Égi kalendárium – 2010. február

Merkúr: A hónap elején egy és negyed órával kel a Nap előtt. Eddig sem kedvező láthatósága fokozatosan romlik. 20-ára elvész a napkelte fényében.

Vénusz: A hónap közepén már látható az esti égen, közvetlenül a napnyugtát követően. A hónap végén már egy órával a Nap után nyugszik, az esti égbolt ragyogó égiteste. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,8"-ről 10"-re nő, fázisa 0,997-ről 0,98-ra csökken.

Mars: Hátráló mozgást végez a Rák csillagképben. Egész éjszaka látható, mint feltűnő vöröses színű égitest, napkelte előtt nyugszik. Fényessége –1,3 magnitúdóról –0,7 magnitúdóra, átmérője 14,1"-ről 12,2"-re csökken.

Jupiter: A hónap elején még kereshető napnyugta után a Vízöntő csillagképben a délkeleti ég alján, de láthatósága rohamosan romlik. 28-án kerül együttállásba a Nappal. Fényessége –2,0 magnitúdó, átmérője 33".

Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Szűz csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében látható. Fényessége +0,7 magnitúdó, átmérője 19".

Uránusz: A hónap első felében még megkereshető sötétedés után a Halak csillagképben. Kora este nyugszik.

Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 15-én együttállásban a Nappal.

Mars, Vénusz, Szaturnusz

Január 27-ei földközelsége után még mindig nagyon jól megfigyelhető a Mars. Bár ez a lehető legkedvezőtlenebb
oppozíció, mégis érdemes távcsővel nyomon követni a magasan látszó bolygót. Bár látszó átmérője kicsi, nagy naptávolsága miatt az északi pólussapka igen nagy kiterjedésű, így kisebb nagyításokkal is feltűnő. Távcsöves megfigyelése
bátran ajánlható, a vizuális és digitális észlelőknek egyaránt.

Borovszky Péter remek felvétele január 25-én készült a földközelsége felé közeledő Marsról.

Hosszas hajnali láthatóság, és a Nappal való együttállás után végre ismét az esti égen látható a Vénusz, bár ebben a hónapban még meg kell küzdenünk észleléséért. Fázisa még nagy, látszó átmérője kicsi, de a Földnél gyorsabban keringő planéta folyamatosan közeledik majd hozzánk, ahogy utoléri bolygónkat. A Szűz csillagképben látható Szaturnusz már egészen kényelmesen észlelhető. A gyűrű
dőlésszöge még messze van az ideálistól, de a friss felvételeken az
anzákban már látszik a Cassini-rés. A bolygókkal
kapcsolatos jelenségek
részletesebb adatai a Csillagászati évkönyv 2010-es kötetében találhatók.

Súroló fedések február 7-én hajnalban

Két izgalmas fedést is láthatunk ezen a hajnalon, amikor az alacsonyan járó hold elfedi a 2 Sco és 3 Sco jelű csillagokat, melyek a Skorpió gazdag csillagasszociációjának tagjai. Ráadásul a 2 Sco esetében Hatvan-Szolnok-Békéscsaba vonalon súroló fedést láthatunk. Ettől északkeletre a Hold teljesen eltakarja a csillagot, délnyugatra viszont – az ország nagyobb részén – nem látható a fedés. A jelenség 02:16 UT-kor kezdődik alig 6-8 fok magasan, így a jó átlátszóságra nagy szükség lesz, hogy észrevegyük a 4,5 magnitúdós csillagot. A főcsillagtól 2"-re egy 7 magnitúdós társ is látható, ezért előfordulhat, hogy vagy csak a főcsillag, vagy csak a társ lesz takarásban. A 6 magnitúdós 3 Sco 03:08 UT-kor lép ki a Hold sötét oldalán, a jelenség 12-13 fokos magasságban történik.

A 2 Sco (balra) és a 3 Sco (jobbra) kilépése a Hold mögül, a sötét oldalon.

Kezdődik az üstökösszezon

Két olyan üstökös láthatósága is elkezdődik februárban, melyek a következő hónapokban kisebb távcsövekkel, binokulárokkal is megfigyelhetők lesznek. A C/2009 K5 (McNaught)-üstököst Robert H. McNaught fedezte fel 2009. május 27-én a Siding Spring Survey
keretében 17,7 magnitúdónál. Az égitest 2010. április 30-án
fogja elérni 1,433 CsE távolságú napközelpontját. Bár nagyjából ugyan ilyen messze lesz bolygónktól, a számítások szerint fényessége elérheti a 9-10 magnitúdót. Ennél jelentősebb fényesedésre nem számítunk, mivel ez az üstökös is most először látogat hozzánk az Oort-felhőből. A Sagittariusban tűnik fel február elején, és április végéig a nyári Tejút mentén halad. Ekkor már cirkumpoláris égitestként láthatjuk, május közepén pedig 7 fokra megközelíti az északi pólust. A legfrissebb megfigyelések szerint január végén fényessége 11,5 magnitúdó volt, így februárban 10-11 magnitúdósnak várhatjuk. A pirkadati égen előbb a Sagittarius, majd a kicsiny Scutum csillagképben láthatjuk. A hónap folyamán több nyílthalmazt is megközelít, 1-jén hajnalban 23 ívpercre délkeletre lesz az M24-től, 22-én hajnalban 20 ívpercre északra látható az M26-tól, majd 27-én hajnalban 20 ívpercre megközelíti az M11-et.

Még fényesebbnek ígérkezik a 2009. július 27-én felfedezett C/2009 O2 (Catalina)-üstökös, amely 2010. március 24-én 0,693 CsE-re fog
elhaladni a Nap mellett. Fényessége ekkor elérheti a 8-9 magnitúdót. Jelenlegi fényességéről nincsenek adataink, lehet, hogy februárban csak 12-13 magnitúdós lesz, de a 10-11 magnitúdós fényesség sem elképzelhetetlen. A Földhöz és a Naphoz is gyorsan közeledő üstökös a hónap elején tűnik fel a hajnali égen, az Altair közelében. Északkelet felé mozogva láthatósága gyorsan javul, és a hónap második felében már a Delphinus, majd a Vulpecula csillagképekben lesz megfigyelhető. Február 14-én hajnalban fél fokkal északnyugatra lesz látható a 11,5 magnitúdós NGC 6891 jelű planetáris ködtől.

Szembenállásban a Vesta

Február 18-án kerül szembenállásba a legfényesebb kisbolygó, az 1807-ben felfedezett (4) Vesta. Bár nem ez lesz a legkedvezőbb oppozíciója, 6,1 magnitúdós fényessége elegendő lehet ahhoz, hogy megfelelően sötét égboltú helyről szabad szemmel is észrevegyük. Szerencsére a Hold sem fogja zavarni a Leo nyakát formázó Gamma Leonistól negyed fokkal nyugatra látszó égitest  megfigyelését. A Hubble Űrtávcső felvételei alapján 578x560x458 km-es kisbolygó ugyan nem a legnagyobb, de nagy fényvisszaverő képessége miatt a legfényesebb kisbolygó. Bazaltos felszíne egyedülálló a kisbolygót között, hajdanán lávaömlések, esetleg vulkánkitörések is lehettek felszínén. A mai felszín legfeltűnőbb alakzata azonban egy gigantikus méretű, 460 km átmérőjűkráter, melynek keletkezésekor a kisbolygó eredeti tömegének 1%-át is elveszthette. A kirepülő törmelék könnyen eljuthatott a kisbolygó pályája közelben húzódó 3:1-es rezonanciaövezetbe, ahonnan viszont a Jupiter perturbációinak hatására a belső bolygók közé került. Nem véletlen, hogy a Vestát tekintjük a különleges HED meteoritok, korábbi osztályozással bazaltos akondritok forrásának.

A Vesta elhaladása a Gamma Leonis mellett február 1. és március 3. között. A Vesta bejelölt helye a február 1-jei pozíciót jelzi, a beosztások ötnaponként jelzik a kisbolygó utját.

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info