinte nagyjából 10 fokkal az északnyugati horizont felett, láthatóságuk azonban napról napra romlik. A legkisebb távolságon belül 7-én lesznek. A szép bolygóhármas megfigyeléséhez kifogástalanul tiszta égboltra és jó nyugati horizontra lesz szükség. Mire a Vénusz augusztus 17-én eléri dichotómiáját, vagyis a félvénusz fázist, már csak a legfényesebb bolygó lesz megfigyelhető az esti égen.

A SEB nélküli bolygó…

Miközben az esti égen elveszítjük a bolygókat, egyre jobb láthatóságba kerül a Naprendszer királya, a Jupiter, amely immáron már éjfél előtt is megfigyelhető, ha nem is a legnagyobb horizont feletti magasságban. Sajnos továbbra is nélkülözni vagyunk kénytelenek a Déli Egyenlítői Sávot (SEB), ami viszont megkönnyíti a Nagy Vörös Folt megfigyelését.

Ha augusztus, akkor Perseidák

Ha nyár, akkor meteorok és meteorészlelés, melynek tetőpontja
egyértelműen az augusztusi Perseida-maximum. Az idén ideális helyzetben figyelhetjük meg ezt a kétezer éve ismert meteorrajt. Az áramlatot a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökös hozta létre több ezer évvel ezelőtt. Míg a rövidebb periódusú üstökösökből származó meteorrajok általában csak néhány száz évig keresztezik a földpályát, a Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában. A 8-11. században rendszeresen, később szórványosan említik a rajt, majd 1835-ben Adolphe Quételet a hivatásos nyugati tudomány számára is felfedezte a rajt, amely 1839-ben óránként 160 meteoros maximumot produkált. Az idei évben augusztus 12/13-án éjszaka, két nappal újhold után lesz a maximum, ideális körülményeket biztosítva a megfigyelésre A számítások szerint az elhúzódó és kicsit bizonytalan időben bekövetkező maximum az említett éjszaka 18 UT és 07 UT között várható, vagyis
hazánk a lehető legjobb helyen fekszik. A kedvező körülményekre tekintettel észlelőtábort is szervezünk a raj megfigyelésére, melynek a Somogy megyei Palé ad otthont augusztus 8-15. között. A vizuális megfigyeléseket kérjük az IMO módszere
alapján végezni,
melyről a csillagvaros.hu meteoros
fórumában
találunk részletes leírást.

A Perseidák az égbolt bármely részén feltűnhetnek, talán csak a nyugati irány nem kedvező, ha sok meteort akarunk látni.

Maximumban a 10P/Tempel 2-üstökös

Ernst Wilhelm Liebrecht Tempel (1821-1889) német csillagász fedezte
fel 1873. július 4-én a milánói Brera obszervatóriumból. Az átlagosan
5,5 éves keringési idejű, a Jupiter által gyakran háborgatott üstökösnek
ugyan elvétették néhány visszatérését, de az idén ezzel együtt is már
21. alkalommal tér vissza. Tempel vizuális munkája során
12 üstököst és öt kisbolygót fedezett fel, nevét a (3808) Tempel
kisbolygó és egy 45 km-es holdkráter viseli.

MISSING DST IMAGE!!!!

Az üstökös pályasíkjában található por pengeként szeli ketté az üstökös kómáját Francois Kugel július 14-ei felvételén.

A
láthatóság paraméterei nagyon hasonlóak az 1999-es perihélium idején fennállókhoz, akkor 9 magnitúdóig fényesedett. A korábbi visszatérések alkalmával az észlelők szinte
mindig azt tapasztalták, hogy az üstökös a napközelség előtti
hónapokban az átlagosnál gyorsabban fényesedik, ám az abszolút
fényesség két egymást követő visszatérés alkalmával is jelentősen,
0,5-1 magnitúdóval különbözhet. A régóta ismert üstökös a hónap elején éri el maximális fényességét 8,5 magnitúdó környékén, amit szinte egész hónapban tartani fog. A Cet csillagkép déli felében járó üstökös megközelíti stacionárius pontját, így a korábbi gyors, keleti irányú mozgása délkeleti, majd déli irányba vált és jelentősen lelassul. Bár napközelpontján már áthaladt, bolygónkhoz még közeledik, ezért nem csökken sokat a fényessége, amiben annak is nagy szerepe van, hogy perihéliuma után lassabban szokott halványodni, mint ahogy kifényesedett. A kométa augusztus 3-a és 5-e között az Eta-27-28-30 Ceti csillagok által formázott alakzaton fog áthaladni.

A 10P/Tempel 2 útja a Cet csillagai között.

Az Architas-kráter és dómjai

Holdészlelőink számára az Achitas-krátertől délnyugatra fekvő Arhitas 1-es dómot ajánljuk. Könnyű helyen, a Mare Frigoris kellős közepén, az Architas-kráter és az Alpesi-völgy között félúton. A nyár az alacsony holdállás miatt nem kedvez a holdészlelésnek, de augusztus 2-án és szeptember 1-jén hajnalban kiváló alkalmunk lesz a dóm megfigyelésére, a magas deklinációjú Holdon.

MISSING DST IMAGE!!!!

Az Architas-kráter közelében kereszttel jelöltük az Architas 1 jelű dómot.

Ajánlat mélyegesek, változósok és kettőscsillag észlelők számára

A mélyég rovat
augusztus ajánlata a Sagittarius egyik fényes nyílthalmaza, a bármely kis binokulárban egy torz H betűre emlékeztető M25. Kisebb refraktorokban, 20-30x-os nagyítással pazar látványt nyújt, a magjában számos csillag zsúfolódik össze. Az egész halmaz legfényesebb tagja az U Sgr jelű cefeida típusú változócsillag (6,3-7,2 magnitúdó, P=6,75 nap), melynek segítségével a halmaz távolsága könnyen és pontosan meghatározható volt. A Philippe Loys de Chéseaux által 1745-ben felfedeztt halmat 2000 fényéves távolságban van, valódi átmérője 19 fényév.

 MISSING DST IMAGE!!!!

Az M25 a Kitt Peak National Observatory Burrell Schmidt-teleszkópjával készült felvételen, az ábrázolt terület 42×42 ívperc. (H. Mathis, V. Harvey, REU/NOAO/AURA/NSF M. Richmann)

Változócsillagok rovatunk a digitális észlelők számára ajánlja a CI Aquilae nevű különleges visszatérő nóvát, melyet 2000-es kitörése előtt már fedési változóként ismertünk. A 1,62 napos periódus miatt néhány éjszaka alatt a teljes fénygörbe kimérhető, amely 16-17 magnitúdó közötti változásokkal nem igényel millimagnitúdó pontosságú fényességmérést. Összehasonlítókat is
tartalmazó térképet az AAVSO
térképkészítő oldalán
gyárthatunk magunknak,
tetszés szerint.

A kettőscsillagok szerelmeseinek a 95 Herculist ajánljuk, amely a csillagkép talán legszebb párosa, tagjai aranysárga színben ragyognak. A páros tagjainak szögtávolsága 6,5″, így már kisebb nagyítással a kettéválnak a tagok, de a legszebb látványt 100x-os nagyításonál kapjuk. A 470 fényévre lévő rendszer egy igazán szép kettőscsillag.

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info

Ajánljuk...